Énidő, szeretet-kupola, és cicák... :) / Ich-Zeit, Liebeskuppel und Katzen... :)

Az egész hétvégét magamra szántam, önmagam kényeztetésére, olyan dolgok csinálására, amire már rég nem jutott időm a városban...

A kertemben voltam, metszettem, fügét, diót és paradicsomot gyűjtöttem be, hosszan beszélgettem telefonon ill. messengeren a legjobb barátaimmal, a cicáimat kényeztettem (ill. hagytam magam általuk kényeztetni :)), kisétáltam a Balatonpartra és csak csodáltam az ég és a víz fényeit, sokat fotóztam :), és feltettem őket az oldalamra :), bicikliztem egyet az őszi utcákon, megnéztem barátaim házait, sütöttem magamnak ebédet, sokat ültem a világos verandámon, amit úgy szeretek és csak bámultam ki a kertembe! Este hallgattam az eső hullását és a dörgés-villámlást is..., fűtöttem, jó meleget csináltam a házban..., néztem a fakopáncsot és a mókust, ahogy a kertemben dolgoztak, :), megcsodáltam a napfény csillogását eső után a még mindig csodás virágaimon..., meghallgattam néhány videót, meditációt, előadást, amiket már rég akartam, ma reggel pedig hosszan ültem és kapcsolódtam a kertemet védő őrangyalokhoz, valamint a Földanyához, és egy nagy szeretet-kupolát építettünk fényből a kertem-házam fölé, amely szépséges, eleven, megindító erővel vibrál és a Föld felől is táplálva van!

Azután elment az internet. Tudom, hogy miért! Azért, hogy végre elolvassam azokat a fontos szövegeket, amelyeket egy ideje már akarok, és amelyekhez NEM KELL internet! ;)

Szép hétvégém volt! :) Nektek milyen volt?? <3

Ich habe das ganze Wochenende alleine mir selber gegönnt, ich habe mich verwöhnt, habe Dinge gemacht, wozu ich in der Stadt lange nicht mehr gekommen bin, sie zu tun…

Ich war in meinem Garten, habe einen Strauch geschnitten, Feigen, Nüsse und Tomaten eingesammelt, lange mit meinen besten Freunden am Telefon und Messenger gesprochen, meine Katzen verwöhnt (bzw. habe mich von ihnen verwöhnen lassen J), bin zum Strand am Plattensee hinausspaziert und die Lichter des Himmels und des Wassers bewundert, habe viele Fotos gemacht und sie auf meine Seite gepostet J, bin mit dem Fahrrad auf den herbstlichen Straßen entlang gefahren, mir die Häuser meiner Freunde angeschaut. Ich habe mir Mittagessen gebacken, bin viel auf meiner geliebten Veranda gesessen und nur so in meinen wundervollen Garten hinausgeguckt... Am Abend habe ich dem Fallen des Regens und dem Donnern zugehört und den Blitzen zugeschaut… Ich habe eingeheizt, schön warm im Haus gemacht, … hab den Specht und das Einhörnchen beobachtet, wie sie im Garten arbeiteten…, hab das Strahlen des Lichts auf meinen immer noch wunderschönen Blumen nach dem Regen bewundert, habe mir einige Videos, Meditationen, Vorträge angehört, die ich schon seit langem wollte, und heute früh hab ich lange gesessen und mich mit den Schutzengeln meines Gartens und Mutter Erde verbunden… Wir haben gemeinsam eine riesengroße Kuppel aus Liebe überhalb meines Gartens und Hauses aus Licht erbaut, die mit einer schönen, lebendigen und rührenden Kraft vibriert und auch von der Erde her genährt ist!

