"Elengedem az elengedést" - és: a belső teremtésről

Úgy döntöttem, megbocsátom magamnak, hogy még vannak bizonyos dolgok, emberek, akiket nem tudok „elengedni”. Megbocsátom azt, hogy úgy érzem, úgy gondolom, vannak, amiket/akiket nem is kell, nem is lehet elengedni – mert örökérvényűek az ember életében… És azt is megbocsátom magamnak, hogy úgy érzem, ez a nézetem a jövőben sem fog változni… J

Rájöttem, most, így az év utolsó napján, hogy tele van a hócipőm az „elengedős” szövegekkel! J

És igen, most, MOST, itt és ITT beváltom, amit a spiri piac „legnagyobbjai” mondanak: ne hallgass másra, csak önmagadra, önmagadból, a lelkedből bányássz ki minden bölcsességet, tudnivalót saját utadat illetően! Hát tessék!

Rájöttem, mert megéreztem az igazságát, hogy nem attól fognak jönni az új dolgok/emberek az életembe, mert a „régit”, az „elhasználtat”, „ami már nem szolgál engem”, azt mind lazán elengedem. És nem kell rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerül… Mert pont EZ az akadály! Ez a hiedelem! Ha nem tudom elengedni, húha, akkor még sokat kell „dolgoznom”, „igyekeznem”, hogy sikerüljön, mert máskülönben nekem annyi! Benne maradok a régi mintáimban, nem „fejlődök”, nem haladok előre spirituális utamon!

(itt zárójelben megjegyezném, hogy a nagy Egész, az Egy tudatszintjén nem lineáris az idő… nincs haladás, fejlődés, valahonnan valahová elérés… Felismerések vannak, rápillantások, bepillantások, belelátások, beleérzések, és egy vagy több csodálatos, megmagyarázhatatlan átváltozás…!)

Igen, megéreztem a fenti állításom igazságát, mert abban a pillanatban, ahogy ez bevillant, eltűnt az a levert, görnyedt állapot, amelyben „vártam” az év utolsó óráit! Eltűnt a görcsösség, a „harc” azért, hogy sikerüljön elengedni!!

Nem. Nem engedem el. Mert az életem része, és az is marad, mindörökre. Jó helyen van ott belül, ahol van, és hála tölt el, hogy megélhettem, rálelhettem, tapasztalhattam. És nem (csak) azért, mert ez a „fájó, negatív” tapasztalás majd milyen hasznos lesz nekem az utamon! Nem. Azért, mert szerettem, szeretem azt, amit nem engedek el. A szeretetért…

Az új dolgok/emberek pedig jöhetnek, szeretettel várom őket! Igyekszem nyitottnak lenni, de nem fogok ezen se görcsölni! Ha épp zárva vagyok, majd kifüggesztek egy táblát:

„Türelem, átalakulás miatt zárva!”

Nem a régi adja át a helyét bennem az újnak, hanem az örömöm tud sokszorozódni azáltal, hogy még, megint, újra megélhetek majd csodákat! AMELLETT, ami(ke)t már eddig megéltem!!

Köszönöm az elmúlt év csodáit!

Először 2016-ban kezdett el működni nálam egy fontos dolog: amit a spiri világban „tudatos teremtésnek” hívnak. Hogy te „teremted a valóságodat”, meg ilyesmi… J

Egy nagyon nagy trükkre jöttem rá! Ami persze nem trükk! Inkább titok...

Nem külső dolgokat/történéseket kívántam, kértem, nem azt, hogy ez-vagy-az történjen meg az életemben. Azt kértem, hogy BENNEM, a belső világomban nyilvánuljon meg, jelenjen meg egy bizonyos érzés, dolog, energetikailag! És ez a lényeg! Valójában soha nem a külső dolgokra vágyunk, hanem az érzésre, az energiára, amely azt kíséri, ami azzal jár! És ehhez nem kell semmi! Nem kell hozzá semmi külső eszköz! Csakis egyedül a belső!

Kértem, jelenjen meg bennem az ÚJRAKEZDÉS energiája, akármely területen. Ez volt a nyár nagy élménye, érzése. Egyszer csak magától jött az érzés, hogy ezt kell kérnem, ennek kell most eljönnie. Megjelent. Belül teljesen fel tudtam idézni többször az érzést, azt az energiát.

