Hegyibeszéd - másként... 2. rész / Bergpredigt - anders... Teil 2

Kafarnaumi táj

Iriza mellé ültem, örültem, hogy viszontlátom régi barátnőmet. Salome és Serafim is ott voltak. Úgy éreztem magam, mint egy nagy családban. Iriza rám nézett nagy, barna szemével és mosolyogva kérdezte: „Boldog vagy?” Bólintottam, és így feleltem: „Minden rendben. Veletek mi történt?” „Arra használtuk fel az időt, hogy jól érezzük magunkat. Mindannyiunk számára világos, hogy most épp valamire felkészülünk. Amint megérkezett a hír, hogy Jézus megint magához hív bennünket, boldogok voltunk, és azonnal elindultunk. Azt hiszem, valami különleges fog történni. Nézd csak, mennyi embert gyűjtött maga köré, milyen sokakat megérint, pusztán jelenléte által! Senki más nem tudná ezt elérni, csak ő!” Majd így folytatta: „Azt hiszem, fel sem tudom fogni, milyen nagy ajándék számunkra, hogy olyan közelről megismerhettük őt! Csak most kezd bennem tudatosulni, hogy látom a tömegeket hozzá áramlani!”

Amikor bealkonyodott, Jézus mindenütt olajlámpásokat gyújtatott, melyek a beköszöntő éjszakát megvilágították. Némi nyugtalansággal észleltük, hogy körülöttünk római katonák gyülekeztek, akik azt tudakolták, mi történik. Nem messze tőlünk letelepedtek, és csak figyeltek minket. Nem láttuk fegyvereiket és nem tudtuk szándékukat sem, vajon közbe avatkoznának-e, ha valami történik. Jézus hihetetlen nyugodtsággal és szeretettel volt teljes. Beszélt az emberekkel, és foglalkozott tanítványaival. Az övéi felnőttek. Már hozzájuk is mentek az emberek, ők pedig készek voltak szeretettel válaszolni, tanácsot adni nekik.

Amint az idő előrehaladt, Jézus felment a dombra, hogy mindenki felismerhesse. Bennünket és tanítványait megkért: „Gyertek ide! Üljetek körém, közel!” Ebben a pillanatban azonban megmozdultak a rómaiak, odajöttek és el akarták zárni az utunkat. „Mi folyik itt?” - kiáltottak ránk. A parancsnokuk közelebb ment Jézushoz és megkérdezte: „Mire készültök itt?” Jézus nyugodtan ránézett: „Az urad megparancsolta, hogy azt tedd, ami a te dolgod. Az én uram megparancsolta nekem, ami az én dolgom. Szolgáljuk mindketten az urunkat!” A parancsnok így felelt: „Engem azért küldött az én feljebbvalóm, hogy figyeljek, mi történik itt, és avatkozzak be, ha megint zavargásokra kerülne a sor.” Jézus szeretettel, határozottan válaszolt: „Megígérem neked, hogy nem lesznek itt zavargások. De vajon felismered, miért vagy itt? Bár római vagy, mégis egy vagy közülünk. Nem az én szavaimat keresed te is? Nem az én híremet követed?” Ezeket a szavakat a római légiósai nem hallották. A parancsnok odament alárendeltjeihez, és megparancsolta nekik, hogy az embertömegtől bizonyos távolságban posztoljanak. E szavakkal tért vissza: „Azt mondtam nekik, őrködjenek ott. Biztosítottam őket, hogy itt maradok, és azonnal jelt adok, ha nyugtalanság támad, hogy lépjenek közbe. Szívem azonban azt kívánja, hogy hallhassam szavaidat! Ó, Uram, megengeded, hogy itt maradjak?”

Jézus rápillantott, és így válaszolt: „Ezért jöttél. Én köszönöm neked, hogy gondoskodtál róla, hogy őrködj felettünk csapataiddal, hogy nyugodtan hirdethessük itt Isten Igéjét.” Hallottam a beszélgetést, és szórakoztató volt megfigyelni, hogyan fordította meg Jézus a helyzetet. A rómaiak már nem leselkedő ellenségeink voltak, hanem vigyáztak ránk! Az ellenség szívét szerető őrök szívévé változtatta át!

Jézus felállt a hegyre, mi pedig a közelében maradtunk. A hegy szép helyet kínált számunkra az olajfák alatt. Abban a kegyelemben volt részünk, hogy Jézus jelenlétében lehettünk. Nagy tolongás alakult ki, mindenki megpróbált a lehető legközelebb hozzá helyet találni. A tanítványok segítettek, hogy mindenki az Úr közelében kapjon helyet, úgy, hogy mindannyian hallhassák őt. Eltartott egy darabig, míg az embertömeg megnyugodott. Minden életkorú ember megtalálható volt itt, családokat láttam gyerekekkel, öregeket és fiatalokat. Sok arcon az izgatottság jelei voltak láthatóak, ahogyan az Úr szavaira vártak. Míg végül Jézus felállt és beszélni kezdett: „Palesztina népe, köszönöm nektek, hogy szívetek meghallotta hívásomat és eljöttetek! Szívetek hangja, mely sokakat közületek hosszú útra vezetett, legyen megjutalmazva! A menny a legszentebb éjszakákat hirdeti most meg, amelyeket Palesztina népének ajándékozok. Mindannyian keresésben vagytok. Mindannyian keresitek az utat. Azért jöttem, hogy megvilágosítsam, fényessé tegyem és előkészítsem számotokra ezt az utat!

Mindenki, aki ide jön, legyen üdvözölve, akár barát, akár ellenség! Mindenki közületek ismerje fel a mellette ülőt barátjaként! Ami itt uralkodni fog, az nem különböző kultúrák harca. Amit itt meghirdetünk, az a szeretet szellemének kultúrája, ami minden népet egyesít. Ismerem a hírt, ami az országot járja: sokan közületek azt remélik, hogy itt a zsidók új királyát láthatjátok, akit fel akartok éleszteni. Íme, ezeket az igéket hirdetem nektek: Nem e világból való király vagyok, és nem azért jöttem, hogy uralkodjak, hanem az igazságosság kardja vagyok! Azért jöttem, hogy megváltást hozzak! A megváltás szavait Isten a Mennyből hozzátok intézi majd, és ezeken az éjszakákon általam juttatja el fületekhez. Mindannyian áldottak vagytok! Senki, aki a szeretet hangját hallotta, soha többé nem lesz elfelejtve, az időkön át soha többé nem talál rá a halál, csak az újjászületés.

Nézzetek most azokra, Palesztina népe, minden népek népe, más országok népei, akik engem körülvesznek! Itt olyan emberek ülnek, akik már régóta kísérik utamat. Isten hangjának hívó szava már mindannyiukat megtalálta. Titeket pedig, akik itt ültök, mindannyiótokat kiválasztott Isten hangja. Az engem körülvevő körbe tartozók, akik már lábaimnál ülve régóta hallgatják szavaimat, ők hozzátok fognak menni, a világba fognak menni, hogy üzenetemet hirdessék sok országban. De közöttetek, akiket itt látok magam előtt, sokakat találok, akik Isten Világának egy kapuját hordozzák magukban. Ma este megtalálják egymást azok, akik engem kísérnek. Engem azok követnek majd, akik a Földet kísérik, akik minden népet kísérnek, és Isten hangját hirdetik. Ma az én szavaimat hallgatjátok, de a jövőben az ő szavaikat hallgatjátok majd. Hiszen őbennük is ott van az isteni igazság igéje.”

És Jézus szólt: „Az a száznyolc, akit ma hívtam, álljatok fel! Hadd lásson benneteket a nép, mint az isteni ige hirdetőit! Ég és Föld közötti kapuk őrei, halljátok szavamat és ismerjétek fel önmagatokat szívetekben! A szívetekben kinyílnak a kapuk, egy kör jön létre körülöttem, aki a Krisztusfény megtestesítője, minden világ összes szeretetének megtestesítője vagyok. Azért jöttem, hogy szeretetemmel megvilágosítsam ezt a Földet, megváltsam és meggyógyítsam a Földet. Azért jöttem, hogy felismerjelek benneteket! Álljatok föl immár!

folyt. köv. 