Dann ging das Internet weg… Ich weiss, warum J: damit ich endlich die wichtigen Texte lese, die ich schon seit längerer Zeit möchte, und wozu es KEIN INTERNET gebraucht wird! J

Ich hatte ein wunderschönes Wochenende! Wie war eures? <3

 

Nyelvi és nyelven túli gondolatok Anita Moorjani kapcsán

Néhány csodálatos felismerésre tettem szert a nyelv kifejező erejével kapcsolatban, Anita Moorjani beszámolóit nézve-hallgatva az utóbbi két napban…

Anita Moorjani évekig tartó súlyos rákbetegség végsőnek tűnő fázisában, egy kórházban kómába került, amelyből nem jósoltak számára felépülést az orvosok, családjának azt mondták, már csupán pár órája van hátra. A kóma ideje alatt Anita csodálatos halálközeli élményben részesült, melyről több, az interneten látható-olvasható videóban, valamint könyvében is beszámol ("Dying To Be Me", "Meghaltam, hogy önmagamra találjak", Bioenergetic 2016).

A kómából harmincegynéhány óra után felébredt, a rákos daganatai 4 nap elteltével 70%-kal zsugorodtak, majd néhány hét múlva a ráknak nyomát sem lehetett megtalálni a szervezetében.

Azóta is jól van, egészséges, de ezen túlmenően az egész élete, felfogása a dolgokról megváltozott.

A története, üzenete sokhelyütt látható-olvasható a neten, nem ismétlem el. Lényege az, hogy mi magunk a feltétel nélküli szeretet vagyunk, amely nem ismer határokat, mindannyian egy közös tudatban osztozunk, és amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megtapasztaljuk, a fizikai testünk és annak tapasztalatai is ehhez igazodnak, követik e felismerésünket – vagyis kigyógyulhatunk a legsúlyosabb betegségekből is.

Anita számomra legmegragadóbb üzenete – ahogyan ő fogalmaz - „We are amazing, magnificent beings, at our core that’s what we are: amazing, magnificent, spiritual beings, who are supposed to live our truth and express who we are”.

Vagyis: „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk, ez az, ami bensőnk legmélyén valóban vagyunk: bámulatos, nagyszerű, spirituális lények, akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

Napok óta forgatom a fejemben, szívemben ezeket a csodálatos mondatokat, nem utolsósorban annak az egyszerű, szuggesztív és rendkívüli kifejezőerőnek köszönhetően, amellyel Anita Moorjani kimondja őket…

Ahogy forogtak a fejemben az angol és magyar kifejezések, egyszer csak rádöbbentem valamire…

De ehhez még elöljáróban annyit, hogy a vele folytatott beszélgetésekben rendszerint szó esik arról is, milyen nehéz a fizikai világunk nyelvével kifejezni azokat az élményeket, igazságokat, amelyeket „a másik oldalon” átélt, tapasztalt… Hiszen a nyelvünk, földi kifejezőeszközként, s az elménk eszközeként nem képes „befogni”, átadni mindazt, ami az elmén, az anyagi világunkon túl van…

Anita mégis mestere ennek, és a nyelv eszközeivel csodálatos módon járja körül – szó szerint körüljárja – a megragadhatatlant. Egy helyütt arról is beszél, megfigyelte, a mai világunkban a nyelvet nem arra használjuk, amire kéne, hogy kifejezzük vele, amit érzünk, hanem épp ellenkezőleg, igyekszünk vele elleplezni azt.

Nos, korábbi, nyelvvel kapcsolatos, illetve filozófiai tanulmányaim gyakran arról szóltak, hogyan is lehet a nyelvvel, mint kifejezőeszközzel megközelíteni a legfelsőbb igazságot. Erre a romantika korában kialakult irodalmi műfaj, a „töredék” műfaja jelentette számomra a legjobb példát, amelyben a német kora romantika költői – Friedrich Schlegel, Novalis – arra tettek kísérletet, hogy a konkrét kimondott szavaik, mondataik közti térben felsejlő Igazságot felmutassák, a nyelv, a költészet, a töredék mint műfaj eszközével szinte szó szerint „körüljárják”…

Mint amikor a kínai tusrajzot nézve, a fekete ecsetvonások negatívjában, a papír fehéren hagyott részén a negatívban, forma nélkül megmutatkozik valami, ami valójában a rajz lényege…

Anita Moorjaninak különleges tehetsége, képessége, hogy a szavak, a nyelv segítségével, a kimondott, kimondható segítségével utaljon arra, ami kimondhatatlan, a lényegre, az esszenciára.