Nem sokra rá a külső életemben is megjelent… J

Az ősz nagy „dobása” a TELJESSÉG, BETELJESÜLTSÉG, BŐSÉG, GAZDAGSÁG kívánása volt – amely szintén teljesen természetesen jelent meg bennem, mégpedig az őszi napéjegyenlőség idején, amikor ennek igencsak ideje van! Megéltem belül, fenntartottam magamban ezt az érzést, energiát, mert jó volt! Erre vágytam! Gyakorlatilag el is engedtem azt, hogy a külvilágomban is megjelenjen, mert már elég volt az érzés, az energia is – hiszen az ugyanolyan valóságos! Sőt!

Aztán megjelent kívül is… J

Tudom, mi a következő. J Tudom, mi jön most. És azt is tudom, hogy megvalósítom. Magamban mindenképp, mert az csak és kizárólag rajtam múlik. A külső megvalósulást meg majd meglátjuk. Örülni fogok, ha úgy is megjelenik, de a lényeg a belső!

Sok szép tudatos belső teremtést kívánok mindenkinek!

És élvezzük, ha külsőleg is megteremtődnek a dolgok!

Boldog Új Évet! 

Adventi pillanatok

Még sose éltem meg ilyen mélységben az Adventi időszakot, mint ebben az évben.

Az eddigi adventi hétvégék mind olyan szeretet-áramlásokat hoztak, amelyek pont arról szólnak, amit ez az időszak jelent, a szív erejének kiáradásáról!

A mai nap – bár nincs épp hétvége – tetőződött ez az élmény-sorozat, Vörös Ákosnak (Prakash) köszönhetően, akinek édesanyja és nagynénje egy nap leforgása alatt távozott el a Fénybe…

Ákost követem a Facebook-on, és bár személyesen nem ismertem MamaJi-t és Magdi nénit, a távozásuk körül kiváltódott szeretet-áradat engem is elért, csodálatos áldásban részesített, és megkönnyeztetett!

Ma imádkoztam minden nemrég eltávozott lélekért, és azokért, akik úton vannak efelé a nagy Átváltozás felé… Illetve nem is kellett imádkoznom, egyszerűen, ahogy rájuk gondoltam, olyan szeretet-áramlásba kerültem bele, hogy hálát adtam pusztán azért, hogy ezt átélhetem, hogy ez bennem (is) ott van! Mint ahogy mindannyiunkban… Az oltárom előtt, ránézve a Jézus-képre, megint, újra, sokadszorra is egyértelmű tudás, tudomás lett számomra itt és most, hogy az a szeretet, amelyet érzek, belül, bennem, a szívemben, és amely onnan kiáradva összekapcsolódik sokakkal, sokakéval, mindenkivel, az Maga Jézus! Ő bennünk a szeretet energiájaként jelenik meg, nyilvánul meg konkrétan, erővel telve számunkra és mások számára!

És hát természetesen az Ő születésére készülünk Advent idején, azaz a Szeretet (újra)megszületésére bennünk magunkban!

Hála! 

-------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. december 13. 

Egy régi - és örök - barátság... <3

"Van, amikor a dal mindig ugyanaz marad."

------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 11.

50. születésnap a családban - Sok Boldogságot, Peti!

--------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. dec. 8.

A SZERETET MINT TŐKE

(teremtés, amivel lehozzuk a szív energiáját a világba...)

Tallián Hédi és Tóth Gábor Szepsy Istvánról szóló filmjének díszbemutatóján voltam az Uránia moziban, melyet beszélgetés követett Szepsy Istvánnal, a legnagyobb magyar borásszal és lelki-szellemi értelemben is példakép "szív-emberrel".

Mottók:

„Tokajra óriási szüksége van a világnak, mert a Teremtés csodái nélkül nem lehet megélni az Isten-tudatosságot.” (Sz. I.)

"Az embereknek arra van szükségük, hogy szeretettel elkészített termékeket kapjanak." "Meg kellett fordítanunk a dolgot: gazdasági tevékenységet végzünk, amelynek nem gazdasági szempontok szolgálnak az alapjául..." (Sz. I.)

Szeretném megosztani itt azt a levelet, amelyet Hédinek és a baráti körünknek írtam a filmbemutató kapcsán:

"Kedvesek!

Azért tartom fantasztikusnak, ami történt, történik, mert úgy látom, érzem, terjed az, amit István képvisel, üzen!