------------------------------------------------------------------------ 

Ich setzte mich zu Irisa, denn ich freute mich, meine alte Freundin wiederzusehen. Auch Salome war da und Seraphim. Ich fühlte mich wie in einer großen Familie. Irisa sah mich mit ihren warmen Augen an. Sie fragte mich lächelnd: „Bist du glücklich?“ Ich nickte und sagte: „Alles ist gut. Wie ist es euch ergangen?“ „Wir haben die Zeit genutzt, um es uns gut gehen zu lassen. Uns allen ist klar, wir bereiten uns auf etwas vor. Als die Nachricht kam, dass Jesus uns wieder zu sich ruft, waren wir glücklich und sind sofort aufgebrochen. Ich glaube, es wird etwas Besonderes passieren. Sieh mal, wie viele Menschen er um sich sammelt, wie viele Menschen von ihm berührt werden, nur durch seine Anwesenheit. Kein anderer als er könnte das vollbringen.“ Sie sagte: „Ich glaube, ich kann noch gar nicht fassen, welches Geschenk uns zuteil wurde, dass wir ihn so nah kennenlernen durften. Jetzt, wo die Massen zu ihm strömen, wird mir das erst bewusst.“

Als die Dämmerung einfiel, ließ Jesus überall Öllichter anzünden. Die Nacht, die einbrach, wurde erhellt. Wir nahmen mit einiger Unruhe war, dass sich römische Soldaten um uns sammelten, die auskundschafteten, was vor sich ging. Sie hatten einen Platz abseits von uns eingenommen und beobachteten uns nur. Unübersehbar waren ihre Waffen und ihre Bereitschaft einzugreifen, wenn etwas geschah. Jesus hatte eine unglaubliche Ruhe, eine unglaubliche Liebe. Er sprach mit Menschen und er kümmerte sich um seine Jünger. Die Seinen waren erwachsen geworden. Schon kamen die Menschen auch zu ihnen, und sie waren bereit, ihnen mit ihrer Liebe Antworten zu geben, sie zu betreuen.

Als die Stunde fortgeschritten war, ging Jesus auf den Hügel, so dass ihn alle erkennen konnten. Er bat uns und seine Jünger: „Kommt zu mir. Setzt euch nah um mich.“ In diesem Moment aber bewegten sich die Römer und kamen auf uns zu und wollten uns den Weg versperren. „Was geht hier vor sich?“ herrschten sie uns an. Ein Hauptmann näherte sich Jesus und fragte: „Was habt ihr hier vor?“ Jesus sah ihn ruhig an: „Dein Herr hat dir befohlen, was du zu tun hast. Mein Herr hat mir befohlen, was ich zu tun habe. Lass uns beide den Dienst an unseren Herren tun.“ Der Hauptmann sagte zu ihm: „Mich hat mein Herr geschickt, um aufzupassen, was hier passiert, um einzuschreiten, wenn es wieder Unruhen geben sollte.“ Jesus war liebevoll gefasst: „Ich verspreche dir, dass es hier keine Unruhen geben wird. Aber erkennst du, warum du hier bist? Zwar Römer, aber dennoch einer, der zu uns gehört. Suchst du nicht auch meine Worte, folgst meinem Ruf?“ Diese Worte hatten seine römischen Legionäre nicht gehört. Der Hauptmann ging zu denen, die ihm unterstanden, und gebot ihnen, sich abseits der Menschenmenge zu postieren. Er kam zurück mit den Worten: „Ich habe ihnen gesagt, dass sie Wache stehen sollen. Ich habe ihnen versichert, dass ich hier bleiben werde und, wenn es irgendeine Unruhe gibt, ihnen sofort ein Zeichen gebe, um einzuschreiten. Mein Herz aber wünscht sich, dass ich deine Worte höre, oh Herr, erlaubst du mir hierzubleiben?“

Jesus sah ihn an und antwortete ihm: „Dafür bist du gekommen. Ich danke dir, dass du dafür gesorgt hast, dass du uns sogar bewachst mit deinen Truppen, damit wir hier in Ruhe die Worte Gottes verkünden können.“ Ich hatte dieses Gespräch mit angehört, und ich fand es sehr amüsant zu bemerken, dass Jesus es geschafft hatte, die Situation umzukehren. Die Römer waren nicht mehr unsere lauernden Feinde, sondern sie bewachten uns nun. Er hatte das Herz der Feinde in die Herzen von liebenden Wächtern verwandelt.

Jesus stellte sich auf den Berg. Wir blieben in seiner Nähe. Der Berg bot uns schöne Plätze unter Olivenbäumen. Wir hatten die Gnade, in Jesu Gegenwart zu sein. Es gab ein großes Gedränge, alle versuchten, so nahe an ihn heranzukommen wie möglich. Die Jünger sorgten dafür, dass jeder einen Platz bekam in der Reichweite des Herrn, so dass sie ihn hören konnten. Es dauerte eine Weile, bis die Menschenmenge Ruhe gefunden hatte. Alle Altersgruppen waren da, Familien mit Kindern bemerkte ich, Alte und Junge. Viele Gesichter warteten mit Spannung auf die Worte des Herrn. Bis Jesus aufstand und zu sprechen begann: „Volk von Palästina, ich danke euch, dass euer Herz meinen Ruf vernommen hat und ihr hierher gekommen seid. Die Stimme eures Herzens, die manchen von euch einen langen Weg beschieden hat, soll belohnt werden. Verkündet aus dem Himmel sind die heiligsten Nächte, die ich dem Volk Palästina schenke. Jeder von euch ist auf der Suche. Jeder von euch sucht den Weg. Ich bin gekommen, um euch diesen Weg zu erläutern, zu erhellen und zu bereiten.

Jeder, der hierher kommt, ist willkommen, ob Freund oder Feind. Jeder von euch soll den Nächsten, der neben ihm sitzt, als Freund erkennen. Was hier walten soll, sind nicht Kulturen, die sich anfeinden. Was wir hier einläuten, ist die eine Kultur des Geistes der Liebe, die alle Völker vereint. Mir ist die Kunde bewusst, die durch das Land geht. Viele von euch hoffen, dass ihr hier den neuen König der Juden seht, den ihr auferstehen lassen wollt. Lasst mich euch diese Worte verkünden: Ich bin nicht ein König von dieser Welt und nicht gekommen, um meine Herrschaft zu errichten, sondern ein Schwert der Gerechtigkeit. Ich bin gekommen, um Erlösung zu bringen. Die Worte der Erlösung wird Gott aus dem Himmel an euch richten und über mich in diesen Nächten zu euch kommen lassen. Jeder von euch ist gesegnet. Jeder von euch, der die Stimme der Liebe gehört hat, wird nie wieder vergessen werden, über die Zeiten hinweg nie wieder den Tod finden, sondern die Wiedergeburt.

Seht auf die, die mich umgeben, Volk Palästinas, Völker aller Völker, Völker aus anderen Ländern. Hier sitzen Menschen, die meinen Weg schon lange begleiten. Jeden von ihnen hat der Ruf der Stimme Gottes schon gefunden. Aber jeden von euch, der hier sitzt, hat die Stimme Gottes erkoren. Jener Kreis, der mich umgibt, die jetzt zu meinen Füßen schon lange meinen Worten lauschen, werden zu euch kommen, werden in die Welt gehen, um meine Botschaft zu verkünden in vielen Ländern. Aber unter euch, die ich vor mir sehe, finde ich viele, die ein Tor zu Gottes Welt in sich tragen. Am heutigen Abend werden sich jene finden, die mich begleiten. Mir folgen jene, die die Erde begleiten, die jedes Volk begleiten und die Stimme Gottes verkünden. Heute werdet ihr meinen Worten lauschen, aber in Zukunft werdet ihr ihren Worten lauschen. Denn auch in ihnen wohnt das Wort der göttlichen Wahrheit.“

Jesus sagte: „Jene hundertacht, die ich heute gerufen habe, steht auf. Lasst das Volk euch schauen als Verkünder des göttlichen Wortes. Hüter der Tore zwischen Himmel und Erde, vernehmt meine Worte und erkennt euch in euren Herzen. Die Tore in euren Herzen öffnen sich, ein Kreis will sich schließen um mich, der ich bin die Verkörperung der Christuslichtes, Verkörperung aller Liebe aller Welten. Ich bin gekommen, um mit meiner Liebe diese Erde zu erhellen, die Erde zu erlösen, die Erde zu heilen. Ich bin gekommen, um euch zu erkennen. Steht nun auf!“ 

Fortsetzung folgt.