A nyelvi felismeréseim pedig ezzel kapcsolatban két angol szóra vonatkoznak, illetve ezeknek magyar megfelelőire is. Az egyik a „being”, „lény”, szó, a másik az „express”, „kifejez” szó.

A nyelv olykor mégis fantasztikus módon közelebb visz a lényeghez, a kimondhatatlanhoz:

„We are amazing, magnificent beings…” - „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk…”

Mik is vagyunk valójában? Be-ings. Az angol a létigével, egy igével (igéből képzett főnévvel) fejezi ki az ember, az ember lényegi mivoltát, mintha csak magyarul azt mondanánk: vagyok. Vagyok aki vagyok… Being. Létezés – ezek vagyunk… A létigével a lét folyamatos áramlásaként nevez meg, „definiál” bennünket, emberi lényeket… A magyar „lény” szó valamelyest visszaadja ezt, amennyiben ez is nyilván a „lét”, „létezés” igéből ered… Tehát nem egy fix főnévvel, hanem egy folyamatot, mondhatni végtelen áramlást jelentő szóval nevezi meg az emberi lények legmélyebb valóságát… Szép… J

A másik az angol „express” – „kifejez” – szó.

„…who are supposed to live our truth and express who we are.”

„…akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

A magyar „kifejez” szó valójában csak árnyékát adja az angol „express”-nek – ez utóbbit, ha a fenti összefüggésben képileg elképzeljük, úgy néz ki, hogy az emberi lény megpróbálja a nyelvvel „kinyomni”, „kipréselni” , szinte megszülni a szavak közt megbúvó lényeget… Hogy kifejezzük igazságunkat, azt, hogy kik is vagyunk valójában…  Hogy a megformált nyelvvel, szavakkal kipréseljük (tetten érjük) a szavak közti űrből a megformálatlant – mivel hogy kik is vagyunk valójában, azt nem lehet közvetlenül megfogalmazni… nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet definiálni… Csak a létigével kifejezni…

„Ex-„ – egy kifelé irányuló mozgást jelöl, „press” pedig kinyomni, kipréselni…

A „kifejez” a fej főnévből eredeztetve, talán egy távoli asszociációval a szülésre, születésre emlékeztet, a fejjel előre ki-jönni aktusára – amely rokon a fenti „kinyomni”, „kipréselni” jelentésével…

Kifejezem saját valóságomat, hogy ki is vagyok valójában… - megkísérlem a nyelv eszközével behívni ezt a valójában megragathatatlan esszenciát az elme, az anyag világába… Ez az, amihez Anita Moorjaninak óriási tehetsége van… Valószínűleg a feltétel nélküli szeretet kegyelme az, ami átsegíti, átrepíti a nyelvi kifejezés nehézségén, és a közös mag-unk, mindannyiunk közös tudatának érzése az, amitől szavai szárnyra kelnek, és lényegünkben érintenek meg bennünket…

Köszönöm… <3

Anita Moorjani, Wayne Dyer, Eckhart Tolle, Deepak Chopra

"Elengedem az elengedést" - és: a belső teremtésről

Úgy döntöttem, megbocsátom magamnak, hogy még vannak bizonyos dolgok, emberek, akiket nem tudok „elengedni”. Megbocsátom azt, hogy úgy érzem, úgy gondolom, vannak, amiket/akiket nem is kell, nem is lehet elengedni – mert örökérvényűek az ember életében… És azt is megbocsátom magamnak, hogy úgy érzem, ez a nézetem a jövőben sem fog változni… J

Rájöttem, most, így az év utolsó napján, hogy tele van a hócipőm az „elengedős” szövegekkel! J

És igen, most, MOST, itt és ITT beváltom, amit a spiri piac „legnagyobbjai” mondanak: ne hallgass másra, csak önmagadra, önmagadból, a lelkedből bányássz ki minden bölcsességet, tudnivalót saját utadat illetően! Hát tessék!

