A Fény beáramlása a Földre a jelen időszakban

2015. június 23.

Hálás vagyok az ACC-képzésemnek, Agninak és Deborah-nak a kitáguló érzékelőképességért,

és a cselekvőképességért, amely lehetővé teszi számomra, hogy észrevegyem, ha pl. bizonyos helyek több fényért és kapcsolódásért kiáltanak! És azért, hogy ilyen esetben azonnal cselekedni is tudok!

Ma, pontosan egy hónappal a Stonehenge-szeminárium első napja után, ahol világossá vált számomra, mi is lesz ebben az évben a szent feladatom, meg is tudtam ezt valósítani éppen a megfelelő helyen! Szinte magától történt meg, a budapesti reumatológia régi épületében, ahol anyukámra kellett egy ideig várnom.

Páciensek és személyzet jöttek-mentek a folyosón, megfigyelhettem az életet itt, ahol gyógyítás történik. Ekkor egyszerre felismertem, hogy itt nagyon erős a hívás a fény iránt, hogy több fényre van szükség, Ég és Föld összekapcsolódására, a világok összekapcsolódására…

A gyógyító munka a reumatológián elsősorban a fizikai szinten alapul, arra vonatkozik, a nyugati orvoslás cselekvésmódjának megfelelően.

Még akkor is, ha ezt az osztályt egy különlegesen jó orvos vezeti, és a pácienseket különösen jól kezelik (vagyis a figyelmesség, a figyelem szintje jóval magasabb a magyar átlagnál), illetve talán éppen ezért, szükséges volt a fizikai szintű gyógyító munka támogatásaként az itt páciensként vagy dolgozóként megforduló emberek saját mennyországát, önnön nagyobb lényét még inkább meghívni ide, hogy ezek jobban be tudjanak áramolni, és jobban össze tudjanak kapcsolódni a Földdel, illetve saját fizikai megjelenésükkel. Hogy a gyógyulás egy másik (magasabb) szintről indulhasson ki, a fény és a szeretet beáramlása révén.

Pontosan egy hónappal ezelőtt egy nagyon erőteljes kép jelent meg bennem a Stonehenge-szemináriumon végzett meditációban, amelyben önmagamat mint „összekötőt” láttam és tapasztaltam meg Ég és Föld között, illetve a Föld különböző helyei, pontjai között, a fény kiáradásának szolgálatában. Ennek során a lótuszcsakrámon át föntről fény áramlott belém, és rajtam keresztül több irányban mint fényszálakon át, továbbáramlott a környezetembe, a világba.

Úgy tűnt számomra, mintha feladataimhoz tartozna, hogy közreműködjek a Fény beáramlásában az Égből, támogassam azt, azaz részt vegyek a különböző világok, dimenziók összekapcsolásában.
Ezen kívül úgy tapasztaltam meg önmagamat, mint aki a Földön is különböző helyeket köt össze egymással, és ilyen módon részt vesz egy fényhálózat létrehozásában, illetve újra-felélesztésében.

Amikor felismertem, hogy az épületnek, valamint az itt lévő embereknek is több fényre van szüksége, illetve több kapcsolódásra saját láthatatlan, nagyobb lényükkel, szinte önmagától megtörtént bennem a dolog: csak ültem ott, és rajtam át erős fény, energia áramlott erre a helyre, majd ott elosztódott.

Mélyen megérintett, és rendkívül hálás vagyok, hogy ez megtörténhetett…

Chong An Sunim über das spirituelle Singen

Ich bin sehr dankbar, dass ich die wundervolle Kraft des Bhajan-Singens im Chateau Amritabha erspüren konnte, und dass ich seit der Zeit auch zu Hause im Lichtzentrum Budapest die Gelegenheit mit Irsa habe, das zu üben! Es gibt mir so viel!