Hegyibeszéd - másként... / Bergpredigt - anders...

Durga Holzhauser - Agni Eickermann,

Jézus A könyv

- részlet -

389. old-tól:

„Egy nap Simon így szólt: „Gyere Mirjam, indulunk. Jézus követet küldött, hogy menjünk hozzá. Kapernaum közelében időzik, ott fogjuk őt megtalálni.” Megfogtam a kezét, és így feleltem: „Nem tudom, oda akarok-e menni. Hogyan mutathatnánk meg a többieknek azt, amit itt éltünk?” Mire ő: „Ne töprengj ezen. Csak gyere velem.” Útra keltünk Kapernaum felé. Kellemes volt Simonnal utazni. Ahol csak meg kellett aludnunk, mindenütt gondoskodott szállásról, nekem pedig saját szobáról, hogy ne veszélyeztesse jó híremet. Amikor csak ennünk kellett, mindig talált fogadót. Az utazás nyugodt volt, két szolgája kísért bennünket, akik mindig gondoskodtak jóllétünkről. Amikor megérkeztünk Kapernaumba, Simon szerzett szállást számunkra.

Majd Jézus keresésére indult. Amikor visszatért, elmesélte: „Jézus körül embertömegek vannak. Néhány hete gyűjti őket itt maga köré. Ma estére bennünket is hívott, minden este prédikál. Az emberek a világ négy égtája felől áramlanak hozzá. Itt olyan helyre talált, ahol nem tekintik ellenségnek, mint Jeruzsálemben. Testvéred, Lázár is itt van, és Jézus elküldött valakit, hogy magához hívja azokat is, akik még Jeruzsálemben időznek. Ő maga egy Zakariás nevű vámszedő házában lakik. Én is megismertem, kedves férfi. De hallottam a tanítványai és mások elutasító véleményét is, akik azt mondják, azzal, hogy Jézus egy vámszedő házába tér be, a társadalom aljával áll le, de őt ez nem érdekli.”

Simon így szólt hozzám: „Pihend ki magad egy kicsit. Szükséged van rá. Este aztán együtt megyünk Jézushoz. A vámszedő házában találkozunk, ott vár bennünket.” Ahogy Simon megígérte, értem jött, és a vámszedő, Zakariás házához vezetett. Magas, erős férfi volt, nagyon vidám, és miközben meghívott vacsorára, elmesélte nekünk a történetét, ahogyan az utcán Jézussal először találkozott. Jézus megszólította őt: „Vendégül látnál engem a házadban?” A tanítványait pedig mind otthagyta, mondván nekik: „Találjatok magatok szállást!” És Jézus hetek óta lakott ennél a férfinál. Zakariást különösnek találtam, azt kérdeztem magamtól, vajon tudja-e, kit lát vendégül. Jó barátként kezelte Jézust, úgy tűnt, jól érzik magukat együtt. Mintha már ismerték volna egymást, örültek és tréfálkoztak. Ezen az estén olyan oldalát ismertem meg Jézusnak, Simonnak és Zakariásnak, amit még soha nem éltem meg azelőtt. Tréfálkoztak és úgy viselkedtek, mint a szabadjára engedett gyerekek. Őszintén szólva jól éreztem magam köztük. Az este felszabadított az elmúlt időszak gondjai alól.

Jézus egyszer csak rám nézett, és így szólt: „Simon, tudod, hogy Mirjam a gyermekedet hordja az ölében?” Simon így szólt: „Nem tudtam, de sejtettem.” Jézus magába tért, és ezt kérdezte: „Mit akartok most tenni?” Simon így felelt: „Azt, amit kell. Mirjam nálam maradhat.” Jézus megállt egy pillanatra: „Legjobb volna összeházasodnotok, akkor tudnám, hogy Mirjam azokban az időkben, amik várnak ránk, a legjobb kezekben van nálad. És biztos lennék benne, hogy a jövőjéről is gondoskodnál. Biztonságban szeretném tudni azokat a nőket, akik közel állnak a szívemhez. A férfiak miatt kevésbé aggódom, ők nyugodtan vándorolhatnak országokon át. MaRát már jó kezekben tudom. Ha Mirjam a házadban védelemre talál, az nagy örömömre szolgálna. Mivel látom, szeretitek egymást, valószínűleg ez nem okoz nagy nehézséget számotokra. Magda már idős asszony, ő a halálomig kísér majd engem. Ő ezt a sorsot választotta, miatta sem aggódom már. Már csak drága szolgálóm, Mária Magdaléna számára kell egy megoldást találnom, aki az utóbbi hetekben híven kísért engem. Mindenek fölött szeretem őt, de nem lehetek a férje, habár sok titkos órán a férje voltam. Isten majd megmutatja az utat, hiszen az utóbbi napokban egyre inkább érzem, miért jöttem és mi vár rám.

Mirjam, a gyermek, akit a szíved alatt hordasz, olyan lélek, aki világokat egyesít majd. Bizonyos dolgoktól mégsem tudlak megkímélni, hiszen azt választottad, hogy kísérsz engem. Mostantól tudnod kell, hogy nincs messze az idő, amikor ebben a világban meghalok és feltámadok. Ezekben az időkben Téged és Simont is arra kérem majd, hogy legyetek mellettem. Nem adatik meg számodra, hogy nyugalomban visszavonulj, és gyermekednek, családodnak élj. A gyermek, akit szíved alatt hordasz, kísérni akar engem, noha még nem is vett fel földi alakot. Nemsokára megvalósulásnak indulnak mindazok a víziók, amelyekért imádkoztunk, amiért jöttünk, és melyeket szívemben hordozok. Lépéseket kell tennem ezek bevezetésére, hogy betölthessük a víziókat.

Az emberek áramlanak hozzám minden égtáj felől. Az elkövetkezendő hét éjszakát arra fogom használni, hogy Isten Szavát lehozzam a Földre. Azt szeretném, ha ott lennétek. Legkedvesebb barátaim közé tartoztok. Zakariás, aki az asztalomnál ül, régi barát a törzsünkből, hiszen mindannyian régről egy családhoz tartozunk. Sok korszakban újra egymásra találunk, hogy együtt legyünk. Ebben a korban nehéz feladatott vállaltunk. De tudom, hogy ti tartást adtok nekem, mint ahogy én is támogatlak benneteket!” Jézus szavai nem is sokkoltak engem. Sok éjjelen át álmodtam már az eltávozásáról és visszatéréséről. E világban a halált fogja választani – ebben biztos voltam. Azt is tudtam, hogy mi magunk valamit készenlétben tartunk a számára és valamire felkészülünk, ami túlmegy ezen a világi halálon. Hirtelen összeálltak bennem álmaim és vízióim.

Azt, hogy gyermeket hordok a szívem alatt, már néhány napja sejtettem. Egy nagy fény volt az, amit hordoztam. Egy pillanatra Simonra néztem, és mélységes bizonyosság öntött el, hogy nála jó helyen leszek. Örültem annak is, hogy láthattam Mária Magdalénát. A sejtésem, hogy Jézus kedvese lett, igaznak bizonyult. Senki sem sejtette, ez az ő titkos történetük volt, mely rejtve maradt a Jézust körülvevő emberek és a tanítványok előtt. Mária Magdaléna nehéz feladatot vett magára. Legmélyebb szívemből kívántam nekik ezt a szerelmet, hiszen tudtam, ez az, amire vágyott.

