Május

Körülbelül három napja fantasztikusak az illatok a természetben…!

Most van az évnek az a különleges, kitüntetett szakasza - kb. egy hónap -, amikor annyira elvékonyodik a látható és láthatatlan valóságot egymástól elválasztó fátyol, olyan keskennyé válik a határvonal, hogy az ember olykor azt érzi, „Most…, most…!! ebben a pillanatban ki- és feltárul a csoda!”, a határtalan, nem látható birodalmak jelenvalóságának csodája, amely a hirtelen és intenzíven felemelő öröm érzésével tölt el, mert ilyenkor szinte Látunk! Látjuk, ami láthatatlan! Látjuk, érezzük önmagunk teljes valóját, egybe-rezegve mindazzal, ami körülvesz bennünket ilyenkor, május közeledtével…

És ehhez az illatok is nagyban hozzájárulnak!

Ilyenkor van legerősebben alkalmunk megtapasztalni a kitágulás élményét, ha egy kicsit megállunk a természet közepén, és belül is elcsendesedünk… Ha megállunk egy fa alatt és csak hagyjuk, hogy figyelmünk – minden szándék nélkül – az érzeteinkre irányuljon: érezzük a fa gyökere, az Anyaföld felől érkező áramlatokat, és a fa koronája, az Ég felől érkezőket is, megtapasztaljuk kissé, amit a fák tesznek: az állandó és folytonos közvetítést Ég és Föld között…

Amint a szívünkön át- meg átáramlanak ezek az erők, átmosnak bennünket, és kitágulunk, egyre nagyobbra, és ezzel az örömünk is egyre tágul és növekszik!

És egyszer csak titokzatos, hang nélküli susogásra leszünk figyelmesek, a csend suttogására: ahogy a fák beszélgetnek egymással! A természetben minden kommunikál egymással, és most megértjük, hogy ez a kommunikáció és ez a kitágult, áramló valóság a Valódi Valóság, és hogy mekkora ez ahhoz a kicsi világhoz képest, amihez napi szinten szokva vagyunk! Hatalmas!

Ilyenkor átjár bennünket a Mindenség táncának öröme!

A pénzről mint energiáról, a hála energiájáról és a kegyelemről, valamint az epigenetikáról

ÖN-TÉR-KÉP, A magyar nemzet lelkiállapota - Tallián Hédi interjúja Jelenczky Istvánnal

Az interjú itt hallgatható meg:

https://soundcloud.com/hedvig-tallian/filmen-a-magyar-nemzet-lelkiallapota-podcastwav

Valódi köszönettel tartozom. Most, hogy a beszélgetés által újra felidéződött bennem a film-élmény, vált igazán tudatossá, világossá számomra, mit is indított el annak idején, miután megnéztem, mennyire alap-élménnyé, hozzáállássá vált az, ami valahogyan már addig is jelen volt az életemben, de igazán csak a film megnézése után vált bázissá számomra! Ez pedig az az érzés, meggyőződés, annak tudása, az arról való tudomás, hogy mennyire, milyen szoros szálakkal összefüggünk mindannyian a mélyben, és hogy tulajdonképpen „kötelességünk” a saját magunk belső, lelki dolgait rendbe tenni, hiszen minden egyes külső és belső tettünkkel, gondolatunkkal, érzésünkkel hatással vagyunk a nagy egészre, a közös tudati mezőre. Párkapcsolati, családi, nemzedéki, nemzeti szinten egyaránt, és még feljebb is!

Ezt persze addig is tudtam, de ott, akkor, a film megnézése után olyan erőssé vált bennem ez az érzés, hogy mondhatni, elsajátítottam (szép a magyar nyelv: sajáttá tettem) azt az alapállást mindenben, amit csinálok, hogy önkéntelenül mindig egy nagyobb egész szempontjából is nézem, érzékelem azt. A legfontosabb dolgok egyikévé vált számomra, hogy milyen hatást teszek, milyen energetikai lenyomatot okozok a tetteimmel, érzéseimmel, gondolataimmal a közös tudati-lelki terünkben! Ez szinte kézzelfoghatóvá vált számomra mindenki más esetében is, ez pedig a film megnézése óta van így igazán! Szépen lassan kialakult bennem, és most, az interjú hallgatása döbbentett rá, hogy ez azóta történt, a film volt a kiváltó oka!

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben „tökéletesen” és helyesen cselekszem, erről szó sincs! J J Egyáltalán nem! Csupán a belül és kívül zajló dolgaimnak visszavonhatatlan alapjává lett az a tudomás, hogy ezek nem elszigeteltek – és egyikünké sem! – a Nagy Egésztől, nevezzük ezt akár kollektív tudattalannak, kollektív tudatnak, nemzettudatnak, vagy közös lélekállapotnak! A nagy összefüggés persze ezen is túlmegy, túlmutat, egészen a szív szintjéig J, de ezzel nincsen semmi baj, különböző szintjei, rétegei vannak a Nagy Egységnek.

Persze kötelességből nem lehet az ilyesmit csinálni, de minden esetre én azóta ennek tudatában élek és létezem… Köszönöm az emlékeztetőt!

Gregg Braden-interjú a LondonReal online TV-csatornán

Gregg Braden - You Are Wired To Be Extraordinary (Rendkívülinek születtél)

- részlet az interjúból -

(english below)

26:15-től 29:02 percig:

„Amit geológusként látok, az az, hogy jelenleg három erőteljes változás-ciklus ritka együtthatásában élünk – nagyon keveset beszélnek erről a mainstream médiában. Bruce Lipton és jómagam megosztottuk ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetével, ahogy a bevezetésben említettem. E ciklusok közül bármelyik önmagában is elég lenne, hogy a feje tetejére állítsa világunkat, és az a tény, hogy ez a három épp most konvergál, azt is elárulja nekünk, miért van most ez a változás, miért van nyitottság az új ideákra. A három ciklus közül az elsőnek nagyon is tudatában vagyunk: ez a klímaváltozás. És ha csak a klímaváltozásról lenne szó, ez önmagában elég volna, hogy megváltoztassa gondolkodásmódunkat, azt, ahogy ételeinket termesztjük, ahogy megosztjuk tartalékainkat, ahogyan kölcsönhatásban vagyunk egymással.

A második a gazdasági ciklus. 67 éves gazdasági ciklus. Most fejeződik be egy, és a meghatározások szerint most kezdődik a következő. És ha erről nem tudunk, csak a gazdaságot értjük ezalatt, de ez nem csak a pénzről szól, hanem az emberekről. Arról a módról van szó, ahogyan az emberek együttműködnek, ahogyan megosztják az információkat és a tartalékokat. Ez a gazdaság része. A nehézségek és a szenvedés abból fakad, ha úgy gondolkodunk, mint 15 évvel ezelőtt.