Mégpedig azt, hogy az embereknek arra van szüksége, hogy szeretettel (szívből!) készült "termékeket" kapjanak, ilyen "szolgáltatások" jussanak el hozzájuk! Szándékosan írtam ezeket az általam nem nagyon kedvelt szavakat, mert mégis ezek fejezik ki pontosan, amiről szó van: a konkrét TEREMTÉST, teremtési aktust, amivel "lehozzuk" a szív energiáját a megnyilvánult világba...

Amit Hédiék a film elkészítésével és ezzel a tegnapi bemutatóval csináltak, az valódi példája, igazolása ennek a fenti szándéknak, üzenetnek! Mindazoknak a szíve, szeretet-energiája érezhető volt benne, akik részt vettek, és valamilyen formában beletették az energiájukat! Nagyon könnyed, elegáns és rendkívül profi volt a tegnap este szervezettsége, az egész, amiben létezhettünk - és ez nem is csoda, hiszen hogy is lehetett volna másként, amikor a dolgokat a Szív fogja össze!?

Engem mindig az érint meg a legjobban az utóbbi időben, amikor Istvánnal találkozom, vagy személyesen látom (voltunk a várban is előadásán...), hogy fantasztikus inspirációnak érzem a fenti hozzáállását, a szív általi vezettetést a tevékenységeinkben, mindenkinek a maga területén, bármi legyen is az! Ebben nagyon erős motivációt tud adni minden egyes alkalommal!

És azt látom a mi kisebb-nagyobb körünkben is, hogy egyre csak jönnek létre, keletkeznek, születnek olyan dolgok, tevékenységek, "termékek", amelyek "kiviszik" a világba ezt a fajta hozzáállást, ezt az értéket: itt van pl. Zoliék csodacsokija, a "Mesélő ízek", vagy a tegnapi kenyér, a Jenői Pékségé, amit kóstolhattunk! Szerintem mindenkinek így kellene működnie a saját területén, és ez fantasztikus lehetőség, hiszen így tudjuk önmagunkon keresztül kiárasztani - természetesen megfelelő alázattal - az isteni szeretetet!! Mégpedig konkrétan, teremtve, bele a Világba!!

Ehhez kívánok mindenkinek sok-sok lelkesültséget, örömöt és tetterőt!"

Tallián Hédi blogja, ahol olvashatók Szepsy Istvánnal készült beszélgetései: http://imad.blog.hu/2016/12/09/diszbeszed_szepsy_istvanhoz

------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 4.

Második adventi vasárnap - csodás élmények, igazi szeretet-megélések... Izgalmas családi felfedezések a felmenőkről, és szeretetteljes kapcsolat-felvétel a ma élő rokonokkal, fantasztikus ebéd, szeretetteljes vendéglátás! Köszönjük, Jancsó Márti!

Borsody István és Verzár Jozefin - a dédszülem

Este pedig igazi komoly megtiszteltetés: elsőként hallhattuk - mintegy főpróbaként - kedves csembalista barátunktól a nagy művet, Bach Goldberg-variációit, mielőtt tavasszal a nagyközönség elé viszi! Kinek vannak olyan barátai, akiknek fontos, hogy évek óta tartó legkomolyabb munkájának gyümölcsét először a barátaival ossza meg, kíváncsian a véleményükre, kedves "libamájas-pezsgős" házikoncert keretében?! A muzsika pedig elvarázsolt, szárnyára vett... Igazi szív-nyitó adventi élmények! Köszönöm, Spányi Miklós!

Gondolatok Eli-Jaxon Bear: Mit akarsz valójában? c. könyve olvasása közben

- 4 évvel ezelőtti írásom -

Az egész megnyilvánult élet és benne a tudatos lények azért jönnek létre folyamatosan, mert a meg nem nyilvánult Önvaló rajtuk – mint egy prizma végtelen számú fénytörésén – keresztül megsokszorozva akarja önmagát megtapasztalni, felfokozott intenzitással.

Az emberi élet célja is az, hogy bennünk önmagát megélje, megtapasztalja az Önvaló, az inkarnációba, anyagba, egóba merülés szükségszerű „kerülőútját“ végigjárva, újra eljusson saját Egységéhez, azt felismerje.