Azon az estén egy domb lábánál találkoztunk. Nem is kellett tudnunk, hol találjuk a helyet, hiszen emberek tömegei áramlottak abba az irányba. Szinte számlálhatatlanul sok ember gyűlt össze. Jézus még nem mutatkozott, de a távolból észre vettem Irizát. Simon és én célba vettük a csoportot. Újra találkoztunk jeruzsálemi barátainkkal, nagy volt a viszontlátás öröme mindkét oldalon. Mária Arimatiai Józseffel jött. Volt velük egy barát is, akit már egyszer korábban láttam, Nikodémusz. Annak is örültem, hogy újra találkozhatok Jézus tanítványaival, mindannyiukat üdvözöltem. Nagyokká lettek, hatalmasakká, olyanok voltak Jézus oldalán, mint az oszlopok. Péter különösen szívélyesen üdvözölt. Látszott rajtuk, hogy Jézus iskolázta, felemelte őket, és még mindig növekedtek. Most már látni lehetett, miért őket választotta. Simont nagy tisztelettel üdvözölték – látszott, hogy elismeréssel adóznak neki.

Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy hozzanak kenyeret és táplálékot a népnek, hogy ellássák őket. Ám egyre többen jöttek, talán több százan is lettek. Végül a tanítványok Jézushoz mentek és azt mondták: „Nincs elég kenyerünk, hogy mindenkit ellássunk.” Jézus csak mosolygott, és így szólt: „Osszátok szét a kenyeret.” Azon az estén csodálatos módon akármennyi kenyeret is osztottak szét a tanítványok, nem fogyott el. Mintha a cipók újra és újra megszaporodtak volna. Ennek a misztériumnak mindannyian a tanúi voltunk. Mindenki kapott enni, anélkül, hogy az étel elfogyott volna. Amikor Jézus megjelent, könnyed volt. Kedvesen üdvözölte Jeruzsálemből érkezett barátait..."

- folyt. köv. - 

------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Durga Holzhauser - Agni Eickermann,

Jesus Das Buch:

Ab Seite 389:

„Bis eines Tages Simon sagte: „Komm, Miriam, wir brechen auf. Jesus hat mir einen Boten geschickt, dass wir zu ihm kommen sollen. Er hält sich in der Nähe von Kapernaum auf, wo wir ihn finden.“ Ich nahm ihn an der Hand und sagte: „Ich weiß nicht, ob ich da mitgehen will. Wie sollen wir das, was wir hier gelebt haben, den anderen zeigen?“ Und er sagte: „Mach dir darüber keine Gedanken. Komm einfach mit.“ Wir brachen auf und gingen in Richtung Kapernaum. Mit Simon zu reisen war angenehm. Wo auch immer wir schlafen mussten, sorgte er für eine Unterkunft, wo er mir ein eigenes Zimmer zuteilte, um meinen Ruf nicht zu gefährden. Wann auch immer wir essen mussten, fand er eine Raststatt. Das Reisen war ruhig und von zwei seiner Diener begleitet, die immer dafür sorgten, dass es uns gut ging. Wir kamen in Kapernaum an, und Simon sorgte für eine Unterkunft für uns.

Er ging auf die Suche, um Jesus zu finden. Als er zurückkam, erzählte er mir: „Es sind Massen von Menschen um Jesus. Seit

einigen Wochen sammelt er sie hier. Er hat uns eingeladen, heute Abend zu ihm zu kommen, denn jeden Abend predigt er. Die Menschen strömen aus allen Himmelsichtungen zu ihm. Er hat hier einen Ort gefunden, wo man ihn nicht anfeindet wie in Jerusalem. Dein Bruder Lazarus ist hier, und Jesus hat jemanden gesandt, um jene, die noch in Jerusalem weilen, zu sich kommen zu lassen. Er selbst wohnt bei einem Zöllner mit dem Namen Zacharias. Ich habe ihn kennengelernt. Er ist ein netter Mann. Aber ich habe die ablehnenden Stimmen seiner Jünger und anderer Leute gehört, die sagen, dass Jesus sich mit dem Abschaum der Gesellschaft abgibt, dass er bei Zöllnern einkehrt, aber ihn kümmert das nicht.“

Er sagte zu mir: „Ruh dich ein wenig aus. Du brauchst es. Am Abend werden wir dann gemeinsam zu Jesus gehen. Wir sollen uns in dem Haus des Zöllners einfinden. Dort wird er uns erwarten.“ Ich wurde, wie versprochen, abgeholt und Simon führte uns in das Haus des Zöllners Zacharias. Er war ein großer, starker Mann. Zacharias war sehr fröhlich und erzählte uns, indem er uns zum Abendmahl einlud, die Geschichte, wie er Jesus auf der Straße begegnet war. Jesus habe ihn angesprochen: „Erlaubst du mir, Gast in deinem Hause zu sein?“ Dann hätte er einfach alle seine Jünger stehen gelassen und gesagt: „Findet selber eine Unterkunft!“ Und seit Wochen war Jesus bei diesem Mann eingezogen. Ich fand Zacharias sehr erstaunlich und fragte mich, ob er sich bewusst war, wer bei ihm wohnte. Er behandelte Jesus wie einen guten Freund, und sie schienen eine gute Zeit miteinander zu haben. Sie waren wie Vertraute, die miteinander Freude und Spaß hatten. An diesem Abend erlebte ich Jesus, Simon und Zacharias von einer anderen Seite, so wie ich sie noch nie erlebt hatte. Sie scherzten und benahmen sich wie ausgelassene Kinder. Zugegeben, ich fühlte mich wohl unter ihnen. Es entlastete mich von den Sorgen der letzten Zeit.

Bis Jesus mich ansah und sagte: „Simon, du weißt, dass sie ein Kind von dir im Leib trägt?“ Simon sagte: „Ich weiß es nicht, aber ich habe es schon geahnt.“ Jesus kehrte in sich und sagte: „Was wollt ihr jetzt tun?“ Simon antwortete: „Das, was nötig ist. Sie kann bei mir bleiben.“ Jesus hielt inne: „Es wäre das Beste, wenn ihr heiratet, dann wüsste ich auch, dass sie in den Zeiten, die auf uns zukommen, in besten Händen bei dir ist. Und ich wäre mir sicher, dass für ihre Zukunft gesorgt ist. Jene Frauen möchte ich in Sicherheit wissen, die mir am Herzen liegen. Um die Männer mache ich mir weniger Sorgen, sie können unbehelligt durch die Lande ziehen. MaRa habe ich schon in gute Hände gegeben. Wenn Miriam in deinem Haus behütet ist, wäre es mir eine große Freude. Da ich sehe, dass ihr euch liebt, dürfte es nicht schwierig sein für euch. Magda ist eine alte Frau, und sie wird mich in meinen Tod begleiten. Sie hat dieses Schicksal erkoren, um sie mache ich mir auch keine Sorgen mehr. Nur für Maria Magdalena, die mich in den letzten Wochen begleitet hat und mir eine treue Dienerin ist, muss ich auch noch einen Weg finden. Ich liebe sie über alle Maßen, dennoch kann ich ihr kein Mann sein. Trotzdem bin ich ihr Mann in manchen Stunden, die wir verheimlicht haben. Gott wird mir den Weg weisen, denn ich fühle in den letzten Tagen immer mehr, wofür ich gekommen bin und was auf mich zukommt.

Miriam, das Kind, das du unter deinem Herzen trägst, ist eine Seele, die Welten vereinen will. Dennoch kann ich dir bestimmte Dinge nicht ersparen, denn du hast erkoren, mich zu begleiten. Wisse von diesem Moment an, dass die Zeit nicht

weit entfernt ist, da ich in dieser Welt Tod und Auferstehung erfahren werde. In diesen Zeiten werde ich dich und auch Simon bitten, bei mir zu sein. Es wird dir nicht gegönnt sein, dass du dich in Ruhe zurückziehst, um dem Kind und deiner Familie Raum zu geben. Das Kind, das du in deinem Bauch trägst, will mich begleiten, obwohl es noch keine Erdengestalt angenommen hat. Es ist nicht mehr weit, die Vision aller Gebete, wofür wir gekommen sind und die ich in meinem Herzen trage, beginnen ihren Lauf zu nehmen. Ich muss die Schritte einleiten, um dies zu erfüllen.