Eine besonders treffende Beschreibung über das spirituelle Singen hab ich von Sunim gehört, das mir sehr am Herzen liegt, deshalb hab ich von seiner Rede einen kurzen Auszug übersetzt:


„…Das (spirituelle) Singen reinigt das Bewußtsein und eröffnet Räume in dir…

und wenn du singst, baust du eine Art „Verbündetensystem” mit Buddhas, Bodhisattvas, mit hoch entwickelten Göttern aus…

Das Altar(Bild)… ist ein Tor, was durch das Singen geöffnet wird. Und dadurch wird die Welt der Buddhas und Boddhisattvas und diese Welt ineinander geöffnet. Das Singen lädt sie hier ein, und verschmilzt unser Bewußtsein mit deren, in eine Einheit…

…wenn wir z.B. von einem ’siddham sanskrit Dharani’ sprechen… da wurde mindestens 1700 Jahren ’reingetan’. Und zwar von mehreren zehn Millionen Menschen. Diese Energie verliert sich nicht, sie wandelt sich sogar auch nicht um. Wenn du dich mal da einstimmst, ist es dann viel größer als Paks 1 und 2 zusammen (ungarische Atomkraftwerke). Und deshalb ist es so: wenn man anfängt zu singen, dann beginnen sich die Dinge zu passieren, sowohl innen als auch außen, und du weißt tatsächlich nicht, wieso, warum. Nur spürst du, dass die Lasten beginnen, sich von dir herabzurollen… es beginnt sich etwas in dir zu manifestieren, das viel mehr Du bist, als alles andere bisher, und das du vorhin noch nicht erfahren hattest…”

(Chong An Sunim, Abt im Zen „Tempel des Ursprünglichen Lichts” http://www.wonkwangsa.net/en)

https://www.youtube.com/watch?v=DX7lIV3HFUk&feature=youtu.be&list=UUjfA49FGMP6k3oc9rxViCqA

Das große Dharani Mantra:

Az Új Kezdet

2014. december 29. hajnali 2.43

Nos, azt mondták, ezen az éjszakán el lehet kezdeni írni, beszélni… Hát, lássuk!

A csillagállások kedvezőek hozzá, ihletettséget adnak, és segítenek közvetíteni az Isteni gondolatokat a Föld felé…

Erre várok évek óta…

36 évvel ezelőtt volt egy kislány, aki kapott egy lúdtollat… Ez annyira elbűvölte, hogy fogott egy köteg írólapot és egy üveg fekete tust, és írni kezdett… Egy idő után mintha már nem is ő írt volna, a tollából szinte magától jöttek ki a gondolatok, és formálódtak kerek egésszé, addig, amíg a saját maga számára feltett kérdése, problémája meg nem oldódott, írás közben választ nem kapott rá…

Sok szép, értékes írás született, amiket soha nem mert senkinek megmutatni…

Az íróasztalfiókban hevertek… Viszont az írás örömét, élvezetét megtapasztalta, önálló világ tárult fel előtte, saját belső világa, amely egybeért a természettel, a növényekkel, sziklákkal, kövekkel, vízzel, napfénnyel és a csillagokkal…

Az emberek közül kevesen voltak, akik értették volna mindezt… Így nem is beszélt róla senkinek…

De lelke mélyén élő kapcsolatban volt a mindenséggel…

Később, felnőtt éveiben mindig ezt a kapcsolatot kereste, a „felnőtt” világban azonban ezt nehéz volt fellelni… Néha, némely szempárban, némely hangban, egy ideig megtalálta, vagy megtalálni vélte, de ezek mindig csak időleges élmények voltak…

Aztán más tapasztalatok jöttek. Hosszú évekig.

Az írás, a szó általi közvetítés azonban mindig a szenvedélye maradt…

Nos, most itt vagyok, és várok… Várom, hogy „valamely tértelen térből újra titokzatos áramok érkezzenek felém, lassan, észrevétlen átsuhanjanak a küszöbön, ahol szavakká formálódnak bennem, és leírom őket” – mint régen…

Itt vagyok és várok… Várom, hogy szellemi testvéreim, otthonom követei üzenjenek, sugalljanak, hogy szavaimmal formát adhassak energiájuknak, szeretetüknek, amely meg akar nyilvánulni szeretett Földem felé!