Amikor rájövünk, hogy körülöttünk minden, de minden – a napfényben fürdő fáktól a tapéta repedéséig – kizárólag azt a célt szolgálja, azért van, hogy rajta keresztül eljussunk az Önvalóra, az Isteni Szépségre történő ráébredésig, amikor megértjük és tudatosítjuk, hogy a körülöttünk lévő világ egésze, annak minden formája elménk kivetítése, és azáltal, hogy elménket elcsendesítjük, mindez egyre elhalványul és egyre erősebben átsejlik rajta a formákon túli Egyetlen Isteni Valóság Fénye, csakúgy, mint egónkon át, attól kezdve mindent egész más fényben látunk. Önmagunkat és a világ valamennyi jelenségét, formáját, tárgyát egyaránt.

Amikor megpillantjuk valaminek a szépségét, harmóniáját, jóságát a világban, akkor az Önvaló sugárzását tapasztaljuk. Ezért vonzódunk a Széphez, a Jóhoz. Benne az Önvaló hívását érezzük, akkor is, amikor ezt még nem tudatosítjuk magunkban. A szépség felismerésének, átélésének képessége elvezethet a Világ Egységének, az Önvaló valóságának megtapasztalásához, a maya fátylának lehullásához.

Amikor elmélyülés, kontempláció, ima, vagy meditáció révén egyre többször sikerül elménket lecsendesítenünk, fokozatosan felismerjük, hogy valójában soha nem vagyunk – nem is voltunk – elválasztva Isten Egyetlen Valóságától. Minden pillanatban az – Az – nyilvánul meg rajtunk keresztül, illetve valójában minden pillanatban egyek vagyunk Vele.

És Az csakis a jelen pillanatban nyilvánul meg, mindig a jelen pillanatban. A múlt már múlt, semmi maradandót nem adhat nekünk – ahogy Papaji mondja –, a jövő pedig szintén múlt, mivel amint a jövőben következő szót itt leírom, az jelenné, majd rögtön múlttá válik. A létező, a valóban létező mindig csak a jelen, az adott pillanat. Az idő látszólagos linearitását így töri át az Istennel összekötő pillanat vertikalitása, mélysége, melyben végül a tér-idő látszat-hálója is feloldódik, hogy helyet adjon az Egyetlen Valóság Fényének, Békéjének, Boldogságának.

Nyilván a felébredést követően is megmarad a test, az egó (én), és továbbra is lesznek gondolatok, érzelmek. Az egó, az én, az elme azonban „csupán“ szükséges, fontos eszköz lesz a világban való éléshez, nem azonosul többé vele a Felébredt Lélek. Nem az elme szűnik meg, nem a gondolatok, csupán a velük való azonosulás. Az eszközök – a külső eszköz: a fizikai test; valamint a belső eszköz: az elme, az intelligencia és az egó – elnyerik megfelelő funkciójukat, „helyükre kerülnek“, a belső mag, a középpont: a Lélek – az Egyetlen Forma nélküli Önvaló – irányítása alá jutnak.

"Szeresd önmagadat"...?

„Szeresd önmagadat!”

„Szeressük az embereket, de ahhoz először önmagunkat kell szeretnünk!”

-  sokszor halljuk, szinte ömlik ez a frázis a mai spirituális világban, mindenféle formában, fórumon…

De mit is jelent önmagunkat szeretni? Hogyan is szerethetné önmagát éppen az, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá, mert „maga alatt van”, kétségbeesett, elhagyták, magányosnak érzi magát?

Ilyenkor ez a mondás, ez a tanács szinte arculcsapással ér fel, hiszen az illető éppen erre nem képes… Éppen gyenge, erőtlen hozzá, energiái a béka feneke alatt vannak…

De még egy „átlagos”, hétköznapi tudatállapotban lévő ember esetében sem nagyon világos, HOGYAN is szerethetné önmagát!

Az a helyzet, hogy ahhoz már meg kell tudnunk tenni egy nagyon fontos lépést:

el kell kezdenünk „kívülről” látni magunkat, kicsit „felülemelkedni”, kiemelkedni az épp ránk boruló érzelmi hullámokból, vagy épp érzelmi sivatagból…

„Meg kell kettőződnünk”, rá kell ébrednünk, hogy önmagunkat csak úgy tudjuk szeretni, ha kicsit kiemelkedünk önmagunkból, eltávolodunk az adott helyzettől…

DE! Itt szoktak jönni a félreértések!