A harmadik ciklus – és ez érdekes, mert az ENSZ-ben még nem hallottak erről a ciklusról, amin csodálkoztam, mert azt gondoltam, ismerik – az emberi konfliktusok ciklusa. Azt kérdezték: „Mire gondol? Nem csak úgy véletlenszerűen történnek ezek?” Azt válaszoltam: „Nos, a tudomány azt mutatja nekünk, hogy az emberi konfliktusok fellángolása és elcsitulása a Nap és a Föld, valamint az emberi szív közötti mágneses mezők ritmusait követi.” Nos, ezzel már a tudomány számára tiltottnak nevezett területre lépünk. De az emberi szív a legerősebb mágneses mező az emberi testben: ötezerszer olyan erős, mint az agy. Ma már tudjuk – a publikált tudományos felfedezések nagyon világosan megmutatják nekünk -, hogy amikor a Föld mágneses mezeje erős, akkor sokkal együttműködőbbek vagyunk és kevésbé vagyunk agresszívek. És a fordítottja is igaz, amikor a mágneses mező gyenge. És jelenleg egy gyengülő ciklusban vagyunk, amely 2020-ra csúcsosodik ki. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül konfliktusoknak kell keletkezniük. Azt jelenti, hogy sebezhetőek, könnyebben hozzáférhetőek vagyunk. És ha megnézzük a diagramokat, a történelem nagy háborúinak kialakulását és lecsengését, hogy mikor kezdődtek és mikor végződtek, azt látjuk, hogy akkor lett végük, amikor a ciklusok végződtek, ahol ezek csúcs- vagy mélypontjai találhatók.

Ez azt jelenti, hogy most a béke legnagyobb lehetőségét éljük! Éppen sebezhetőségünk miatt, de csak ha elég bölcsek vagyunk mindezt felismerni és nem csak a konfliktusok fokozásában vagy meggátlásában gondolkodunk.

Nos tehát, mit mond nekünk az a tény, hogy mindezek a ciklusok most összetalálkoznak? Az emberek azt kérdik: mi történik jelenleg? Ez az, ami történik. És mit tehetünk ezzel kapcsolatban? A ciklusokat nem állíthatjuk meg, de határozottan megvan a képességünk arra, hogy mi magunk határozzuk meg, hogyan válaszolunk ezekre. És ez az, amit én és a kollégáim tanítunk: hogyan tudjuk felébreszteni belső erőnket.

Mert önmeghatározó lények vagyunk. Nos, mit értek ezalatt? Azt tanították nekünk, hogy jóllétünket a külső, fizikai világon alapulva határozzuk meg: ha a világ körülöttünk rendben van, akkor elég jól vagyunk. Amikor a világ elkezd változni, ha nem tudjuk, kik vagyunk valójában, ez a változás ijesztő lehet. Most globalizáljuk a Földet. Összenyomunk, összekeverünk kultúrákat, vallásokat, embereket, gondolkodásmódokat, ahogyan férfiak gondolkodnak a nőkről és nők a férfiakról. Egyrészt összenyomjuk, egybe tereljük magunkat, másfelől viszont azt várjuk magunktól, hogy a változást egy olyan gondolkodásmóddal fogadjuk be, aminek már rég lejárt az ideje.

Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál kevésbé félünk számunkra idegen kultúráktól, annál kevésbé tartunk az ismeretlentől. Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál kevésbé félünk saját erőnktől. És amint elfogadjuk saját belső erőnket, annál könnyebben vesszük a külső átalakulásokat, mert azok már nem fenyegetőek számunkra. Az ősi hagyományok tehát erre tanítanak bennünket. A geológia segít nekem, hogy lássam a természetes ritmusok nagy vonalait. Az új tudomány pedig, a biológia, a neurológia abban segít, hogy lássam, mindez mit jelent személyes, egyéni életünkben. Így tehát legjobb képességeim szerint megpróbáltam ezt a kettőt egyetlen új történetté összehozni – ez az, amit tanítok…”

Forrás: https://londonreal.tv/e/gregg-braden/?series=gregg-braden

(a videó megnézéséhez regisztrálni kell a LondonReal TV oldalán. Megéri!)


Englisch transcription vom Video:
(from Min. 26:15 to 29:02)

As a geologist, what I can see, is that we are living this rare convergence of 3 massive cicles of change, that very few people are talking about in the main stream media. Bruce Lipton and I had shared it at the United Nations – I mentioned it in the intro. Anyone in this 3 cycles would turn the world up side down, and the fact that the all are converging right now tells us why the change is happening, why there is an openness for new ideas. The 3 cycles are: one we are very aware, it is clymate. And if there only climate change were happening, that would be enough to change the way we think, the way we grow our food, the way we share ressources, the way we interacted to one another.

There is an economic cycle. 67 year economic cycle. That is completting and by definition a new one is beginning. And if we don’t know that and if we1re thinking only in economic, but its not only about money, its about people. In the way people work together, share informations and share ressources. That’s part of the economy. If we are thinking as we were thinking 15 years ago, that’s where the struggle and the suffering comes from.

The 3rd cycle – its fascinating, in the United Nations they’ve never heard of this cycle, and I was amazed, becouse I was thinking they would. This is the cycle of human conflict. And they said: what do you mean? Doesn’t it just happen as it happens? And I said: well, actually, what the science showes is that human conflict abbs and flows following the rhytms of magnetic fields btw. the sun and the earth and the human heart. Now, this is where it gets in that what’s called for a forbidden territory for science. But the human heart is the strongest magnetic field in the human body: it’s 5 thousand times stronger than the brain. And what we know – the pre-rewiewed science is showing us very clearly – is it, that when the magnetic fields of the earth are strong, we are more cooperative and much less agressive. And the reverse ist thruth as a magnetic fields are weak. And we are now in a weakening cycle that peaks in the year 2020. So. It doesn’t mean that we must have conflict, it means we are vulnerable and accessabtable.  And if you look at the charts, at the abbs and the flows of the great wars of the past, when they begin and when they end, they also end when the cycles end on the peaks and the valleys of these cycles. That means we are living now the greatest opportunity for peace. Because of our vulnerability, if we have the wisdom to recognise that and not so come to the forces and impedes of the conflict.

So the fact that all these are converging now that tells us… people say, what’s going on? This is what’s going on.  And what we do about it: we cant stop the cycles, but we definitelly have the ability to determine how we respond to those cycles. Ant that’s what myself, my colleagues are sharing: how we have the opportunity to awaken our inner power. Because we are self referenting beings. So what I mean by that: we are thaught to determine our wellbeing based on the pyhsical, the external word: when the wordt out there is ok, we’re all pretty good. When that world begins to change, if we don’t know who we are, that change could be frightening. So right now we are globalising the planet. We pushing, we mushing together cultures, religions, people, ways of men thinking about women and women thinking about men. We are pushing ourselves together on the one hand, but we are asking ourselves to embrace that change through thinking that’s obsolet on the other hand.

The better we know ourselves the less we fear strange cultures to us, the less we fear the unknown, the better we know ourselves the less we fear our own power. And as we embrace our inner power, we are much more comfortable with the external change, because we are no longer threatened (fenyegetett). So this is what our ancient traditions have told us. The geology helps me to see the natural rhytms they are playing out on the big scale. And the new science: biology, neurology is help me to see what that means in our personal lives as individuals. So I did my best to bring those together to a story, and that’s what I’m sharing…”

Source: https://londonreal.tv/e/gregg-braden/?series=gregg-braden

(To look at the Video you have to register on the site of LondonReal TV. It worth!)

Gregg Braden gyakorlata a szív és az agy harmonizálására

A meditáció számomra

Az évek alatt egyet sikerült megtanulnom: érezni a testemben minden gondolat, érzés energiáját, és intuitív módon olyan gondolatokat hagyni felmerülni bennem, melyeknek energiájára épp szükségem van. Ezeket az energiákat azután ÉREZNI, érzékelni, kiterjeszteni a testem minden sejtjébe és azon is túl…

Majd pedig:

megpihenni határtalan lényem ölében,

szabadon minden korláttól, formától, gondolattól, meghatározottságtól…!