Formába önteni, manifesztálni, megnyilvánítani itt, a látható valóságban a láthatatlan világok üzenetét, szeretet-hangjait…

Karácsony a legjobb kezdés erre…

Hiszen egyetlen vallásunk, egyetlen utunk van, az pedig a szereteté...

Sokáig talán nem éltem „jól”, mert nem önmagamat éltem…

Bár akkor is mindig, mindenben valamilyen módon a közvetítést akartam megélni, gyakorolni…

Sőt, annak egyik legmagasabb szintjét is megtapasztaltam, az anya-gyermek közti kommunikációban, mielőtt megszültem a fiamat… - és azóta is, folyamatosan…

Régen folyamatos beszélgetésben voltam a füvekkel, vizekkel, növényekkel, fákkal…

Most talán újra itt az ideje…

Készen állok….

A Sas csillagkép szárnyai alatt - Unter den Flügeln des Sternbildes „Adler”

Zentai Anna asztrozófus Facebook-cikke, és annak német fordítása
2014. december 28.

Artikel des Astrosophen Anna Zentai auf ihrer Facebook-Seite und dessen deutsche Übersetzung
28. Dez. 2014

Foto: Digital Art Gallery

A jelenlegi időszakban több égi bolygótestvérünk is a Sas csillagainál vándorol. A Sas a magyarság madara is, legfényesebb csillaga az Al Tair, amelynek hangalaki megfelelője a Turul, latin neve pedig az Aquila, mellyel megegyezik az Atilla minőség.
A Sas a Tejúton szárnyal, egyes olvasatban felfelé (felemelkedés), más nézőpont szerint pedig lefelé (égi, isteni minőségek lehozatala). Ő hozza el álmainkban, vagy bódult, révült állapotban az égi üzeneteket, ő adja az ihletet és az emelkedettség, a szabad szárnyra kapás - szárnyalás igényét. Hozzá köthető az éleslátás, a védelmezés, a minőségi magaslatokra törekvés, a levegő királyaként a szellem uralása, a félelmek és korlátok illúziójának elengedése, a szellemi erő.
A Vénusz december 23-tól január 15-ig jár a Sas csillagai alatt, ekkor a női minőségben, a testiségben és párkapcsolatokban érzékelhető mindez. A nőiségben való emelkedés és szárnyalás, a művészi tehetség kibontakozásának ideje ez.
A Merkúr december 27-től január 17-ig érinti a Sas csillagait, ekkor szellemi-kommunikációs területen keresztül szólnak hozzánk ezek az energiák. Az írásban-beszédben való ihletettség idejét éljük és különleges titkokba avatódhatunk be.
A Nap 2015. január 6-tól február 4-ig jár a Sas csillagzat alatt, ekkor még erőteljesebben van jelen a tisztánlátás és a szellemünk uralásának ideje, ugyanakkor cselekvéseink által megteremthetünk, megélhetünk egy emelkedettebb létállapotot.