Hogy azzal a „kis”, mindennapi énünkkel akarunk, próbálunk meg „szeretni” egy nála nagyobb, akár végtelen kiterjedésű valamit, amit mondjuk „Nagy Énnek” vagy „Önvalónak”, esetleg „Tudatnak” nevezünk…

Azzal az énünkkel, akit – úgy gondoljuk – jól ismerünk, hiedelmeink, viselkedésmintáink, gondolataink, érzelmeink gomolygó összességével, „akit” önmagunkként számon tartunk…

Pedig az nem mi vagyunk…

Itt szükséges egy felismerés… vagy legalábbis el kell kezdenünk „gyanakodni”, hogy mindez nem mi vagyunk. A legtöbb embernek szüksége van ezen a ponton valamire, hogy ne ijedjen meg ettől a felismeréstől. És kell egy fogódzó, hogy ha nem ez vagyok, akkor mi felé is tapogatózzak…!

Mi/Ki is vagyunk mi? Ki vagyok én?

Ilyenkor jó, ha van legalább valamilyen kis hit-csíránk, valami személyes hitünk, legyen az Isten, az Univerzum, vagy akármilyen felsőbb erő, amiben hiszünk, vagy hittünk egykor, vagy szeretnénk hinni!

Gyerekként a szív igazságában éltünk… Ha erre tudunk emlékezni, az is elég… Valamit fel kell idéznünk magunkban, ami felé továbbléphetünk!

Csak ha ezt a továbblépést meg tudjuk tenni (sokszor évekbe telik…), akkor kezdünk közelebb kerülni ahhoz, Ami/Aki valójában vagyunk…

Mondják, teremtsünk kapcsolatot „Felsőbb, Nagyobb Énünkkel”…

Én azt mondom, ne kapcsolatot teremtsünk, mert ezzel csak tovább mélyítjük a kettő között a szakadékot! A „kapcsolat” feltételez két felet, amelyek között létrejön… És feltételezi azt, hogy mi a "kis én" lehetünk csak, aki a "Nagy Testvérrel" kapcsolatot létesít!

A titok nyitja az, hogy váljunk Az-zá! Amikor elkezdünk tágulni, elkezdjük érezni, hogy valami sokkalta nagyobb vagyunk, mint amit magunkról előzőleg hittünk, akkor jó úton vagyunk…

Amíg nem azonosítjuk magunkat Az-zal, addig nem tudjuk önmagunkat igazán szeretni… A valódi, Nagy Önmagunk képes a „kicsit” szeretetével körülölelni, átjárni, megbocsátani, védelembe venni… magához emelni – és végül magába olvasztani…

Mert nem földi lények vagyunk, akik spirituális tapasztalatot akarunk szerezni, hanem hatalmas, végtelen szellemi-lelki lények, akik földi tapasztalatot szeretnének.

Erre a váltásra, nézőpont-váltásra van szükség, önmagunk áthelyezésére Önmagunkba, ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mit jelent „szeretni önmagunkat”.

Az én Szent Helyem / Mein Heiliger Ort

Ma hálát adtam a Balaton közepén, mindazért, ami körülvesz: a homok finom szemcséi a talpam alatt, a víz szentsége köröskörül, a langyos szellő a bőrömön, az ég végtelen tágassága és a Nap táncoló ragyogása a hullámokon... Nem kell sok a boldogságomhoz...

Ich habe heute mitten im Plattensee bedankt für alles, was mich umgibt: für die feinen Sandkörperchen unter meinen Füssen, für das Heiligtum des Wassers rund herum, die warme Brise auf meiner Haut, die unendliche Weite des Himmels und das tanzende Funkeln der Sonne auf den feinen Wellen... Ich brauche nicht viel um Glücklich zu sein...

Újhold-üzenet a csillagfény-világokból a 2016. május 6-i újhold alkalmából / Neumondbotschaft aus den Sternenlichtwelten für den Neumond am 6. Mai 2016

Az Egység arany fénye egyre erősebben érezhető. A májusi újholddal az Ég még több arany fényt áraszt ki, mellyel azt az impulzust kívánja adni, hogy életünket saját teremtési feladatunkkal egységben éljük. A teremtés-hullámok megjelenése óta az arany fény jelenléte egyre csak fokozódik. Most ennek egy újabb erősödését élhetjük meg a május 6-án kezdődő új ciklussal. Ezzel együtt jár az erőteljesebb felszólítás, hogy az egység arany fényének nagyobb teret adjunk. Olyan mértékben, amilyen mértékben képesek vagyunk megtapasztalni, erősebb befolyással lesz életünkre.