(és kitágulni, mint kelő cipó a szakajtóban… , vagy azon is túl…? J)

Jézus A Könyv - Feltámadás

„És egyszer csak ott volt a római, akit Kánaánban láttam először. Simon odament hozzá. A római felismerte. Miután beszélt vele, Simon intett nekünk, hogy menjünk oda hozzá. Mária, János, Mária Magdaléna és én odasiettünk. Itt, mintegy hetven méterre a helyszíntől, hirtelen egy dörgést hallottunk, mely átjárta minden porcikánkat! Mária Magdaléna ismét összecsuklott mellettem. Nem tudom, melyik volt hangosabb, a kiáltása, vagy a szögekre mért ütések, melyekkel Jézust a keresztre feszítették.

Simon így szólt: „A római beváltja Jézusnak tett ígéretét. Megengedi, hogy hozzá menjünk és vele legyünk.” A római, akit annak idején Kánaánban láttunk először, lezárta az utat és átengedett minket oda, ahol Jézus keresztjét kötelekkel felállították. Így szólt: „Nem engedhetlek közelebb benneteket. Kérlek, maradjatok itt. A védelmem garantálja számotokra, hogy itt maradhattok.” Ránéztem: „Te hiszel benne!” „Hiszek, és szégyellem magam a népem miatt. De a kezem meg van kötve. Az egyetlen, amit tehetek, hogy így védelek benneteket és elzárlak a tömegtől, hogy vele lehessetek.” Ő volt a testőrünk, meg kellett állnunk pár méterre a Messiástól. Jézus egészen egyedül volt, senki nem ért hozzá a halál-szolgákon kívül. Letérdeltem, Mária ugyanígy tett. Láttuk, ahogy ott függ a kereszten. Imádkoztunk Istenhez, az Éghez, ahonnan hozzánk érkezett. Arimatiai József félrevonta a rómait, és valamit megbeszélt vele. A római bólintott. Hirtelen Magda emelkedett mellettem oszlopként, és így szólt: „Nemsokára szükség lesz a tudásunkra. Mirjam, felejtsd el, amit itt látsz! Hívd elő belső isteni erődet! Emlékezz arra, amit az esszénusoknál tanultál! Még semmi sincs megpecsételve. Isten csodái még velünk vannak!” Ebben a pillanatban egészen csöndessé és nyugodttá váltam. A kereszten függő Jézus képe megváltozott. Simon csak állt és csöndesen nézte Jézust. A szeretet áramlott kettőjük között.

Sajátságos módon már nem az embert láttam, aki a kereszten függött, hanem isteni ereje teljében láttam őt! Mögöttünk már nem volt senki más, a rómaiak mindenkit visszaszorítottak. Együtt voltunk vele sorsának eme hegyén. A hetedik órában Jézus hirtelen hangosan így szólt: „Uram, a Te kezedbe teszem lelkem. Elvégeztetett.” Ekkor feje félrebillent, mi megijedtünk. Csaknem megállt a szívverésem, de Magda kézen fogott. Csak rázta a fejét és azt mondta: „Várd ki a végét.” Arimatiai József jelt adott a rómainak. Ez a római, aki minket védett, odament Jézushoz és lándzsáját egy átitatott szivacsot tűzve a végére, a bordái közé döfte. Majd hangosan kihirdette: „Halott.”

Arimatiai József határozott pillantást vetett ránk. A többi kereszten függők még nem haltak meg. Jézus csodálatra méltóan gyorsan bevégezte, és ebben az órában elsötétült fölöttünk az ég. Halálos csönd hatolt ebbe a szférába, amely Jézust és bennünket körbevett. Nem létezett többé reális idő. Arimatiai József szólt: „Simon, ahogy megbeszéltük!” Simon Máriához és hozzám fordult: „Arimatiai József megpróbálja keresztülvinni, hogy Jézus testét minél előbb levegyék a keresztről. Be fogja vetni a kapcsolatait. Jézust minél előbb Arimatiai József családi sírboltjába kell vinni. József azt fogja kérni, hogy a holttestet ebbe a sírbolba helyezhessük.” Simon ránk nézett, és folytatta: „Jézus nem halott. Még él. Gyertek, most cselekednünk kell!”

Elhagytuk ezt a helyet, és Simon egy másik, a sírbolt közeli helyre vitt bennünket, ahol így szólt: „Itt várjatok! Nem szabad, hogy lássanak benneteket, nőket!” Megkérdeztem: „Simon, mit terveztek?” Így válaszolt: „Még semmi nincs véglegesen megírva. Mindent meg fogunk tenni, amit csak lehetséges. Érzem, hogy Jézus még él!” „De hiszen a római a bordái közé szúrt!” Simon rámnézett: „Az altatószer volt. Nem tanultunk éppen elég hosszan az esszénusok nagy mágusainál, te is, hogy tudjuk, mi mindent meg lehet tenni az emberi testtel? Most egyedül hagylak benneteket. Meg kell tennem a szükséges előkészületeket!”

Amikor visszajött, előadta: Gyertek! Arimatiai József elérte, hogy Jézust levegyük a keresztről! El tudta hitetni a papokkal, hogy halott, és kérte, hogy holttestét adják ki nekünk.” Visszatértünk a kereszthez, a római pedig segített nekünk egy másikkal együtt, akit odarendelt, a keresztet leengedni. A halottnak tűnő Jézust óvatosan leengedték a földre, mi pedig együttesen levettük őt a kereszről. A római nagy lélekjelenléttel és tetterővel cselekedett. Jézust egy hordágyra tettük, Simon megérintette és így szólt: „Még van benne élet!” Mária magához vonta az élettelen testet és elárasztotta teljes szeretetével! Akkor Simon szólt: „Gyertek, most cselekednünk kell!”

Nagyon óvatosan a hordágyra helyeztük, és a római segített nekünk Jézust Arimatiai József sírboltjához vinni, amely a domb mögött volt található. Két őrt odarendelt, és így szólt hozzájuk: „Ti fogtok hivatalosan felügyelni arra, hogy ezt a sírt senki ne zavarja meg.” Amint Jézust vittük, észrevettem, milyen különös sugárzás áradt a testéből, úgy tűnt, nem lélegzik, nem létezik, mégsem tűnt halottnak! A sziklasírboltba fektettük őt, a római pedig elrendelte a két katonának, hogy menjenek le és adják hírül a helytartónak, hogy a Názáreti halott. Ő itt marad, mondta, és őrködik, hogy a család nyugodtan búcsút vehessen. A két római őr elment, ő pedig ott maradt, de tapintatosan félrevonult tőlünk.

Arimatiai József ekkor így szólt: „Nos, itt az ideje, hogy most mindnyájan megmutassátok, mit tudtok!” A sziklasírboltba előzőleg gyógyfüveket és balzsamokat készített oda. Először is óvatosan megitatott Jézussal egy italt, és mi hirtelen megértettük, miről van szó. Elég hosszan tanultam az esszénusoknál ahhoz, hogy tudjam, mire vagyunk képesek: az embert tetszhalálba küldeni, majd a mérget egy itallal ismét eltávolítani a testből. Tudtam, mit itatott meg vele Arimatiai József.

Jézus hányni kezdett, remegett a görcsöktől. Szemünk előtt tért vissza testébe az élet, de még gyenge volt és ájult. De velünk volt! Egész lénye megint velünk volt. Mindegyikünk bevetette legnagyobb gyógyító erejét, hogy megtegyük a magunkét, meggyógyítsuk őt, visszaállítsuk légzését és visszaadjuk neki az életet. Magda hihetetlen volt! Jézus egész testét végigsimította, mire minden sebe és horzsolása elkezdett összezárulni, beforrni. Mária emlékezett esszénus gyógyerejére. Szinte emberfeletti erővel dolgozott Jézus testén. Én beléptem istentudatosságomba, és megtettem a részemet, hogy tagjaiba újra erő költözzön. Végül ott volt Simon, aki addig tartotta sebeit, amíg szinte teljesen összezárultak és csak kis forradások maradtak.