Viele Menschen sind zu mir geströmt. Sie kommen aus allen Richtungen. Ich werde die nächsten sieben Nächte nutzen, um Gottes Wort auf die Erde zu bringen. Ich möchte, dass ihr dabei seid. Ihr gehört zu meinen liebsten Freunden. Jener Zacharias, der an meinem Tisch sitzt, ist ein alter Freund unserer Sippe, denn wir gehören alle zu einer alten Familie. In vielen Zeiten finden wir uns wieder, um miteinander zu sein. In dieser Epoche haben wir uns eine schwere Aufgabe gewählt. Aber ich weiß, dass ihr mir Halt gebt, so wie ich euch stütze.“ Als ich diese Worte von Jesus vernommen hatte, war ich nicht einmal schockiert. In vielen Nächten hatte ich seinen Abschied geträumt und seine Wiedergeburt. Er würde einen weltlichen Tod erwählen, das war mir gewiss. Ich wusste auch, dass wir etwas für ihn bereithielten und uns auf etwas vorbereiteten, das über dieses weltliche Sterben hinausging. Plötzlich setzten sich meine Träume und Visionen in meinem Inneren zusammen.

Dass ich ein Kind unter meinem Herzen trug, hatte ich schon einige Tage erahnt. Es war ein großes Licht, das ich unter meinem Herzen trug. Ich sah für einen Moment Simon an, und ich war mir tief bewusst, dass ich bei ihm gut aufgehoben war. Ich freute mich darauf, Maria Magdalena zu sehen. Meine Ahnung war richtig, dass sie Jesu Geliebte geworden war. Keiner ahnte es, es war ihre heimliche Geschichte, den Menschen und den Jüngern um Jesus herum verborgen. Sie hatte sich eine schwere Aufgabe auf ihr Herz geladen. Aus tiefstem Herzen gönnte ich ihnen diese Liebe, denn ich wusste, dass es das war, was sie sich ersehnt hatte.

An jenem Abend trafen wir uns am Fuße eines Hügels. Man hätte nicht einmal wissen müssen, wie man den Ort findet, denn die Massen strömten schon in diese Richtung. Viele Menschen hatten sich versammelt, kaum noch zählbar. Jesus zeigte sich noch nicht, aber ich sah schon von ferne Irisa. Simon und ich, wir steuerten auf die Gruppe zu. Wir trafen unsere Freunde aus Jerusalem wieder. Die Freude über das Wiedersehen war auf beiden Seiten groß. Maria war mit Josef von Arimathea gekommen. Ein Freund war bei ihm, den ich schon einmal gesehen hatte, Nikodemus. Ich freute mich auch, alle Jünger von Jesus zu sehen, und begrüßte sie. Sie waren groß geworden und mächtig, wie Säulen an seiner Seite. Petrus begrüßte mich besonders herzlich. Man sah, dass Jesus sie geschult hatte, dass er sie erhoben hatte, und sie wuchsen immer noch. Nun erkannte man, warum Jesus sie gewählt hatte. Simon begrüßten sie mit großem Respekt, dem man anmerkte, dass sie ihn anerkannt hatten.

Jesus hatte den Jüngern geboten, für die Massen Brot und Nahrung zu bringen, damit sie verpflegt werden. Aber der Zustrom wurde immer größer. Es müssen Hunderte gewesen sein. Bis die Jünger zu Jesus kamen und sagten: „Wir haben nicht genug Brot, um alle zu versorgen.“ Jesus lächelte nur

und sagte: „Teilt das Brot aus.“ Das Wunder an jenem Abend war, dass Brot die Jünger so viel auch verteilten, es kein Ende nahm. Als ob die Brotlaibe sich immer wieder erneuerten. Dieses Mysterium konnten alle miterleben. Alle bekamen zu essen, ohne dass die Nahrung ein Ende nahm. Jesus war gelassen, als er auftauchte. Er begrüßte herzlich seine Freunde, die aus Jerusalem gekommen waren."

Was ist mein Problem mit der christlich-katolischen Religion, die von Männern gesteuert wird? - KEIN feministischer Beitrag!

Ein lieber Bekannter von mir hat mich neulich gefragt:

Was ich als Frau mit den vergangenen 2000 Jahren habe? Was ist mein Problem mit der katholischen Religion? Damit, dass sie in dieser Form von Männern erfunden wurde?

Das Thema hat sich bei einer Unterhaltung unter Freunden/Familie aufgetaucht, wo ich meine Bedenken, meine Probleme mit der unsere Welt seit 2000 Jahren herrschenden Religion ausdrückte. Wobei die andere Partei ihre Beobachtung, Verurteilung mitteilte, dass es in letzter Zeit immer mehr Versuche gäbe, die das Katholizismus bzw. die christliche Religion untergraben wollten, z.B. indem man sich oft an die gefundene apokrifen Schriften beziehen würde, die sogar so etwas uns glauben machen wollten, wie z.B. dass Jesus eventuell Maria Magdalena heiratete… und dass wir Frauen auf Grund der Bibel eigentlich wirklich an zweiter Stelle stehen würden, da wir aus der Rippe vom ersten Mann als zweites menschliches Wesen erschaffen worden wären…

Ich dachte, hinsichtlich des neuen Jahres ist es Zeit, dass ich ausführe, woran ich eigentlich glaube. Es geht ja um Fragen, die mich seit meiner Kindheit tief beschäftigen. Seit meinen ganz jungen Jahren gehörten für mich nämlich die Fragen der Freiheit, Wahrheit und des Verstehens/Verständnises/Auslegens unter die wichtigsten Dingen in meinem Leben.

Hier meine Antworten auf die gestellten Fragen:

Mein „Problem” damit ist, dass sie – die katholisch-christliche Religion als Institution – mich als Wesen in weiblicher Form nicht als gleichberechtigt mit den Wesen in männlicher Form anerkennt. Sie gibt mir ja nicht die Freiheit, meine Welt und mich selber nach meiner inneren Intuition, nach dem Einklang meines Herzens und meines Verstandes, nach meinen inneren Erkenntnissen zu verstehen, zu interpretieren. Sie will fertige Deutungen von außen auf mich zwingen, und durch Bedrohungen erreichen, dass ich diese annehme. Sie anerkennt keinen anderen Glauben, als ihren, und hält Gehorsamkeit für die höchste Tugend, sich auf diese mittelalterliche Auffassung immer noch beharrend.

All das bezeugen die Dogmen, die heute immer noch als Basis zu dieser Religion dienen.

Diese Auffassung der Welt, diese Einstellung zum Menschen als freien, denkenden und fühlenden Wesen ist eine männliche, die die Schöpfung beherrschen will. Sie gibt der Frau nicht das Recht und die Freiheit der Selbstbestimmung, anerkennt nicht die typisch „weiblichen” Mittel in der Welterklärung, Selbsterkennung, wie Intuition, inneres Verstehen, das Sehen in Ganzheit, Denken in Einheit. Sie leugnet damit die weibliche Seite in der Ganzheit der Schöpfung, obwohl sie selber – die männliche Seite – ohne diese auch nicht bestehen könnte. Man hat sich auch die ganze Jesus-Geschichte „vermännlicht”, obwohl um Jesus herum immer auch die Frauen da waren, die weiblichen Jüngerinnen, die er genauso anerkannte und liebte wie seine männlichen Jünger (siehe den Fall von Maria (Miriam) und Martha).

All das tut die männliche Religion aus einer Herrschsucht, die aus der niedrigen Oktav des männlichen Prinzips stammt. Sogar Gott für sich enteignend, der in der ganzen Kunst der vergangenen Jahrhunderte traditionell in männlicher Form vor- und dargestellt wurde.