Ez azonban nem magától történik. Odaadásra és készségre van szükség, hogy elfogadjuk a változást, és életünk minden aspektusába bevigyük azt. Ez nem kell hogy aggodalommal töltsön el bennünket, hiszen az arany fénnyel még több szellemi segítő lény érkezik, csillagfénylénylek, fénylények valamennyi világból, hogy támogassanak és kísérjenek bennünket. Mindig ott vannak, ha szükség van rájuk. Csak meg kell hívni őket, és oda kell fordulni feléjük, odafigyelni az impulzusokra, melyek a bennünket kísérő fénylényekkel való kapcsolatunkból származnak.

Ezek az arany fényhullámok mindenütt szakadatlanul áramlanak a Földre. Elégetik a régi struktúrákat, megújulásra hívnak fel. A változás akkor lesz legkönnyebb, ha mindenki egyénileg átadja magát neki, és behozza saját életébe. Ha ez így történik, akkor ehhez az energia-átalakuláshoz a globális struktúrák – az országokban, városokban, községekben és közösségekben – szintén alkalmazkodni fognak.

Tudatosítsátok magatokban, mit tehettek! Ott és azzal kezdjétek, ami éppen megmutatkozik számotokra! Engedjétek, hogy az egység arany fénye olyan mértékben átjárjon benneteket, hogy az Új sokkal vonzóbb legyen számotokra, mint a régi, jól ismert struktúrákhoz való ragaszkodás. Találjatok hasonló gondolkodásúakat, hogy közösen erősíthessétek az új energiafolyamokat és –pályákat! Építsétek az új világot a fény, a szeretet és a boldogság új fundamentumára!

Annak felismerése, hogy mi a teendőtök, csakis saját lelketek mennyországából jöhet, együttműködve azon fényvilágokkal, melyekkel kapcsolatban álltok. Az új idők isteni terve önmagában tökéletes. Az egység arany fényében ez megtapasztalható, és vezetésként bevihető saját életünkbe. Nem vagytok egyedül! Végtelenül sok fénylény az összes létező világból és fénybirodalomból működik együtt a Föld új teremtés-tervében. Érezzétek a felfelé törekvő fényerőt a Földből, a beágyazottságot az egység arany fényébe. Inspirálódjatok a csillagfényvilágokból! Érezzétek az Isteni Anya mindent átfogó szeretetét! Éljétek meg a Shakti-erők fokozódását, amely mindent új virágzásba borít! Haladjatok bátran előre, hordozzon és tápláljon benneteket az egység arany fénye! Boldogan kell tennünk a dolgunkat, amíg eredményre jutunk.

Om Namah Shivaya

Deborah B. Reiter

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10207914751979989&set=a.1234072225243.34711.1632316357&type=3&theater

-----------------------------------------------------------------------------

Das goldene Licht der Einheit wird immer stärker erfahrbar. Mit diesem Neumond im Mai schüttet der Himmel noch mehr vom goldenen Licht aus um die Impulse zu geben, das eigene Leben in Einheit mit dem eigenen Schöpfungsauftrag zu leben. Seit Beginn der Schöpfungswellen nimmt die Präsenz des goldenen Lichts immer weiter zu. Dies ist ein weiterer Anstieg mit dem neuen Zyklus, der am 6. Mai beginnt. Damit einher geht eine größere Aufforderung, dem goldenen Licht der Einheit mehr Raum zu geben. In dem Maße wie wir es erfahren können bekommt es einen stärkeren Einfluss in unserem Leben.

Dies geschieht nicht von alleine. Es erfordert viel Hinwendung und Bereitschaft, Veränderung anzunehmen und in das eigene Leben in alle Aspekte zu bringen. Dies sollte kein Grund zur Sorge sein oder werden. Mit dem goldenen Licht kommen noch mehr geistige Helferwesen, Sternenlichtwesen, Lichtwesen aus allen Welten um zu unterstützen und zu begleiten. Sie sind immer da wenn sie gebraucht werden. Es braucht dazu nur die Einladung und die Hinwendung, das Hinhorchen auf die Impulse die über den Kontakt mit den begleitenden Lichtwesen kommen.