Jézusba csaknem teljesen visszatért az élet. Nyugodtan lélegzett, de még nem tért magához. Ekkor, miután emberfeletti erővel elvégeztük munkánkat, együttes erővel lezártuk a sziklasírboltot. Arimatiai József így szólt őrünkhöz, a rómaihoz: „Most már őrizheted a sírt. Elbúcsúztattuk és hagyományainknak megfelelően bebalzsamoztuk a testet.” Nem sokkal később a másik két őr visszatért, és elmondták, hogy elvitték a hírt a helytartónak. Római barátunk elrendelte: „Most átvehetitek itt az őrséget. Majd leváltalak benneteket!” Intett, hogy ideje elhagynunk a sírt. Azt hiszem, nem tudta, mit cselekedtünk, mégis teret adott ehhez számunkra. Arimatiai József megbeszélte vele az őrségváltás óráját, majd elmentünk onnan.

József így szólt hozzánk: „Most fontos, hogy amikor hazatérünk, úgy tegyünk, mintha semmi nem történt volna!” Simon hozzáfűzte: „Jézus most aludni fog. Az isteni erők által teste regenerálódik, éjjel pedig ismét itt találkozunk. Addigra már magához kell térnie.”

Visszamentünk a házba, ahol mindenki teljesen levert volt. Senkinek nem beszéltünk arról, amit végeztünk, abban a hitben hagytuk őket, hogy Jézus halott, majd kissé megpihentünk.

Pár óra múlva Simon újra felkeltett és szólt: „Gyere, mennünk kell!” Senki nem kérdezte, hová megyünk, mi pedig kiléptünk a házból Mária Magdalénával és Magdával, és ismét a sziklasír felé vettük az irányt. Arimatiai József azonban nem volt ott. A római már leváltotta őrködő katonáit, ott állt és őrködött a sírnál. Megpillantott bennünket és így szólt: „Nem tudom, mi folyik ebben a sírboltban, de azt hiszem, nem is akarom tudni.” Simon megkérdezte: „Gyanút fogott a két őr?” „Egy pillanatra igen”, felelte, „de nem elég intelligensek, hogy valóban rájöjjenek! Lehet, hogy egy csinos summát kéne adnotok nekik, és úgy kéne tennetek, mintha azt köszönnétek meg ezzel, hogy még egyszer odamehettek a sírhoz.” „Hol vannak most?” „Kissé odébb küldtem őket, és azt mondtam nekik, a család bizonyára nagyvonalúan meg fogja köszönni, ha még egy kis időt tölthetnek a halottal.” Simon pénzt adott neki, ő pedig elment. Egyedül maradtunk, de Arimatiai József nem jött. Egy kis örökkévalóságnak tűnt a várakozás, míg végre hirtelen föltűnt.

„Mi történt?”, kérdezte Simon. „Nem tudod elképzelni, mit műveltek velem! Amikor visszamentem, a főpapok együttes erővel egy terembe hurcoltak és bezártak. El akartak zárni engem.” „Hogyan szabadultál ki?” „Amikor elmentek, a kapu hirtelen szétrepedt, én pedig szabad emberként hagyhattam el a helységet. Ezért érkeztem késve.” Simon csak nevetett. „Gyere, most gyorsan kell cselekednünk!” Együtt elgördítettük a követ, és Arimatiai József még egy italt adott Jézusnak, ő pedig ismét magához tért. Ott voltunk. Mária, Mária Magdaléna, Simon és én – mind jelen voltunk, amikor visszatért a halálból az életbe!

Jézus kinyújtózott, majd felült. Nem ugyanaz volt többé. Feltámadt, és mosolygott. Mindannyian utat engedtünk neki, amikor kilépett a sírból. Simon tiszta ruhát hozott neki, ő felvette ezeket, aztán ott állt előttünk, szó nélkül. Mária Magdaléna hozzá akart lépni, de ő csak ránézett: „Ne érints meg. Ne köss engem. Nem ugyanazt találod, akit hagytál.” Simon nagy lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot: „Legjobb, ha elhagyjuk ezt a helyet!”

Simon segített Jézusnak menni, még túl gyenge volt. Hogy ne ismerjenek fel, egy nagyobb ívet tettünk a város körül és kerestünk egy titkos utat Arimatiai József házához. Később azt hallottam, hogy az őrök, amikor visszatértek és megtalálták az üres sírt, annyira hagyták magukat elvakítani a rómaitól, hogy azt hitték, elloptuk a holttestet. Hogy ezt a blamázst eltussolják, a katonákat még a főpapok is megvesztegették, hogy egész Jeruzsálemben azt meséljék, elloptuk a holttestet, de a főpapokat már nem érdekli, hogy megtalálják. Így legalább elsőre be lettek tömve a szájak és a gondolatok elterelődtek tőlünk.”

Durga Holzhauser - Frank Eickermann: Jesus Das Buch

http://thefemalegrail.com/deutsch/jesus-das-buch-willkommen/

Jézus A Könyv

részlet a 'Keresztrefeszítés és Feltámadás' c. fejezetből

Ford.: Hegyessy Mária

Átadni az irányítást

Jó, igen, tudom, hogy minden kis és nagy tettem, gondolatom és kimondott szavam befolyásolja az Univerzumot, nyomot hagy benne és hatással van az egész világegyetemre, a közös tudati mezőre, ezáltal a többi emberre…

Tudom, hogy emiatt meg KELL találnom azt a tevékenységet, minden pillanat helyes cselekedetét, és általánosságban is azt a feladatot, amiért ide születtem, amivel helyesen, a magam boldogságára és másoknak is üdvösségére tudok létezni…

Mintha olykor tudnám, sejteném is, hogy mi ez, máskor meg olyan nehéz…

Mintha csak kerülgetném, találgatnám…, mintha kicsúsznék az időből…

Pedig tudom, hogy az időből nem csúszhatok ki. Ilyen nincs. Az történik, aminek történnie kell, arra és olyan ütemben jövök rá, amire és ahogyan kell, visszanézve minden pont úgy illeszkedik majd az utamba, ahogy kell(ett)…

De mégis, olykor olyan, mintha már évtizedek óta csak lassított felvételként „rohannék” a célom felé, törpe-lépésekben…

Tudok pár dolgot. Például, hogy számomra a legfontosabb a szabadság. És hogy a szeretet nem egy érzelem, hanem a Világegyetem és a mi kis itteni világunk fenntartó ereje, energiája… A végső cél ez, ezt is sejtem. Azért vagyok itt, amiért talán mindenki, hogy eggyel több lény legyen a Földön, aki szeret! A szabadság ennek éléséhez kell! Úgy és akkor szerethessek, ahogy és amikor nekem ideje van, ahogy nekem helyes!

Arra is rájöttem már, hogy a dolgoknak több szintje létezik.

Itt, a földi szinten szükséges néhány korlátozás, de ez semmit nem változtat azon, hogy a szeretetemet bármikor, saját döntésből, akaratból ki tudom terjeszteni a saját szívemből! Az ott lakozik. Szabad akaratommal döntök úgy, hogy a szívemre koncentrálok bármilyen helyzetben, és azzal aktiválódik is az az energia…

Szeretem, ha onnan nyilvánulhatok meg. A szívemből. Egyre inkább ezt szeretném.