Rájöttem, mert megéreztem az igazságát, hogy nem attól fognak jönni az új dolgok/emberek az életembe, mert a „régit”, az „elhasználtat”, „ami már nem szolgál engem”, azt mind lazán elengedem. És nem kell rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerül… Mert pont EZ az akadály! Ez a hiedelem! Ha nem tudom elengedni, húha, akkor még sokat kell „dolgoznom”, „igyekeznem”, hogy sikerüljön, mert máskülönben nekem annyi! Benne maradok a régi mintáimban, nem „fejlődök”, nem haladok előre spirituális utamon!

(itt zárójelben megjegyezném, hogy a nagy Egész, az Egy tudatszintjén nem lineáris az idő… nincs haladás, fejlődés, valahonnan valahová elérés… Felismerések vannak, rápillantások, bepillantások, belelátások, beleérzések, és egy vagy több csodálatos, megmagyarázhatatlan átváltozás…!)

Igen, megéreztem a fenti állításom igazságát, mert abban a pillanatban, ahogy ez bevillant, eltűnt az a levert, görnyedt állapot, amelyben „vártam” az év utolsó óráit! Eltűnt a görcsösség, a „harc” azért, hogy sikerüljön elengedni!!

Nem. Nem engedem el. Mert az életem része, és az is marad, mindörökre. Jó helyen van ott belül, ahol van, és hála tölt el, hogy megélhettem, rálelhettem, tapasztalhattam. És nem (csak) azért, mert ez a „fájó, negatív” tapasztalás majd milyen hasznos lesz nekem az utamon! Nem. Azért, mert szerettem, szeretem azt, amit nem engedek el. A szeretetért…

Az új dolgok/emberek pedig jöhetnek, szeretettel várom őket! Igyekszem nyitottnak lenni, de nem fogok ezen se görcsölni! Ha épp zárva vagyok, majd kifüggesztek egy táblát:

„Türelem, átalakulás miatt zárva!”

Nem a régi adja át a helyét bennem az újnak, hanem az örömöm tud sokszorozódni azáltal, hogy még, megint, újra megélhetek majd csodákat! AMELLETT, ami(ke)t már eddig megéltem!!

Köszönöm az elmúlt év csodáit!

Először 2016-ban kezdett el működni nálam egy fontos dolog: amit a spiri világban „tudatos teremtésnek” hívnak. Hogy te „teremted a valóságodat”, meg ilyesmi… J

Egy nagyon nagy trükkre jöttem rá! Ami persze nem trükk! Inkább titok...

Nem külső dolgokat/történéseket kívántam, kértem, nem azt, hogy ez-vagy-az történjen meg az életemben. Azt kértem, hogy BENNEM, a belső világomban nyilvánuljon meg, jelenjen meg egy bizonyos érzés, dolog, energetikailag! És ez a lényeg! Valójában soha nem a külső dolgokra vágyunk, hanem az érzésre, az energiára, amely azt kíséri, ami azzal jár! És ehhez nem kell semmi! Nem kell hozzá semmi külső eszköz! Csakis egyedül a belső!

Kértem, jelenjen meg bennem az ÚJRAKEZDÉS energiája, akármely területen. Ez volt a nyár nagy élménye, érzése. Egyszer csak magától jött az érzés, hogy ezt kell kérnem, ennek kell most eljönnie. Megjelent. Belül teljesen fel tudtam idézni többször az érzést, azt az energiát.

Nem sokra rá a külső életemben is megjelent… J

Az ősz nagy „dobása” a TELJESSÉG, BETELJESÜLTSÉG, BŐSÉG, GAZDAGSÁG kívánása volt – amely szintén teljesen természetesen jelent meg bennem, mégpedig az őszi napéjegyenlőség idején, amikor ennek igencsak ideje van! Megéltem belül, fenntartottam magamban ezt az érzést, energiát, mert jó volt! Erre vágytam! Gyakorlatilag el is engedtem azt, hogy a külvilágomban is megjelenjen, mert már elég volt az érzés, az energia is – hiszen az ugyanolyan valóságos! Sőt!

Aztán megjelent kívül is… J

Tudom, mi a következő. J Tudom, mi jön most. És azt is tudom, hogy megvalósítom. Magamban mindenképp, mert az csak és kizárólag rajtam múlik. A külső megvalósulást meg majd meglátjuk. Örülni fogok, ha úgy is megjelenik, de a lényeg a belső!