Diese goldenen Lichtwellen strömen unaufhörlich überall zur Erde. Sie branden an alte Strukturen, sie rufen nach Erneuerung. Die Veränderung wird am leichtesten zu vollziehen sein, wenn sich jeder individuell darauf einlässt und es in das eigene Leben bringt. Die globalen Strukturen in Ländern, Städten, Gemeinden und Gemeinschaften passen sich dieser Energieveränderung daraufhin an.

Werdet Euch bewusst was Ihr selber tun könnt. Beginnt damit in dem Moment wo es sich Euch mitteilt. Lasst Euch so sehr von dem goldenen Licht der Einheit durchströmen und durchdringen, dass das Neue viel mehr Anreiz bekommt als das Verharren in altbekannten Strukturen. Findet Gleichgesinnte, um so gemeinsam die neuen Energieflüsse und –bahnen zu stärken. Baut die neue Welt auf einem neuen Fundament von Licht, Liebe und Glücklichsein.

Die Erkenntnis von dem was zu tun ist kann nur aus dem eigenen Seelenhimmel kommen, in Kooperation mit den Lichtwelten wo Verbindungen bestehen. Der göttliche Bauplan für die neue Zeit ist in sich vollständig. Im goldenen Licht der Einheit lässt sich dieser erfahren und als Führung in das eigene Leben bringen. Ihr seid nicht allein. Unendlich viele Lichtwesen aus allen Welten und Lichtreichen wirken am neuen Schöpfungsplan für die Erde mit. Spürt die aufstrebende Lichtkraft aus der Erde, das Eingebettet sein aller im goldenen Licht der Einheit. Erhaltet Inspiration aus den Sternenlichtwelten. Spürt die allumfassende Liebe der göttlichen Mutter. Erfahrt Stärkung der Shakti Kräfte, die alles neu zum Erblühen bringen. Schreitet mutig voran und lasst Euch vom goldenen Licht der Einheit tragen und nähren. Es geht darum, freudig zu tun, bis alles erreicht ist.

Om Namah Shivaya

Deborah B. Reiter

Quelle: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10207914751979989&set=a.1234072225243.34711.1632316357&type=3&theater

A Krisztusi Fény / Das Christuslicht

„… Mi az Amritabhá-ban a Krisztusi Fényt egy univerzális energiaként fogjuk fel, amely nem kötődik vallásokhoz. Nem csak a kereszténységhez kapcsolódik. Ez az energia mindenütt megnyilvánul, minden kultúrában, vallásban és népnél, hiszen a Föld most a szeretet új korszakába lép, a Krisztusi Fény pedig ezt a szeretetet testesíti meg.

A világra, amelyben élünk, jelenleg a szétválások jellemzőek. Vallások és népek váltak szét, a férfi és női minőség egymással harcol, a spiritualitás és a tudományosság/világi felfogás külön utakon járnak. Az ember nem érti már önmagát, egymást, úgy gondolja, igaza van, elítéli a másikat, mindezzel pedig a szétválást fokozza.

Ugyanaz a szétválás jelenik meg az egyes emberekben is – benned is! -, mint ami globális szinten látható. Mi emberek is felapróztuk magunkat különböző aspektusokra, amelyek gyakran egymás mellett léteznek bennünk, anélkül, hogy összekapcsolódnának. Egy példa: amikor a templomban vagyunk, vallásosak vagyunk, amikor dolgozunk, intellektuálisak vagy logikusak, a hétköznapokban a funkcionálás a legfontosabb, a kapcsolatokban pedig az érzelmeket éljük meg.

Vannak olyan aspektusaink, melyeket szeretünk, és vannak, amelyeket elutasítunk, néhány ellen küzdünk. Amikor azután valamit tenni akarunk, az egyik hang így szól bennünk: „Ez szuper, ezt csinálom!”. Majd jön a másik és ezt mondja: „Bolond vagy? Ez nem megy!”

De mindegyik hozzánk tartozik, függetlenül attól, hogy épp mit csinálunk. Mindegyik aspektusunk azonos forrásból ered. Ha érzéseinket, vagy megérzéseinket a munkánkban figyelmen kívül hagyjuk, az munkatársainkban vagy ügyfeleinkben köszön vissza. Ha valamit nem szeretünk önmagunkban, vagy nem akarjuk meglátni, azzal rendszerint embertársainkban találkozunk. A konfliktusok forrása valójában mindig bennünk rejlik, és a szétválasztottságokban, melyek között élünk. Addig találnak meg bennünket ezek a helyzetek, amíg megtanulunk odafigyelni és önmagunkat elfogadni.