Mert az tűnik igaznak, megfelelőnek számomra.  Itt a Földön ez viszont már nem természetes… Elfelejtettünk érezni, érzékelni is olykor… A testi, érzékszervi érzékeléseken át vezethet út az érzések felébredéséhez bennünk! Csak gyakorolni kell! Érdekes érzés, amikor rájövünk, hogy tényleg létezik a csak úgy, önmagáért érzett öröm és szeretet! Amit a jóga „tárgy nélküli szeretet”-nek hív… J

Mi is lenne tehát itt a feladat…? Talán, ha azt csinálnám végre, amihez értek, amire vágyom, és írnék… A szívemből írnék, azt, ami jön, amit „küldenek”… Mint régen. J Akkor valahonnan érkeztek a gondolat-szerűségek, átsuhantak egy „küszöbön”, és gondolattá, majd rögtön szavakká váltak bennem…  Leírtam őket… Ezt szeretném. Úgy érzem, most is megy… J

Szeretném, ha mindenki tudná, érezné, hogy csodálatos lények vagyunk…! Hogy a testünk minden egyes sejtjében ott hordozzuk az örökkévalóságot, és amikor egymáshoz érünk, ezer meg ezer Univerzum érintkezik bennünk! Amikor ölelkezünk, ezer meg ezer Világegyetem öleli egymást…

Hogy ezt minden gyerek tudja még, és ha el is felejtjük időközben, a bennünk rejlő gyermek most is tudja! Sok fájdalom, csalódás miatt elzárkózunk magunkban ez elől, és csak megyünk bele a fizikai világba, tesszük a „dolgunk”-nak vélt dolgot, ami valójában sokszor egyáltalán nem az, amit tennünk kellene! Ezek a „tevések” csak arra „jók”, hogy elfedjük általuk magunk elől a valóságot: annak valóságát, hogy isteni lények vagyunk, jelenleg földi testben. És nem írom azt, hogy földi testbe „zárva”, mert a test nem zárka, nem börtön! Hanem tényleg érdemesebb templomként tekinteni rá! Egy csodálatos, különleges, összetett rendszerként, aminek a működése valóban egy csoda! De mi irányítjuk, nem más! A bennünk élő isteni szikra, vagy felsőbb önmagunk, akárhogy is nevezzük, de az a részünk, ami nem anyagi. Ő az irányító. Ő vagyunk valójában…

A materialisták is könnyen beláthatják ma már ezt, hiszen olyan, hogy matéria, anyag, önmagában nincs… Bebizonyosodott, hogy a legkisebb anyagi egységként ismert részecskék között is van még valami, ami a tudósok számára is rejtély, van még ott valami, „sejtek közti tér”, ami hol anyagi, hol energia-természetű, aminek a tulajdonságai nem férnek bele a fizika világába… Párhuzamos jelenlétek egy időben több helyen, láthatatlan egymásra hatások, a kísérletet végző ember személyes hatása a kísérlet eredményére, stb. stb.

Nem beszélve az érzelmekről, érzésekről… Ezeket a materialisták is érzik…, nem ? J Hogyan magyarázhatók akkor? Mi az, hogy érzés? Hol van ez az anyagi világban? Hogyan magyarázzák??

Az érzéseket a gondolataink okozzák, hozzák magukkal, vagy pedig a tudattalan tartalmaink, melyek valamiért egy adott helyzetben épp aktiválódnak… Az érzéseink az összekötő kapocs fizikai testünk és nem fizikai részünk között…

De ha néha sikerül kiüresítenünk az elménket, megérezhetünk valamit abból, mi van emögött…

Hogy képesek lehetünk tudatunkat olyanná tenni, hogy vele irányítani tudjuk érzéseinket, gondolatainkat… De furcsa dolog ez az irányítással… Nem úgy irányítjuk ezeket, mint ahogy talán elsőre képzelnénk… Nem parancsolunk nekik… Éppen ellenkezőleg, mindez valahogy az önátadással, a bizalommal függ össze… Amikor hajlandóak vagyunk egy kicsit elengedni a kontrollt önmagunk, az életünk felett és legalább feltételezni, hogy lehet ott még valami nagyobb összefüggés az elménkkel beláthatón túl, ami irányít, amibe beleilleszkedik minden a világon…

Ennek átadni az irányítást, önmagunkat, az életünket hihetetlen nagy lépés, nem is megy általában egyszerre, hosszú évek, életek mennek rá sokszor, hogy ezt megtegyük…

De van egy pont, ha már többször sikerült, amikor a mennyiség átbillen, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megtörténik… Hogy fejet tudok hajtani, és azt tudom mondani belül: legyen meg a Te akaratod! Legyen egy az én és a Te akaratod! Akármit, akárkit is értünk ezen a „Te”-n… Istent, az Univerzumot, bárhogy nevezzük is!

Ha el tudom hinni, illetve sokkal inkább: egyre inkább bizonyossággá válik bennem, hogy az Élet, az Univerzum, Isten gondoskodik rólam… Nem kell félnem, nem kell mindig mindent kézben tartanom…, legalábbis nem elmével… És akkor feltárul lassanként egy másfajta, csodálatos működési módja az Életnek, a Világnak, a Világegyetemnek! Amiben minden mindennel összefügg, nem pusztán ok-okozati összefüggések vannak, nem pusztán logika, hanem egy szövevény, egy csodálatos, élő organizmus, aminek mi is a részei vagyunk…

Amint pedig hozzáférhetővé válik számunkra ennek megtapasztalása, egyszerre kezdünk mindent másképp látni! Rájövünk, hogy mit jelent az, amikor régi tanítások azt mondják, ahová irányítod a figyelmedet, oda megy az energiád… Vagy mi az, hogy a szívünkkel látunk valójában…

És hogy például bármikor tudatosan úgy dönthetek, hogy most pedig a szívemre koncentrálok, és abban a pillanatban már érzem is, hogy onnan kiárad a szeretet, a boldogság vagy a hála érzése, és minden egyes sejtemet eltölti, majd pedig tovább áramlik rajtam keresztül és mindenbe beleárad, amivel érintkezem, amivel körül vagyok véve… J

Hogy ilyen módon megváltoztathatom a hozzáállásomat dolgokhoz, helyzetekhez, emberekhez, és ezt ők is érzékelik, ennek hatására ők is változnak, és sokminden egészen másképp történik, mint egyébként történt volna…

Ekkor megértjük, hogy mit is jelent az, hogy magunk alakítjuk a valóságunkat, a világunkat!

Hát ilyen messzire vezet egyetlen sugallat, ösztönzés, amit követ az ember…

És az „Angyalok Városa”…

Az életfeladat megtalálásának jelentősége

Újévi fogadalmak kontra belső vezettetés

2018 év eleji megszólalás - beharangozó

Énidő, szeretet-kupola, és cicák... :) / Ich-Zeit, Liebeskuppel und Katzen... :)

Az egész hétvégét magamra szántam, önmagam kényeztetésére, olyan dolgok csinálására, amire már rég nem jutott időm a városban...