Die Herrschsucht stammt wiederum aus Angst. Aus Angst vor all dem, was anders ist, als sie aufzufassen fähig wären. Aus Angst vor allem, das nicht begrifflich zu bestimmen ist, das nicht hundertprozentig durch Argumente des Verstandes, durch Rationalität, durch Verstand zu deuten ist. Vor allem, was unbegreiflich ist, was jenseits des analysierenden Denkens liegt, in dessen Tiefe das Unfassbare, das Wunder, ja, manchmal das Dunkle zu finden ist, vor der Einheitsicht, dem Spüren/Fühlen jenseits des Sichtbaren, der physischen Welt, was alles aber genauso einen Teil der menschlichen Erfahrung bildet, als die rationelle, die Verstands-Seite.

Es ist also Angst vor dem, das in der Tiefe des weiblichen Prinzips verborgen liegt, das aber z.B. die Mystiker gut kannten – Frauen, Männer auch. Sie fürchteten nicht, Gott auf Grund ihrer eigenen inneren Erfahrungen zu suchen und zu finden, ihre Welt aus ihrem eigenen Einheitserlebnis zu deuten, ihr Leben auf der Basis der gemeinsamen Funktion der zwei völlig gleichberechtigten – weiblichen und männlichen – Seiten der Schöpfung zu leben.

Sie ernteten keinen großen Erfolg mit dieser freien Einstellung: viele unter ihnen haben ihr Leben auf dem Scheiterhaufen beendet.

Man musste ja die anders Denkenden „mit Feuer und Eisen” ausrotten…

Alle Urreligionen, alle Religionen der Naturvölker waren matriarchalisch, alle kannten und ehrten das sakrale Wissen von Mutter Erde, die Rolle der weiblichen Gottheit. Lange könnten wir die Beispiele aufführen, angefangen von den Traditionen der alten ungarischen Babba (=Mond)Maria und der Goldenen Frauen, durch die Medicinmen und – women der Indianer, bis hin zur Schlangengöttin der Mynoischen Kultur oder zu den 10 weiblichen Gestalten der göttlichen weiblichen Qualität, den Maha Vidyas im Shivaismus von Kaschmir.

Diese Glauben, diese Religionen waren noch ganz ins Alltagsleben integriert, und man wußte genau, wie wichtig die erhaltende Kraft des weiblichen Prinzips ist, die die ganze Schöpfung auf Erden in ihren schützenden-schonenden Armen hält, über ihre zyklischen Änderungen wacht, die Seelen zwischen den physischen und nicht-physischen Welten begleitet. So kommt das her, dass die Frauen in ihrem Inneren Welten verbinden können, in sich für ihre Söhne und Töchter Einheit stiften können zwischen Sichtbarem und Unsichtbarem, zwischen Himmel und Erde. Die Männer sind dazu auch fähig, aber nur die wahre Männer, die keine Angst haben, die ihnen innewohnende männliche Kraft mit Zärtlichkeit, mit der Anerkennung, dem Erheben der Frau zu paaren, das auch ihnen innewohnende weibliche Prinzip zu kultivieren.

Aber alle Ansichten, die die Betonung auf die Unterschiede, auf Trennung und Auseinandersetzung legen, auf irgendeine Rangierung, nehmen die Freiheit des Menschen ab, da sie nicht die Ganzheit des Lebens und der Schöpfung betrachten – die aus beiden, Weiblichem und Männlichem – besteht, sondern heben daraus einen Teil, ein Prinzip, eine Weltsicht, ein scheinbares Interesse heraus, und wer sich nicht danach richtet, der wird verurteilt, verstößt.

Damit zieht aber diese eine Seite langfristig den Boden unter ihren eigenen Füßen aus, da sie selber nur in Einheit mit der anderen Seite existieren kann. Jetzt, nach 2000 Jahren sieht man es, wo wir mit der Welt angekommen sind, die nach den vermeintlichen männlichen Prinzipien gesteuert wurde.

Es ist Zeit, dass die weltstiftende und weltbildende männliche und weibliche Prinzipien endlich gemeinsam die Sachen der Welt regieren, Verstand und Herz ineinander fließend bei den Entscheidungen funktioniert, und dass wir für diese Werte einzustehen wagen!

Dazu müssen aber die Männer wagen, ihre eigene weibliche Seite zu entdecken, ihre Angst vor der Tiefe der Seele aufzuräumen und sie müssen die „Methoden”, die welterhaltende Rolle der weiblichen Denk- und Sichtweise, der intuitiven Seelenkraft anerkennen.

Sie müssen Mutter Erde, der Göttlichen Mutter ihren Platzt zurückgeben!

Wenn sie klug sind, sehen sie ein, dass sie damit nichts verlieren, im Gegenteil, nur gewinnen. Und die Welt gewinnt auch, da wir nur auf diese Weise der durch Krieg, Geld- und Machtsucht beherrschte Welt ein Ende setzen können, und nur so eine Welt des Friedens, der Liebe und Freiheit zu Stande bringen können, diese natürlich zuerst in uns selbst erschaffend, durch eine gemeinsame Erhebung unseres Bewußtseins, durch (An)Erkennung der Liebe als erhaltende Kraft des Universums.

Mi a bajom a férfiak irányította katolikus vallással? - NEM feminista írás!

Egy kedves ismerősöm tette fel nekem a minap a kérdést:

Mi a bajom nekem nőként az elmúlt 2000 évvel? A katolikus vallással? Azzal, hogy ezt ebben a formájában férfiak találták ki?

A téma egy baráti-családi beszélgetés alkalmával merült fel, ahol az elmúlt két évezredet a mi világunkban uraló vallással kapcsolatos kételyeimet, problémáimat fejeztem ki, a másik oldal pedig abbéli megfigyelésének adott elítélőleg hangot, miszerint egyre több a katolikus ill. a keresztény vallást lejáratni akaró olyan próbálkozás, mint pl. a mindenféle előkerült apokrif iratokra való hivatkozás, amelyek még akár olyasmit is el akarnak hitetni velünk, hogy Jézus esetleg feleségül vette volna Mária Magdolnát… és hogy mi nők a Biblia alapján valóban második helyen állnánk, hiszen második emberi lényként az első ember, Ádám bordájából lettünk teremtve…

Úgy gondoltam, az új évre való tekintettel ideje kifejtenem, miben is hiszek. Hiszen engem gyerekkorom óta mélyen foglalkoztató kérdésekről van szó. És egész fiatal korom óta a legfontosabb dolgok közé tartoztak számomra a szabadság, az igazság és a megértés/értelmezés kérdései. 

Íme, a válaszom a kérdésekre: 

Az a "bajom" vele, hogy ez a katolikus-keresztény vallás, intézményes formájában nem ismer el engem, női formában létező lényt, egyenjogúnak a férfi nemű emberi lényekkel. Mert nem adja meg számomra a szabadságot, hogy belső intuícióm, szívem és elmém összhangja, belső felismeréseim által magyarázzam, értsem meg világomat, önmagamat. Kívülről akar kész magyarázatokat rám kényszeríteni, és fenyegetésekkel elérni, hogy ezeket elfogadjam. Nem ismer el más hiteket, csak a sajátját, és az engedelmességet tartja legfőbb erénynek, ehhez a középkori felfogásához a mai napig ragaszkodva. 

Minderről tanúskodnak a dogmák, amelyek még ma is a vallás alapját képezik. 

Ez a hozzáállás a világhoz, az emberhez, mint szabad, gondolkodó és érző lényhez férfi hozzáállás, amely uralkodni akar a teremtés fölött. Nem adja meg a nőnek az önmeghatározás jogát, szabadságát, nem ismeri el ugyanolyan érvényűnek a világmagyarázatban, önmegértésben a tipikusan "női" eszközöket, mint az intuíciót, belső megértést, egészben látást, egységben gondolkodást. A női oldalt ezzel tagadja a teremtés egészében, holott anélkül a férfi oldal sem létezhetne. Elférfiasították az egész jézusi történetet is, pedig Jézus körül mindig is ott voltak a nők, a női tanítványok, akiket ő ugyanúgy elismert és szeretett, mint férfi tanítványait (ld. Mária (Mirjam) és Márta esete).  