In der jetzigen Periode wandern mehrere unserer Planetengeschwister an den Sternen des Adlers entlang. Der Adler ist auch der Vogel des Ungarntums. Sein strahlendster Stern ist Al Tair, dessen Entsprechung als Lautkörper der „Turul” ist (ungarischer Name des Vogels der Ungaren – Bemerkung des Übersetzers). Sein lateinischer Name ist Aquila, er entspricht der Qualität „Attila”.
Der Adler flügelt auf der Milchstraße, aus einer Sicht betrachtet nach oben (Aufstieg), aus einer anderen Sicht nach unten (Herunterholen von himmlischen, göttlichen Qualitäten).
Er bringt in unseren Träumen oder in Trancezuständen himmlische Botschaften, er gibt Inspiration und den Anspruch auf Aufstieg, darauf, dass wir frei aufflattern, flügeln können. Er steht in Verbindung mit Hellsichtigkeit (Adlerblick), Schutz, mit dem Streben nach qualitativen Höhen. Als König der Luft herrscht er über den Geist, und mit ihm kann man die Illusionen der Ängste und der Schranken loslassen und geistige Kraft erlangen.
Die Venus wandert vom 23-sten Dezember bis zum 15-ten Januar unter den Sternen des Adlers. In dieser Zeit kann all das in der weiblichen Qualität, in der Körperlichkeit und in den Partnerschaften erfahren werden. Es ist die Zeit des Aufstiegs und des Flügelns in der Weiblichkeit, die Zeit der Entfaltung der künstlerischen Talente.
Das Merkur berührt die Sterne des Adlers zw. dem 27-sten Dezember und dem 17-ten Januar. In dieser Zeit sprechen uns diese Energien auf geistigen und Kommunikations-Ebenen an. Wir leben eine Zeit der Inspiration im Schreiben und Sprechen, und können in besondere Geheimnisse eingeweiht werden.
Die Sonne geht vom 6-ten Januar bis zum 4-ten Februar 2015 unterhalb der Sternen des Adlers. In dieser Zeit ist Hellsichtigkeit und die Herrschaft über unseren eigenen Geist noch stärker betont, zugleich können wir durch unsere Taten einen mehr erhabenen Seinszustand erschaffen und erleben.

Egykori fordításom: Gadamer: A filozófia kezdete (Der Anfang der Philosophie)

Hans-Georg Gadamer, A filozófia kezdete

http://www.antikvarium.hu/konyv/hans-georg-gadamer-a-filozofia-kezdete-69207

A válogatás Hans-Georg Gadamernek, a német filozófiai gondolkodás élő klasszikusának görög tárgyú műveit mutatja be. Az első a heidelbergi egyetemen tartott előadása (1976), amelynek címe A jó ideája Platón és Arisztotelész között, míg a második A filozófia kezdete címmel a nápolyi egyetemen tartott előadás-sorozat (1988) írott változata.

A most közreadott két nagy tanulmány (A jó ideája. Platón-Arisztotelész; A filozófia kezdete) látszólag filozófiatörténeti munkák, mindkettőben a nyugati filozófia fő forrását jelentő görög gondolkodókkal (az elsőben kifejezetten Platónnal és Arisztotelésszel, a másodikban a preszokratikusokkal és persze Platónnal) foglalkozik Gadamer, ám éppen nem a filozófiatörténészek szokásos filológiai módján.

(a második tanulmány az én fordításom)

Zu meinem Geburtstag

Es geschah auch an einem solchen schönen Oktobertag wie heute, vor nicht wenigen Jahren, dass ich geboren bin. Bzw. dass der Teil von mir, der jetzt diese Zeilen schreibt, auf dieser Erdenwelt angekommen war.

Ich bin schwierig gekommen… es dauerte lange… Ich wollte mein Zuhause, die Vertrautheit offensichtlich nicht verlassen…

Obwohl ich auch mit einem Plan gekommen bin, mit vielen Plänen, in Wahrheit aber nur mit einem einzigen: damit es sich um eine Seele mehr hier auf der Erde manifestiert, die Liebe und Licht vermittelt… Alle von uns kommen mit diesem Ziel…

Der Weg dauert lange, bis wir dessen bewußt werden. Heute weiss ich schon, dass ich nicht dieser Körper bin, der irgendwo im Unfassbaren über ein „höheres Selbst” verfügt, sondern ich bin DAS, und DAS hat hier und jetzt eine körperliche, erdgebundene Manifestation in Form meines Körpers, meines Verstandes, meines Egos… Ich vergesse es aber manchmal, es ist aber auch in Ordnung so…