A kertemben voltam, metszettem, fügét, diót és paradicsomot gyűjtöttem be, hosszan beszélgettem telefonon ill. messengeren a legjobb barátaimmal, a cicáimat kényeztettem (ill. hagytam magam általuk kényeztetni :)), kisétáltam a Balatonpartra és csak csodáltam az ég és a víz fényeit, sokat fotóztam :), és feltettem őket az oldalamra :), bicikliztem egyet az őszi utcákon, megnéztem barátaim házait, sütöttem magamnak ebédet, sokat ültem a világos verandámon, amit úgy szeretek és csak bámultam ki a kertembe! Este hallgattam az eső hullását és a dörgés-villámlást is..., fűtöttem, jó meleget csináltam a házban..., néztem a fakopáncsot és a mókust, ahogy a kertemben dolgoztak, :), megcsodáltam a napfény csillogását eső után a még mindig csodás virágaimon..., meghallgattam néhány videót, meditációt, előadást, amiket már rég akartam, ma reggel pedig hosszan ültem és kapcsolódtam a kertemet védő őrangyalokhoz, valamint a Földanyához, és egy nagy szeretet-kupolát építettünk fényből a kertem-házam fölé, amely szépséges, eleven, megindító erővel vibrál és a Föld felől is táplálva van!

Azután elment az internet. Tudom, hogy miért! Azért, hogy végre elolvassam azokat a fontos szövegeket, amelyeket egy ideje már akarok, és amelyekhez NEM KELL internet! ;)

Szép hétvégém volt! :) Nektek milyen volt?? <3

Ich habe das ganze Wochenende alleine mir selber gegönnt, ich habe mich verwöhnt, habe Dinge gemacht, wozu ich in der Stadt lange nicht mehr gekommen bin, sie zu tun…

Ich war in meinem Garten, habe einen Strauch geschnitten, Feigen, Nüsse und Tomaten eingesammelt, lange mit meinen besten Freunden am Telefon und Messenger gesprochen, meine Katzen verwöhnt (bzw. habe mich von ihnen verwöhnen lassen J), bin zum Strand am Plattensee hinausspaziert und die Lichter des Himmels und des Wassers bewundert, habe viele Fotos gemacht und sie auf meine Seite gepostet J, bin mit dem Fahrrad auf den herbstlichen Straßen entlang gefahren, mir die Häuser meiner Freunde angeschaut. Ich habe mir Mittagessen gebacken, bin viel auf meiner geliebten Veranda gesessen und nur so in meinen wundervollen Garten hinausgeguckt... Am Abend habe ich dem Fallen des Regens und dem Donnern zugehört und den Blitzen zugeschaut… Ich habe eingeheizt, schön warm im Haus gemacht, … hab den Specht und das Einhörnchen beobachtet, wie sie im Garten arbeiteten…, hab das Strahlen des Lichts auf meinen immer noch wunderschönen Blumen nach dem Regen bewundert, habe mir einige Videos, Meditationen, Vorträge angehört, die ich schon seit langem wollte, und heute früh hab ich lange gesessen und mich mit den Schutzengeln meines Gartens und Mutter Erde verbunden… Wir haben gemeinsam eine riesengroße Kuppel aus Liebe überhalb meines Gartens und Hauses aus Licht erbaut, die mit einer schönen, lebendigen und rührenden Kraft vibriert und auch von der Erde her genährt ist!

Dann ging das Internet weg… Ich weiss, warum J: damit ich endlich die wichtigen Texte lese, die ich schon seit längerer Zeit möchte, und wozu es KEIN INTERNET gebraucht wird! J

Ich hatte ein wunderschönes Wochenende! Wie war eures? <3

 

Nyelvi és nyelven túli gondolatok Anita Moorjani kapcsán

Néhány csodálatos felismerésre tettem szert a nyelv kifejező erejével kapcsolatban, Anita Moorjani beszámolóit nézve-hallgatva az utóbbi két napban…

Anita Moorjani évekig tartó súlyos rákbetegség végsőnek tűnő fázisában, egy kórházban kómába került, amelyből nem jósoltak számára felépülést az orvosok, családjának azt mondták, már csupán pár órája van hátra. A kóma ideje alatt Anita csodálatos halálközeli élményben részesült, melyről több, az interneten látható-olvasható videóban, valamint könyvében is beszámol ("Dying To Be Me", "Meghaltam, hogy önmagamra találjak", Bioenergetic 2016).

A kómából harmincegynéhány óra után felébredt, a rákos daganatai 4 nap elteltével 70%-kal zsugorodtak, majd néhány hét múlva a ráknak nyomát sem lehetett megtalálni a szervezetében.

Azóta is jól van, egészséges, de ezen túlmenően az egész élete, felfogása a dolgokról megváltozott.

A története, üzenete sokhelyütt látható-olvasható a neten, nem ismétlem el. Lényege az, hogy mi magunk a feltétel nélküli szeretet vagyunk, amely nem ismer határokat, mindannyian egy közös tudatban osztozunk, és amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megtapasztaljuk, a fizikai testünk és annak tapasztalatai is ehhez igazodnak, követik e felismerésünket – vagyis kigyógyulhatunk a legsúlyosabb betegségekből is.

Anita számomra legmegragadóbb üzenete – ahogyan ő fogalmaz - „We are amazing, magnificent beings, at our core that’s what we are: amazing, magnificent, spiritual beings, who are supposed to live our truth and express who we are”.

Vagyis: „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk, ez az, ami bensőnk legmélyén valóban vagyunk: bámulatos, nagyszerű, spirituális lények, akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

Napok óta forgatom a fejemben, szívemben ezeket a csodálatos mondatokat, nem utolsósorban annak az egyszerű, szuggesztív és rendkívüli kifejezőerőnek köszönhetően, amellyel Anita Moorjani kimondja őket…

Ahogy forogtak a fejemben az angol és magyar kifejezések, egyszer csak rádöbbentem valamire…

De ehhez még elöljáróban annyit, hogy a vele folytatott beszélgetésekben rendszerint szó esik arról is, milyen nehéz a fizikai világunk nyelvével kifejezni azokat az élményeket, igazságokat, amelyeket „a másik oldalon” átélt, tapasztalt… Hiszen a nyelvünk, földi kifejezőeszközként, s az elménk eszközeként nem képes „befogni”, átadni mindazt, ami az elmén, az anyagi világunkon túl van…

Anita mégis mestere ennek, és a nyelv eszközeivel csodálatos módon járja körül – szó szerint körüljárja – a megragadhatatlant. Egy helyütt arról is beszél, megfigyelte, a mai világunkban a nyelvet nem arra használjuk, amire kéne, hogy kifejezzük vele, amit érzünk, hanem épp ellenkezőleg, igyekszünk vele elleplezni azt.

Nos, korábbi, nyelvvel kapcsolatos, illetve filozófiai tanulmányaim gyakran arról szóltak, hogyan is lehet a nyelvvel, mint kifejezőeszközzel megközelíteni a legfelsőbb igazságot. Erre a romantika korában kialakult irodalmi műfaj, a „töredék” műfaja jelentette számomra a legjobb példát, amelyben a német kora romantika költői – Friedrich Schlegel, Novalis – arra tettek kísérletet, hogy a konkrét kimondott szavaik, mondataik közti térben felsejlő Igazságot felmutassák, a nyelv, a költészet, a töredék mint műfaj eszközével szinte szó szerint „körüljárják”…

Mint amikor a kínai tusrajzot nézve, a fekete ecsetvonások negatívjában, a papír fehéren hagyott részén a negatívban, forma nélkül megmutatkozik valami, ami valójában a rajz lényege…

Anita Moorjaninak különleges tehetsége, képessége, hogy a szavak, a nyelv segítségével, a kimondott, kimondható segítségével utaljon arra, ami kimondhatatlan, a lényegre, az esszenciára.