Mindezt pedig a férfi princípium alacsony oktávján működő uralkodni akarásból teszi. Az Istent is kisajátítva, akit hagyományosan férfi alakban képzeltek el, ábrázoltak az elmúlt évszázadok teljes művészetében. Az uralkodni akarás pedig a félelemből fakad. Félelemből mindattól, ami más, mint azt ők fel tudnák fogni. Félelemből mindattól, ami nem írható le fogalmilag, ami nem magyarázható száz százalékig észérvekkel, a racionalitással, elmével. Ami nem megfogható, ami túlmutat az analizáló gondolkodásmódon, aminek mélyén ott a megfoghatatlan, a csoda, olykor a sötétség is, az egységlátás, a fizikai világon, a láthatón túli érzékelése, s ami valójában ugyanúgy az emberi tapasztalat részét képezi, mint a racionális, az ész-oldal.  

Félelem tehát attól, ami a női princípium mélységében ott rejlik, amit azonban jól ismertek például a misztikusok - nők, férfiak egyaránt. Ők nem féltek saját belső tapasztalatuk alapján keresni és megtalálni Istent, belső egységélményükből magyarázni világukat, megélni életüket, a Teremtés két teljesen egyenrangú - férfi és női - oldalának együttes működése alapján. Nem arattak nagy sikert ezzel a szabad hozzáállásukkal saját koruk uralkodó világnézeti környezetében - máglyán végezték sokan. 

Tűzzel-vassal irtani kellett a másként gondolkodókat. 

Az összes ősvallás, természetközeli nép vallása matriarchális volt, mindannyian ismerték és elismerték Földanya szakrális tudását, a női istenség szerepét. Hosszan sorolhatnánk a példákat, a régi magyar Babba (= hold)Mária, és Aranyasszony-hagyománytól kezdve, az indián Medicin man/ és woman-eken át, a minószi kor kígyós istennőiig, a kasmiri sivaizmus 10 isteni női minőségének, a Maha Vidyáknak alakjáig.

Ezek a hitek, vallások még a mindennapi életbe ágyazottak voltak, és jól tudták, milyen fontos a női princípium megtartó ereje, amely az egész földi teremtést óvó-védő karjaiban hordozza, annak ciklikus változásai fölött őrködve, a lelkeket a fizikai és nem fizikai világ között kísérve. Így van az, hogy a nők önmagukban képesek összekötni a világokat, egységet teremtve fiaik és lányaik számára a látható és nem látható, Ég és Föld között. Erre a férfiak is képesek, de csak az igaziak, akik nem félnek a bennük lakozó férfias erőt gyengédséggel, a nő elismerésével, felemelésével párosítani, a bennük is ott rejlő női princípiumot kultiválva. 

De minden nézet, amely a különbözőségekre helyezi a hangsúlyt, a megosztásra, az elválasztásra, bármiféle rangsorolásra, az elveszi az ember szabadságát, mert nem az Élet, a Teremtés egészét tekinti – amely női és férfi oldalból egyenrangúan áll –, hanem abból egy részt, egy elvet, egy világlátásmódot, egy látszólagos érdeket kiragad, és aki ehhez nem igazodik, azt elítéli, kitaszítja. Ezzel azonban saját maga alól is kihúzza a talajt hosszú távon, hiszen ő is csak a másik oldallal való egységének köszönheti létét. Most, 2000 év után kezd ez látszani. Hogy hová is értünk el a férfiasnak vélt elvek szerint irányított világgal!

Ideje, hogy a világalkotó férfi és női princípium végre együttesen irányítsa a világ dolgait, ész és szív egymásba hajlón működjön a döntésekben, és merjünk kiállni mindezekért az értékekért!  

Ehhez azonban a férfiaknak merni kell felfedezni saját női oldalukat, felszámolni félelmüket a lélek mélységétől, és elismerni a női oldal "módszereinek", gondolkodás- és látásmódjának, intuitív lélek-erejének világfenntartó szerepét!

Vissza kell adniuk Földanya, az Isteni Anya őt megillető helyét!

Ha okosak, belátják, hogy ezzel nem veszítenek semmit, csak nyernek. 

És a világ is nyer, mert csak így lehet véget vetni a háborúk, a pénz és a hatalommámor uralta világnak, és - először természetesen önmagunkban belül megteremtve - létrehozni a béke, a szeretet és a szabadság világát, a közös tudati emelkedés által, a szeretet, mint univerzumot fenntartó erő (f)elismerése által.

Fordításom: Újholdkristályok, Újhold-üzenet 2015 november / Neumondkristalle, Neumondbotschaft November 2015

Újholdkristály

Újholdkristályok

Az aranykor folyamatosan, több hullámban manifesztálódik. 

A Menny arany fény segítségével küldi a Földre a fényimpulzusokat, melyeket a Shakti energia befogad. Így formálódik önmagától az új Teremtés, ami a Hold ritmusának alávetett, mivel a női teremtő energiák a Hold ritmusával és ciklusával állnak összefüggésben. Újhold alkalmával fokozottabb az új energiák Földre érkezése.

Az Újhold mindenkori energiaminőségét Újhold idején a kristályokba töltjük. Az újholdkristályokat a szívcsakra fölött kell hordani, segítik az arany hullámok Földre áramlását. Ezzel mindenkit egyenként is támogatnak, de a Földet is, abban az új teremtésáramlásban, ami épp meg szeretne nyilvánulni. Minél több ember hordja az újholdkristályokat, annál könnyebben egyesül a Menny Fénye a Földdel. Az egyes ember esetében az újholdkristályok segítik a saját Mennyországuk Földre áramlását, ami könnyedséggel és örömmel jár.

Forrás: http://www.crystal-healing-of-atlantis.com/de/methoden.html#Neumondkristalle

Aki szeretné, hogy az aktuális energiaminőség, amely a Hold közvetítésével fokozottabban érkezik a Földre, még jobban beáramoljon saját életébe, az elérheti ezt egy Újholdkristály segítségével. Az Atlantiszi Kristálygyógyászok kis hegyikristály-csúcsokat töltenek fel mindig az új ciklus energiaminőségével – ezek az Újholdkristályok. A kristályok, a szívcsakra fölött hordva, támogatják az Égből a Földre áramló energiafolyamot.

Az Újholdkristályok ezeket a minőségeket behozzák saját életünkbe. 

Ha szeretnétek egy Újholdkristályt, honlapunkon megtalálhatjátok a hozzátok legközelebbi Atlantiszi Kristálygyógyászt: www.atlantische-kristallheilung.com

Magyarországon a hozzáférhető Atlantiszi Kristálygyógyász: Irsa Sauerbrey
Irsa Fényközpontjának, Az Egység Centrumának Facebook-oldala: https://www.facebook.com/AzEgysegCentruma/?fref=ts

------------------------ 

"A kozmikus fénybirodalmak erősítik a Föld fényhálóját."

Újhold-üzenet – Deborah

2015 november 11.

A novemberi újhold különösen markáns dátumon áll, amikor nagyon sok kozmikus kapu egyszerre ontja a fényt a világegyetem fénybirodalmaiból, hogy erősítsék a Földet körülvevő fényhálót. Egyedülálló lehetőség ez, hogy teljesen felszabadíthassuk magunkat, hogy azután újra feltöltődhessünk. Az újhold tisztító ereje sokszorosára fokozódik. Minden réginek mennie kell, kő kövön nem marad. Így könnyen és szabadon befogadhatjuk az új inspirációkat és új fényfrekvenciákat, amelyek a kozmikus fénybirodalmakból az emberekhez és a Földre áramlanak.

Olyan ez, mint egy ébresztő kód, amely saját otthonunkra, származásunkra, feladatunkra és az új korban elérendő céljainkra emlékeztet. Nincsenek határok, ezek csakis kizárólag az emberi tudatban találhatók meg. Egyetlen pillanatban megtörténhet minden.