Sok szép tudatos belső teremtést kívánok mindenkinek!

És élvezzük, ha külsőleg is megteremtődnek a dolgok!

Boldog Új Évet! 

Adventi pillanatok

Még sose éltem meg ilyen mélységben az Adventi időszakot, mint ebben az évben.

Az eddigi adventi hétvégék mind olyan szeretet-áramlásokat hoztak, amelyek pont arról szólnak, amit ez az időszak jelent, a szív erejének kiáradásáról!

A mai nap – bár nincs épp hétvége – tetőződött ez az élmény-sorozat, Vörös Ákosnak (Prakash) köszönhetően, akinek édesanyja és nagynénje egy nap leforgása alatt távozott el a Fénybe…

Ákost követem a Facebook-on, és bár személyesen nem ismertem MamaJi-t és Magdi nénit, a távozásuk körül kiváltódott szeretet-áradat engem is elért, csodálatos áldásban részesített, és megkönnyeztetett!

Ma imádkoztam minden nemrég eltávozott lélekért, és azokért, akik úton vannak efelé a nagy Átváltozás felé… Illetve nem is kellett imádkoznom, egyszerűen, ahogy rájuk gondoltam, olyan szeretet-áramlásba kerültem bele, hogy hálát adtam pusztán azért, hogy ezt átélhetem, hogy ez bennem (is) ott van! Mint ahogy mindannyiunkban… Az oltárom előtt, ránézve a Jézus-képre, megint, újra, sokadszorra is egyértelmű tudás, tudomás lett számomra itt és most, hogy az a szeretet, amelyet érzek, belül, bennem, a szívemben, és amely onnan kiáradva összekapcsolódik sokakkal, sokakéval, mindenkivel, az Maga Jézus! Ő bennünk a szeretet energiájaként jelenik meg, nyilvánul meg konkrétan, erővel telve számunkra és mások számára!

És hát természetesen az Ő születésére készülünk Advent idején, azaz a Szeretet (újra)megszületésére bennünk magunkban!

Hála! 

-------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. december 13. 

Egy régi - és örök - barátság... <3

"Van, amikor a dal mindig ugyanaz marad."

------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 11.

50. születésnap a családban - Sok Boldogságot, Peti!

--------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. dec. 8.

A SZERETET MINT TŐKE

(teremtés, amivel lehozzuk a szív energiáját a világba...)

Tallián Hédi és Tóth Gábor Szepsy Istvánról szóló filmjének díszbemutatóján voltam az Uránia moziban, melyet beszélgetés követett Szepsy Istvánnal, a legnagyobb magyar borásszal és lelki-szellemi értelemben is példakép "szív-emberrel".

Mottók:

„Tokajra óriási szüksége van a világnak, mert a Teremtés csodái nélkül nem lehet megélni az Isten-tudatosságot.” (Sz. I.)

"Az embereknek arra van szükségük, hogy szeretettel elkészített termékeket kapjanak." "Meg kellett fordítanunk a dolgot: gazdasági tevékenységet végzünk, amelynek nem gazdasági szempontok szolgálnak az alapjául..." (Sz. I.)

Szeretném megosztani itt azt a levelet, amelyet Hédinek és a baráti körünknek írtam a filmbemutató kapcsán:

"Kedvesek!

Azért tartom fantasztikusnak, ami történt, történik, mert úgy látom, érzem, terjed az, amit István képvisel, üzen!

Mégpedig azt, hogy az embereknek arra van szüksége, hogy szeretettel (szívből!) készült "termékeket" kapjanak, ilyen "szolgáltatások" jussanak el hozzájuk! Szándékosan írtam ezeket az általam nem nagyon kedvelt szavakat, mert mégis ezek fejezik ki pontosan, amiről szó van: a konkrét TEREMTÉST, teremtési aktust, amivel "lehozzuk" a szív energiáját a megnyilvánult világba...