A nyelvi felismeréseim pedig ezzel kapcsolatban két angol szóra vonatkoznak, illetve ezeknek magyar megfelelőire is. Az egyik a „being”, „lény”, szó, a másik az „express”, „kifejez” szó.

A nyelv olykor mégis fantasztikus módon közelebb visz a lényeghez, a kimondhatatlanhoz:

„We are amazing, magnificent beings…” - „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk…”

Mik is vagyunk valójában? Be-ings. Az angol a létigével, egy igével (igéből képzett főnévvel) fejezi ki az ember, az ember lényegi mivoltát, mintha csak magyarul azt mondanánk: vagyok. Vagyok aki vagyok… Being. Létezés – ezek vagyunk… A létigével a lét folyamatos áramlásaként nevez meg, „definiál” bennünket, emberi lényeket… A magyar „lény” szó valamelyest visszaadja ezt, amennyiben ez is nyilván a „lét”, „létezés” igéből ered… Tehát nem egy fix főnévvel, hanem egy folyamatot, mondhatni végtelen áramlást jelentő szóval nevezi meg az emberi lények legmélyebb valóságát… Szép… J

A másik az angol „express” – „kifejez” – szó.

„…who are supposed to live our truth and express who we are.”

„…akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

A magyar „kifejez” szó valójában csak árnyékát adja az angol „express”-nek – ez utóbbit, ha a fenti összefüggésben képileg elképzeljük, úgy néz ki, hogy az emberi lény megpróbálja a nyelvvel „kinyomni”, „kipréselni” , szinte megszülni a szavak közt megbúvó lényeget… Hogy kifejezzük igazságunkat, azt, hogy kik is vagyunk valójában…  Hogy a megformált nyelvvel, szavakkal kipréseljük (tetten érjük) a szavak közti űrből a megformálatlant – mivel hogy kik is vagyunk valójában, azt nem lehet közvetlenül megfogalmazni… nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet definiálni… Csak a létigével kifejezni…

„Ex-„ – egy kifelé irányuló mozgást jelöl, „press” pedig kinyomni, kipréselni…

A „kifejez” a fej főnévből eredeztetve, talán egy távoli asszociációval a szülésre, születésre emlékeztet, a fejjel előre ki-jönni aktusára – amely rokon a fenti „kinyomni”, „kipréselni” jelentésével…

Kifejezem saját valóságomat, hogy ki is vagyok valójában… - megkísérlem a nyelv eszközével behívni ezt a valójában megragathatatlan esszenciát az elme, az anyag világába… Ez az, amihez Anita Moorjaninak óriási tehetsége van… Valószínűleg a feltétel nélküli szeretet kegyelme az, ami átsegíti, átrepíti a nyelvi kifejezés nehézségén, és a közös mag-unk, mindannyiunk közös tudatának érzése az, amitől szavai szárnyra kelnek, és lényegünkben érintenek meg bennünket…

Köszönöm… <3

Anita Moorjani, Wayne Dyer, Eckhart Tolle, Deepak Chopra

"Elengedem az elengedést" - és: a belső teremtésről

Úgy döntöttem, megbocsátom magamnak, hogy még vannak bizonyos dolgok, emberek, akiket nem tudok „elengedni”. Megbocsátom azt, hogy úgy érzem, úgy gondolom, vannak, amiket/akiket nem is kell, nem is lehet elengedni – mert örökérvényűek az ember életében… És azt is megbocsátom magamnak, hogy úgy érzem, ez a nézetem a jövőben sem fog változni… J

Rájöttem, most, így az év utolsó napján, hogy tele van a hócipőm az „elengedős” szövegekkel! J

És igen, most, MOST, itt és ITT beváltom, amit a spiri piac „legnagyobbjai” mondanak: ne hallgass másra, csak önmagadra, önmagadból, a lelkedből bányássz ki minden bölcsességet, tudnivalót saját utadat illetően! Hát tessék!

Rájöttem, mert megéreztem az igazságát, hogy nem attól fognak jönni az új dolgok/emberek az életembe, mert a „régit”, az „elhasználtat”, „ami már nem szolgál engem”, azt mind lazán elengedem. És nem kell rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerül… Mert pont EZ az akadály! Ez a hiedelem! Ha nem tudom elengedni, húha, akkor még sokat kell „dolgoznom”, „igyekeznem”, hogy sikerüljön, mert máskülönben nekem annyi! Benne maradok a régi mintáimban, nem „fejlődök”, nem haladok előre spirituális utamon!

(itt zárójelben megjegyezném, hogy a nagy Egész, az Egy tudatszintjén nem lineáris az idő… nincs haladás, fejlődés, valahonnan valahová elérés… Felismerések vannak, rápillantások, bepillantások, belelátások, beleérzések, és egy vagy több csodálatos, megmagyarázhatatlan átváltozás…!)

Igen, megéreztem a fenti állításom igazságát, mert abban a pillanatban, ahogy ez bevillant, eltűnt az a levert, görnyedt állapot, amelyben „vártam” az év utolsó óráit! Eltűnt a görcsösség, a „harc” azért, hogy sikerüljön elengedni!!

Nem. Nem engedem el. Mert az életem része, és az is marad, mindörökre. Jó helyen van ott belül, ahol van, és hála tölt el, hogy megélhettem, rálelhettem, tapasztalhattam. És nem (csak) azért, mert ez a „fájó, negatív” tapasztalás majd milyen hasznos lesz nekem az utamon! Nem. Azért, mert szerettem, szeretem azt, amit nem engedek el. A szeretetért…

Az új dolgok/emberek pedig jöhetnek, szeretettel várom őket! Igyekszem nyitottnak lenni, de nem fogok ezen se görcsölni! Ha épp zárva vagyok, majd kifüggesztek egy táblát:

„Türelem, átalakulás miatt zárva!”

Nem a régi adja át a helyét bennem az újnak, hanem az örömöm tud sokszorozódni azáltal, hogy még, megint, újra megélhetek majd csodákat! AMELLETT, ami(ke)t már eddig megéltem!!

Köszönöm az elmúlt év csodáit!

Először 2016-ban kezdett el működni nálam egy fontos dolog: amit a spiri világban „tudatos teremtésnek” hívnak. Hogy te „teremted a valóságodat”, meg ilyesmi… J

Egy nagyon nagy trükkre jöttem rá! Ami persze nem trükk! Inkább titok...

Nem külső dolgokat/történéseket kívántam, kértem, nem azt, hogy ez-vagy-az történjen meg az életemben. Azt kértem, hogy BENNEM, a belső világomban nyilvánuljon meg, jelenjen meg egy bizonyos érzés, dolog, energetikailag! És ez a lényeg! Valójában soha nem a külső dolgokra vágyunk, hanem az érzésre, az energiára, amely azt kíséri, ami azzal jár! És ehhez nem kell semmi! Nem kell hozzá semmi külső eszköz! Csakis egyedül a belső!

Kértem, jelenjen meg bennem az ÚJRAKEZDÉS energiája, akármely területen. Ez volt a nyár nagy élménye, érzése. Egyszer csak magától jött az érzés, hogy ezt kell kérnem, ennek kell most eljönnie. Megjelent. Belül teljesen fel tudtam idézni többször az érzést, azt az energiát.

