Egy kedves ismerősöm tette
fel nekem a minap a kérdést:
Mi a bajom nekem nőként az elmúlt 2000 évvel? A katolikus
vallással? Azzal, hogy ezt ebben a formájában férfiak találták ki?
A téma egy
baráti-családi beszélgetés alkalmával merült fel, ahol az elmúlt két évezredet
a mi világunkban uraló vallással kapcsolatos kételyeimet, problémáimat fejeztem
ki, a másik oldal pedig abbéli megfigyelésének adott elítélőleg hangot,
miszerint egyre több a katolikus ill. a keresztény vallást
lejáratni akaró olyan próbálkozás, mint pl. a mindenféle előkerült apokrif iratokra való hivatkozás, amelyek még akár olyasmit is el
akarnak hitetni velünk, hogy Jézus esetleg feleségül vette volna Mária Magdolnát…
és hogy mi nők a Biblia alapján valóban második helyen állnánk, hiszen második
emberi lényként az első ember, Ádám bordájából lettünk teremtve…
Úgy gondoltam, az új évre való tekintettel ideje kifejtenem, miben
is hiszek. Hiszen engem gyerekkorom óta mélyen foglalkoztató kérdésekről van
szó. És egész fiatal korom óta a legfontosabb dolgok közé tartoztak számomra a
szabadság, az igazság és a megértés/értelmezés kérdései.
Íme, a válaszom a kérdésekre:
Az a "bajom" vele, hogy ez a katolikus-keresztény vallás,
intézményes formájában nem ismer el engem, női formában létező lényt,
egyenjogúnak a férfi nemű emberi lényekkel. Mert nem adja meg számomra a
szabadságot, hogy belső intuícióm, szívem és elmém összhangja, belső
felismeréseim által magyarázzam, értsem meg világomat, önmagamat. Kívülről akar
kész magyarázatokat rám kényszeríteni, és
fenyegetésekkel elérni, hogy ezeket elfogadjam. Nem ismer el más hiteket, csak
a sajátját, és az engedelmességet tartja legfőbb erénynek, ehhez a középkori
felfogásához a mai napig ragaszkodva.
Minderről tanúskodnak a dogmák, amelyek még ma is
a vallás alapját képezik.
Ez a hozzáállás a világhoz, az emberhez, mint szabad, gondolkodó és
érző lényhez férfi hozzáállás, amely uralkodni akar a teremtés fölött.
Nem adja meg a nőnek az önmeghatározás jogát, szabadságát, nem ismeri el
ugyanolyan érvényűnek a világmagyarázatban, önmegértésben a
tipikusan "női" eszközöket, mint az intuíciót, belső megértést,
egészben látást, egységben gondolkodást. A női oldalt ezzel tagadja a teremtés
egészében, holott anélkül a férfi oldal sem létezhetne. Elférfiasították az
egész jézusi történetet is, pedig Jézus körül mindig is ott voltak a nők, a női
tanítványok, akiket ő ugyanúgy elismert és szeretett, mint férfi tanítványait
(ld. Mária (Mirjam) és Márta esete).
Mindezt pedig a férfi princípium alacsony oktávján működő uralkodni
akarásból teszi. Az Istent is kisajátítva, akit hagyományosan férfi alakban képzeltek
el, ábrázoltak az
elmúlt évszázadok teljes művészetében. Az uralkodni akarás pedig a félelemből
fakad. Félelemből mindattól, ami
más, mint azt ők fel tudnák fogni. Félelemből mindattól, ami nem írható le fogalmilag, ami nem magyarázható száz
százalékig észérvekkel, a racionalitással, elmével. Ami nem megfogható, ami
túlmutat az analizáló gondolkodásmódon, aminek mélyén ott a megfoghatatlan, a
csoda, olykor a sötétség is, az egységlátás, a fizikai világon, a láthatón túli érzékelése, s
ami valójában ugyanúgy az emberi tapasztalat részét képezi, mint a racionális, az
ész-oldal.
Félelem tehát attól,
ami a női princípium mélységében ott rejlik, amit azonban jól ismertek például
a misztikusok - nők, férfiak egyaránt. Ők nem féltek saját belső tapasztalatuk
alapján keresni és megtalálni Istent, belső egységélményükből magyarázni
világukat, megélni életüket, a Teremtés két teljesen egyenrangú - férfi és női
- oldalának együttes működése alapján. Nem arattak nagy sikert ezzel a szabad hozzáállásukkal
saját koruk uralkodó világnézeti környezetében -
máglyán végezték sokan.
Tűzzel-vassal irtani kellett a másként gondolkodókat.
Az összes ősvallás, természetközeli nép
vallása matriarchális volt, mindannyian ismerték és elismerték Földanya szakrális
tudását, a női istenség szerepét.
Hosszan sorolhatnánk a példákat, a régi magyar Babba (= hold)Mária, és
Aranyasszony-hagyománytól kezdve, az indián Medicin man/ és woman-eken át, a minószi kor kígyós istennőiig, a
kasmiri sivaizmus 10 isteni női minőségének, a Maha Vidyáknak alakjáig.
Ezek a hitek, vallások még a mindennapi életbe ágyazottak voltak,
és jól tudták, milyen fontos a női princípium megtartó ereje, amely az egész földi
teremtést óvó-védő karjaiban hordozza, annak ciklikus változásai fölött őrködve,
a lelkeket a fizikai és nem fizikai világ között kísérve. Így van az, hogy a nők önmagukban képesek
összekötni a világokat, egységet teremtve fiaik és
lányaik számára a látható és nem látható, Ég és Föld között. Erre a férfiak is
képesek, de csak az igaziak, akik nem félnek a
bennük lakozó férfias erőt gyengédséggel, a nő elismerésével, felemelésével
párosítani, a bennük is ott rejlő női princípiumot kultiválva.
De minden nézet, amely a különbözőségekre helyezi a hangsúlyt, a
megosztásra, az elválasztásra, bármiféle rangsorolásra, az elveszi az ember
szabadságát, mert nem az Élet, a Teremtés egészét
tekinti – amely női és férfi oldalból egyenrangúan áll –, hanem abból egy részt,
egy elvet, egy világlátásmódot, egy látszólagos érdeket kiragad, és aki ehhez
nem igazodik, azt elítéli, kitaszítja. Ezzel azonban saját maga alól is kihúzza
a talajt hosszú távon, hiszen ő is csak a másik oldallal való egységének köszönheti
létét. Most, 2000 év után kezd
ez látszani. Hogy hová is értünk el a férfiasnak vélt elvek szerint irányított világgal!
Ideje, hogy a világalkotó férfi és női princípium végre együttesen irányítsa
a világ dolgait, ész és szív egymásba
hajlón működjön a döntésekben, és merjünk kiállni mindezekért az
értékekért!
Ehhez azonban a férfiaknak merni kell felfedezni saját női
oldalukat, felszámolni félelmüket a lélek mélységétől, és elismerni a női oldal
"módszereinek", gondolkodás- és látásmódjának, intuitív
lélek-erejének világfenntartó szerepét!
Vissza kell adniuk Földanya, az Isteni Anya őt megillető helyét!
Ha okosak, belátják, hogy ezzel nem veszítenek semmit, csak
nyernek.
És a világ is nyer, mert csak így lehet véget vetni a háborúk, a
pénz és a hatalommámor uralta világnak, és - először természetesen önmagunkban belül megteremtve - létrehozni a béke, a szeretet és a
szabadság világát, a közös tudati emelkedés által, a szeretet, mint univerzumot
fenntartó erő (f)elismerése által.