A Krisztusi Fény az egységre, a teljességre emlékeztet bennünket. Egészek és egészségesek vagyunk, úgy, amilyenek most vagyunk, és mind egyetlen forrásból származunk. A Krisztusi Fény segít abban, hogy önmagunkat minden aspektusunkban/minden részünkben felismerjük és elfogadjuk. Hogy újra saját egész-ségünkből alakíthassuk életünket, felhagyjunk az önszabotázzsal, és azzal, hogy a belső konfliktusainkat kívül, kivetítve éljük meg.

Így energiánkat tiszta áramlásba tudjuk terelni, és sokkal gyorsabban elérhetjük céljainkat.

A Föld, lényegét tekintve, saját magjában szintén tiszta Krisztusi Fény, hiszen a Krisztusi Fény a megtestesült szeretet, és a teremtés iránti szeretet. A Föld testével együtt tanuljuk meg mi, emberek a szeretetet élni és a Krisztusi Fényt láthatóvá tenni….”

Forrás: http://www.amritabha.de/das-christuslicht/

-------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

„…Wir in Amritabha verstehen das Christuslicht als eine universelle Energie, die nicht religionsgebunden ist. Es hat nicht nur mit dem Christentum zu tun, es ist eine Energie, die sich überall, in allen Kulturen, Religionen und Völkern manifestiert, denn die Erde ist auf dem Weg in eine neue Zeit der Liebe und das Christuslicht verkörpert diese Liebe.

Die Welt, in der wir leben, ist geprägt von Trennungen. Religionen und Völker haben sich getrennt, das Männliche und das Weibliche kämpfen gegeneinander, das Spirituelle und das Wissenschaftlich/Weltliche sind getrennte Wege gegangen. Man versteht sich nicht mehr, meint Recht zu haben, verurteilt das andere und verstärkt so die Trennung.

Das Gleiche, was auf der globalen Ebene an Trennung passiert, passiert auch in jedem einzelnen Menschen, auch in dir.  Auch wir Menschen haben uns aufgesplittet in unterschiedliche Aspekte, die oft unverbunden nebeneinander existieren. Ein Beispiel: Wenn man in der Kirche ist, ist man religiös, wenn man arbeitet intellektuell oder logisch, im Alltag funktioniert man, in der Beziehung zeigt man Gefühle.

Einige Aspekte von uns lieben wir, andere lehnen wir ab, gegen einige kämpfen wir an. Wenn wir dann etwas tun wollen, sagt eine Stimme aus dem einen Aspekt: “Das ist super, das mache ich”. Dann kommt die andere und sagt: “Bist du verrückt, das geht doch gar nicht”.

Doch alles ist ein Teil von uns, unabhängig davon, was wir gerade tun, alles kommt aus einer Quelle. Wenn wir unsere Gefühle oder das „Bauchgefühl“ im Job ausblenden, werden sie uns von Kollegen oder Klienten gespiegelt, wenn wir etwas an uns nicht mögen oder nicht sehen wollen, wird es uns in den Mitmenschen begegnen. Der eigentliche Grund für Konflikte liegt immer in uns selbst und in den Trennungen, die wir leben. Uns begegnen die Situationen so lange bis wir gelernt haben hinzuschauen und uns selbst anzunehmen.

Das Christuslicht erinnert uns an die Einheit, an die Ganzheit. Wir sind ganz und heil, so wie wir sind und wir kommen alle aus einer einzigen Quelle. Das Christuslicht hilft uns, uns selbst in allen Aspekten/Anteilen anzuerkennen und anzunehmen. Wir können wieder aus unserer Ganzheit heraus unser Leben gestalten, hören auf, uns selbst zu sabotieren oder inneren Konflikten im Außen begegnen zu müssen. So können wir unsere Energie in einen klaren Fluss bringen, der uns viel schneller unsere Ziele erreichen lässt.

Auch die Erde ist in ihrem Kern reines Christuslicht, denn Christuslicht ist die verkörperte Liebe und die Liebe zur Schöpfung. Gemeinsam mit dem Erdenkörper lernen wir Menschen, Liebe zu leben und Christuslicht sichtbar werden zu lassen….”

Quelle: http://www.amritabha.de/das-christuslicht/