Nem sokra rá a külső életemben is megjelent… J

Az ősz nagy „dobása” a TELJESSÉG, BETELJESÜLTSÉG, BŐSÉG, GAZDAGSÁG kívánása volt – amely szintén teljesen természetesen jelent meg bennem, mégpedig az őszi napéjegyenlőség idején, amikor ennek igencsak ideje van! Megéltem belül, fenntartottam magamban ezt az érzést, energiát, mert jó volt! Erre vágytam! Gyakorlatilag el is engedtem azt, hogy a külvilágomban is megjelenjen, mert már elég volt az érzés, az energia is – hiszen az ugyanolyan valóságos! Sőt!

Aztán megjelent kívül is… J

Tudom, mi a következő. J Tudom, mi jön most. És azt is tudom, hogy megvalósítom. Magamban mindenképp, mert az csak és kizárólag rajtam múlik. A külső megvalósulást meg majd meglátjuk. Örülni fogok, ha úgy is megjelenik, de a lényeg a belső!

Sok szép tudatos belső teremtést kívánok mindenkinek!

És élvezzük, ha külsőleg is megteremtődnek a dolgok!

Boldog Új Évet! 

Adventi pillanatok

Még sose éltem meg ilyen mélységben az Adventi időszakot, mint ebben az évben.

Az eddigi adventi hétvégék mind olyan szeretet-áramlásokat hoztak, amelyek pont arról szólnak, amit ez az időszak jelent, a szív erejének kiáradásáról!

A mai nap – bár nincs épp hétvége – tetőződött ez az élmény-sorozat, Vörös Ákosnak (Prakash) köszönhetően, akinek édesanyja és nagynénje egy nap leforgása alatt távozott el a Fénybe…

Ákost követem a Facebook-on, és bár személyesen nem ismertem MamaJi-t és Magdi nénit, a távozásuk körül kiváltódott szeretet-áradat engem is elért, csodálatos áldásban részesített, és megkönnyeztetett!

Ma imádkoztam minden nemrég eltávozott lélekért, és azokért, akik úton vannak efelé a nagy Átváltozás felé… Illetve nem is kellett imádkoznom, egyszerűen, ahogy rájuk gondoltam, olyan szeretet-áramlásba kerültem bele, hogy hálát adtam pusztán azért, hogy ezt átélhetem, hogy ez bennem (is) ott van! Mint ahogy mindannyiunkban… Az oltárom előtt, ránézve a Jézus-képre, megint, újra, sokadszorra is egyértelmű tudás, tudomás lett számomra itt és most, hogy az a szeretet, amelyet érzek, belül, bennem, a szívemben, és amely onnan kiáradva összekapcsolódik sokakkal, sokakéval, mindenkivel, az Maga Jézus! Ő bennünk a szeretet energiájaként jelenik meg, nyilvánul meg konkrétan, erővel telve számunkra és mások számára!

És hát természetesen az Ő születésére készülünk Advent idején, azaz a Szeretet (újra)megszületésére bennünk magunkban!

Hála! 

-------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. december 13. 

Egy régi - és örök - barátság... <3

"Van, amikor a dal mindig ugyanaz marad."

------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 11.

50. születésnap a családban - Sok Boldogságot, Peti!

--------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. dec. 8.

A SZERETET MINT TŐKE

(teremtés, amivel lehozzuk a szív energiáját a világba...)

Tallián Hédi és Tóth Gábor Szepsy Istvánról szóló filmjének díszbemutatóján voltam az Uránia moziban, melyet beszélgetés követett Szepsy Istvánnal, a legnagyobb magyar borásszal és lelki-szellemi értelemben is példakép "szív-emberrel".

Mottók:

„Tokajra óriási szüksége van a világnak, mert a Teremtés csodái nélkül nem lehet megélni az Isten-tudatosságot.” (Sz. I.)

"Az embereknek arra van szükségük, hogy szeretettel elkészített termékeket kapjanak." "Meg kellett fordítanunk a dolgot: gazdasági tevékenységet végzünk, amelynek nem gazdasági szempontok szolgálnak az alapjául..." (Sz. I.)

Szeretném megosztani itt azt a levelet, amelyet Hédinek és a baráti körünknek írtam a filmbemutató kapcsán:

"Kedvesek!

Azért tartom fantasztikusnak, ami történt, történik, mert úgy látom, érzem, terjed az, amit István képvisel, üzen!

Mégpedig azt, hogy az embereknek arra van szüksége, hogy szeretettel (szívből!) készült "termékeket" kapjanak, ilyen "szolgáltatások" jussanak el hozzájuk! Szándékosan írtam ezeket az általam nem nagyon kedvelt szavakat, mert mégis ezek fejezik ki pontosan, amiről szó van: a konkrét TEREMTÉST, teremtési aktust, amivel "lehozzuk" a szív energiáját a megnyilvánult világba...

Amit Hédiék a film elkészítésével és ezzel a tegnapi bemutatóval csináltak, az valódi példája, igazolása ennek a fenti szándéknak, üzenetnek! Mindazoknak a szíve, szeretet-energiája érezhető volt benne, akik részt vettek, és valamilyen formában beletették az energiájukat! Nagyon könnyed, elegáns és rendkívül profi volt a tegnap este szervezettsége, az egész, amiben létezhettünk - és ez nem is csoda, hiszen hogy is lehetett volna másként, amikor a dolgokat a Szív fogja össze!?

Engem mindig az érint meg a legjobban az utóbbi időben, amikor Istvánnal találkozom, vagy személyesen látom (voltunk a várban is előadásán...), hogy fantasztikus inspirációnak érzem a fenti hozzáállását, a szív általi vezettetést a tevékenységeinkben, mindenkinek a maga területén, bármi legyen is az! Ebben nagyon erős motivációt tud adni minden egyes alkalommal!

És azt látom a mi kisebb-nagyobb körünkben is, hogy egyre csak jönnek létre, keletkeznek, születnek olyan dolgok, tevékenységek, "termékek", amelyek "kiviszik" a világba ezt a fajta hozzáállást, ezt az értéket: itt van pl. Zoliék csodacsokija, a "Mesélő ízek", vagy a tegnapi kenyér, a Jenői Pékségé, amit kóstolhattunk! Szerintem mindenkinek így kellene működnie a saját területén, és ez fantasztikus lehetőség, hiszen így tudjuk önmagunkon keresztül kiárasztani - természetesen megfelelő alázattal - az isteni szeretetet!! Mégpedig konkrétan, teremtve, bele a Világba!!

Ehhez kívánok mindenkinek sok-sok lelkesültséget, örömöt és tetterőt!"

Tallián Hédi blogja, ahol olvashatók Szepsy Istvánnal készült beszélgetései: http://imad.blog.hu/2016/12/09/diszbeszed_szepsy_istvanhoz

------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 4.

Második adventi vasárnap - csodás élmények, igazi szeretet-megélések... Izgalmas családi felfedezések a felmenőkről, és szeretetteljes kapcsolat-felvétel a ma élő rokonokkal, fantasztikus ebéd, szeretetteljes vendéglátás! Köszönjük, Jancsó Márti!

Borsody István és Verzár Jozefin - a dédszülem

Este pedig igazi komoly megtiszteltetés: elsőként hallhattuk - mintegy főpróbaként - kedves csembalista barátunktól a nagy művet, Bach Goldberg-variációit, mielőtt tavasszal a nagyközönség elé viszi! Kinek vannak olyan barátai, akiknek fontos, hogy évek óta tartó legkomolyabb munkájának gyümölcsét először a barátaival ossza meg, kíváncsian a véleményükre, kedves "libamájas-pezsgős" házikoncert keretében?! A muzsika pedig elvarázsolt, szárnyára vett... Igazi szív-nyitó adventi élmények! Köszönöm, Spányi Miklós!