Dies alles muss also geliebt werden, sie sind der Liebe wert… Sie sind nicht abzulehnen… So viel Freude hat mir schon dieser Körper bereitet… Ich kann damit zum Beispiel umarmen, ich kann jeden Tag meinen teuersten Schatz, meinen Sohn umarmen… So oft, wie ich will… Sehr oft… J

Der Verstand, das Ego bringt natürlich auch viel Leid und Schmerzen mit sich, er/es muss aber treniert werden! Er/es muss eingefangen werden, man muss mal um Hilfe bitten, beten, meditieren, damit ich nicht vergesse, WER ich in Wirklichkeit bin! Und die Hilfe kommt! Das spürt man eindeutig im Herzen… <3

An dem Oktobertag wollte ich kaum auf die Welt kommen… Auch seitdem fällt es mir immer schwer, umzuziehen, ich verlasse schwierig Dinge, Umstände in meinem Leben, die ich liebgewonnen habe, und die mir Sicherheit boten…

Es passiert aber gerade jetzt wieder… Und dieser Körper, Verstand und dieses Ego muss jeden Tag mit DEM zusammenschwingen, DER ich in Wirklichkeit bin, um durchzukommen… Damit ich wieder geboren werde… Um mich jeden Tag, jede Stunde ausdehnen zu können, mein Vertrauen, meine Liebe ausdehnen zu können…

Und an einem Tag dann, vielleicht gerade an einem schönen Oktobertag wie heute, wird auch dieser Körper ins Formlose zurückgehen, wo er hergekommen war… Und das wird so gut sein…

Om Namah Shivaya…

Születésnapomra

Egy ilyen szép októberi nap volt akkor is, amikor jópár évvel ezelőtt megszülettem.

Illetve erre a Földi Világra érkezett az a részem, amely most ezeket a sorokat írja.

Nehezen jöttem… sokáig tartott… Bizonyára nem akartam elhagyni az Otthont, a Biztonságot…

Pedig én is tervvel jöttem, sok tervvel, de valójában csak egyetleneggyel: hogy eggyel több lélek nyilvánuljon meg itt a Földön, aki szeretetet és fényt közvetít… Mindnyájan ezért jövünk…

Hosszú az út, míg erre rájövünk.

Ma már tudom, hogy nem ez a test vagyok, akinek van valahol a megfoghatatlanban egy „felsőbb énje”, „Önvalója”, hanem Én Az vagyok, és Annak van most itt egy testi, földi megnyilvánulása testem, elmém, egóm formájában… Ezt persze olykor elfelejtem, de az is belefér… Ezért ezeket mind szeretni kell, szeretni valók… Nem elutasítandók… Oly sok örömet okozott nekem már ez a test… Például tudok vele ölelni, megölelhetem minden nap a legdrágább kincsemet, a fiamat… Akárhányszor… Sokszor… J

Az elme, egó persze sok fájdalmat, szenvedést is hoz, de őt trenírozni kell! Be kell fogni, és olykor segítséget kell kérni, imádkozni, meditálni, hogy ne feledjem, Ki is vagyok valójában! És a segítség jön! Ezt egyértelműen érzi az ember a szívében… <3

Azon az októberi napon alig akartam a Világra jönni… Azóta is nehezen költözöm, nehezen hagyom el a megszeretett, biztonságosnak érzett dolgokat, körülményeket az életemben…

Márpedig most is ez történik… És napról-napra össze kell rezegnie ennek a testnek, elmének, egónak azzal, aki valójában Vagyok, hogy végigcsináljam… Hogy újra megszülessek… Hogy kitágítsam Magam minden nap, minden órában, kiterjesszem bizalmamat, szeretetemet…

És majd egyszer, talán egy ugyanilyen szép októberi napon ez a test is visszaalakul a forma nélkülibe, oda, ahonnan jött… És ez így lesz jó…

Om Namah Shivaya…