Maga a Föld is, kristályos szerkezetével ezekre a szintekre készül fel, befogadásukra kész. 

Ti is legyetek befogadóképesek. Adjátok oda magatokat üres edényként az Isteni Anyának, hogy újra feltöltődhessetek. Minden lehetséges. Érezzétek bizalommal, hogy az Isteni Anya szerető Shakti-jelenléte megtart benneteket, egészen átadhatjátok magatokat neki!

Eddig ismeretlen dolgok jöhetnek életetekbe, sok részlet új helyre, új helyzetbe kerül az Egészben, új áramlatok és hálózatok létrejöttét lehetővé téve, ezeket támogatva, erősítve. Üresítsétek ki magatokat teljesen, tisztuljatok meg szent énekek, a víz, a tűz segítségével, ami a leginkább megfelelő számotokra.

A Fényenergia sokszorosára fokozódik majd, a Föld számára, és a ti számotokra is. Keressétek azokat a helyeket, ahol legkönnyebben kapcsolatba tudtok lépni ezekkel a rendkívül magas frekvenciájú rezgésekkel. A Földön különleges helyek erre a Fényközpontok, itt erős a kapcsolat a Mennyel.

A kozmikus fénybirodalmak fénykiárasztása új teremtés-impulzusokat hoz magával, amelyek közvetlenül meg akarnak nyilvánulni. Hagyjátok magatokat meglepni azáltal, ami hozzátok akar érkezni! Üdvözöljétek gyermeki örömmel. Legyetek kíváncsiak mindazokra a még nem sejtett potenciálokra, aspektusokra és lehetőségekre, melyeket az élet tartogat számotokra.

A mostani Újhold idején egészen tudatosan vegyétek fel a kapcsolatot szíveteken át az új frekvenciákkal és a fénykiáradással! Rezonanciátoknak megfelelően pontosan azok az impulzusok érkeznek így hozzátok, amelyek megfelelnek nektek, és amelyek a leginkább támogatnak benneteket.

Kapcsolódjatok össze a Földet körülvevő fény- és szeretet-hálóban!

Juttassátok kifejezésre afölött érzett örömötöket, hogy saját fényeteket és szereteteteket élhetitek! Legyetek áldottak ebben a különleges korszakban!

Om Namah Shivaya

Forrás: http://us2.campaign-archive1.com/?u=1135ca67b1b7670f34fa2c99b&id=acf8d18b57

-------------------------------------------------------------- 

Neumondkristalle

Die Manifestation des goldenen Zeitalters vollzieht sich wellenförmig und unaufhörlich.

Über das goldene Licht des Himmels werden die Lichtimpulse zur Erde gesandt und über die Shakti Energie aufgenommen. Neue Schöpfung gestaltet sich selbst. Die unterliegt dem Rhythmus des Monds, da die weiblichen Schöpfungsenergien mit dem Rhythmus und Zyklus des Monds verbunden sind. Mit dem Neumond kommen neue Energien verstärkt zur Erde. 

Diese jeweilige Energiequalität wird zu Neumond in die Kristalle geladen. Neumondkristalle werden auf dem Herzchakra getragen und fördern den Fluss der goldenen Wellen zur Erde. Sie unterstützen damit jeden Einzelnen, aber auch die Erde in dem neuen Schöpfungsfluss, der entstehen möchte. Je mehr Menschen diese Neumondkristalle tragen, desto leichter kann sich das Licht des Himmels mit der Erde vereinen. Für den Einzelnen unterstützt der Neumondkristall den Fluss vom eigenen Himmel zur Erde. Dies bringt Leichtigkeit und Freude mit sich.

Quelle: http://www.crystal-healing-of-atlantis.com/de/methoden.html#Neumondkristalle

Wer die aktuelle Energiequalität, die über den Mond verstärkt zur Erde kommt, noch mehr ins eigene Leben einfließen lassen möchte, kann dies über einen Neumondkristall tun. Die Atlantischen Kristallheiler laden kleine Kristallspitzen, die Neumondkristalle, mit genau dieser Energiequalität des neuen Zyklus auf. Werden diese Kristalle auf dem Herzchakra getragen, unterstützen sie den Energiefluss, der vom Himmel in die Erde strömt. 

Die Neumondkristalle bringen diese Qualitäten ins eigene Leben. Wenn Ihr an einem Neumondkristall interessiert seid, könnt Ihr hier einen Kristallheiler in Eurer Nähe finden: www.atlantische-kristallheilung.com

In Ungarn erreichbarer Atlantischer Kristallheiler: Irsa Sauerbrey
Das Lichtzentrum von Irsa in Budapest: Az Egység Centruma
Ihre Facebook-Seite: https://www.facebook.com/AzEgysegCentruma/?fref=ts

---------------------------- 

Neumondbotschaft von Deborah

11. November 2015

Der Neumond im November liegt auf einem sehr markanten Datum, an dem ganz viele kosmische Portale gleichzeitig das Licht aus den kosmischen Lichtreichen ausschütten, um das Lichtnetz der Erde zu stärken. Es ist eine der einzigartigen Möglichkeiten sich ganz frei zu machen um neu gefüllt zu werden. Die reinigende Kraft des Neumonds wird um ein Vielfaches potenziert. Alles Alte darf gehen. Kein Stein bleibt auf dem anderen. So fällt es leicht, ganz frei zu sein für völlig neue Inspiration und neue Lichtfrequenzen, die aus den kosmischen Lichtreichen zu den Menschen und zur Erde strömen.

Es ist wie ein Erweckungscode, der an die eigene Heimat, die Herkunft, die Aufgaben und Ziele für die neue Zeit erinnert. Es gibt keine Grenzen; sie sind einzig und allein im menschlichen Bewusstsein zu finden. Alles darf in einem Moment geschehen.

Die Erde selbst richtet sich in ihren kristallinen Strukturen auf diese neuen Ebenen aus. Sie ist empfangsbereit. Seid auch Ihr empfangsbereit. Gebt Euch der großen Mutter wie ein leeres Gefäß hin um neu gefüllt zu werden. Alles ist möglich. Fühlt Euch vertrauensvoll aufgehoben in der liebenden Shakti Präsenz der göttlichen Mutter, so dass Ihr Euch ganz hingeben könnt.

Bisher Unbekanntes will ins eigene Leben kommen. Viele Dinge nehmen neue Plätze und Positionen im gesamten Gefüge ein, um so neue Flüsse und Netzwerke zu kreieren, zu fördern und zu stärken. Macht Euch ganz leer, reinigt Euch mit hl. Gesängen, dem Wasser, dem Feuer; was auch immer Euch am meisten entspricht.

Die Lichtenergie wird um ein Vielfaches aufsteigen, für die Erde und für Euch selbst. Sucht die Plätze wo es Euch am leichtesten fällt mit diesen hochfrequenten Schwingungen in Kontakt zu treten. Besondere Plätze auf der Erde sind Lichtzentren, in denen die Verbindung zum Himmel stark ist.

Die Lichtausschüttungen der kosmischen Lichtreiche bringen neue Schöpfungsimpulse mit sich, die direkt in Manifestation gehen möchten. Lasst Euch überraschen von dem was zu Euch kommt. Begrüßt es wie ein freudiges Kind. Seid neugierig auf das, was das Leben an noch ungeahnten Potenzialen, Aspekten und Möglichkeiten für Euch bereit hält.

Nehmt an diesem Neumond ganz bewusst über Euer Herz Kontakt zu den neuen Frequenzen und Lichtausschüttungen auf. Entsprechend Eurer Resonanz kommen genau die Impulse zu Euch, die Euch entsprechen und die Euch am meisten fördern werden. Verbindet Euch über das Licht- und Liebesnetz der Erde.

Bringt Eure Freude zum Ausdruck Euer Licht und Eure Liebe zu leben. Ihr seid gesegnet in dieser besonderen Zeit.

Om Namah Shivaya

Quelle: http://us2.campaign-archive1.com/?u=1135ca67b1b7670f34fa2c99b&id=acf8d18b57