Amit Hédiék a film elkészítésével és ezzel a tegnapi bemutatóval csináltak, az valódi példája, igazolása ennek a fenti szándéknak, üzenetnek! Mindazoknak a szíve, szeretet-energiája érezhető volt benne, akik részt vettek, és valamilyen formában beletették az energiájukat! Nagyon könnyed, elegáns és rendkívül profi volt a tegnap este szervezettsége, az egész, amiben létezhettünk - és ez nem is csoda, hiszen hogy is lehetett volna másként, amikor a dolgokat a Szív fogja össze!?

Engem mindig az érint meg a legjobban az utóbbi időben, amikor Istvánnal találkozom, vagy személyesen látom (voltunk a várban is előadásán...), hogy fantasztikus inspirációnak érzem a fenti hozzáállását, a szív általi vezettetést a tevékenységeinkben, mindenkinek a maga területén, bármi legyen is az! Ebben nagyon erős motivációt tud adni minden egyes alkalommal!

És azt látom a mi kisebb-nagyobb körünkben is, hogy egyre csak jönnek létre, keletkeznek, születnek olyan dolgok, tevékenységek, "termékek", amelyek "kiviszik" a világba ezt a fajta hozzáállást, ezt az értéket: itt van pl. Zoliék csodacsokija, a "Mesélő ízek", vagy a tegnapi kenyér, a Jenői Pékségé, amit kóstolhattunk! Szerintem mindenkinek így kellene működnie a saját területén, és ez fantasztikus lehetőség, hiszen így tudjuk önmagunkon keresztül kiárasztani - természetesen megfelelő alázattal - az isteni szeretetet!! Mégpedig konkrétan, teremtve, bele a Világba!!

Ehhez kívánok mindenkinek sok-sok lelkesültséget, örömöt és tetterőt!"

Tallián Hédi blogja, ahol olvashatók Szepsy Istvánnal készült beszélgetései: http://imad.blog.hu/2016/12/09/diszbeszed_szepsy_istvanhoz

------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 4.

Második adventi vasárnap - csodás élmények, igazi szeretet-megélések... Izgalmas családi felfedezések a felmenőkről, és szeretetteljes kapcsolat-felvétel a ma élő rokonokkal, fantasztikus ebéd, szeretetteljes vendéglátás! Köszönjük, Jancsó Márti!

Borsody István és Verzár Jozefin - a dédszülem

Este pedig igazi komoly megtiszteltetés: elsőként hallhattuk - mintegy főpróbaként - kedves csembalista barátunktól a nagy művet, Bach Goldberg-variációit, mielőtt tavasszal a nagyközönség elé viszi! Kinek vannak olyan barátai, akiknek fontos, hogy évek óta tartó legkomolyabb munkájának gyümölcsét először a barátaival ossza meg, kíváncsian a véleményükre, kedves "libamájas-pezsgős" házikoncert keretében?! A muzsika pedig elvarázsolt, szárnyára vett... Igazi szív-nyitó adventi élmények! Köszönöm, Spányi Miklós!

Gondolatok Eli-Jaxon Bear: Mit akarsz valójában? c. könyve olvasása közben

- 4 évvel ezelőtti írásom -

Az egész megnyilvánult élet és benne a tudatos lények azért jönnek létre folyamatosan, mert a meg nem nyilvánult Önvaló rajtuk – mint egy prizma végtelen számú fénytörésén – keresztül megsokszorozva akarja önmagát megtapasztalni, felfokozott intenzitással.

Az emberi élet célja is az, hogy bennünk önmagát megélje, megtapasztalja az Önvaló, az inkarnációba, anyagba, egóba merülés szükségszerű „kerülőútját“ végigjárva, újra eljusson saját Egységéhez, azt felismerje.

Amikor rájövünk, hogy körülöttünk minden, de minden – a napfényben fürdő fáktól a tapéta repedéséig – kizárólag azt a célt szolgálja, azért van, hogy rajta keresztül eljussunk az Önvalóra, az Isteni Szépségre történő ráébredésig, amikor megértjük és tudatosítjuk, hogy a körülöttünk lévő világ egésze, annak minden formája elménk kivetítése, és azáltal, hogy elménket elcsendesítjük, mindez egyre elhalványul és egyre erősebben átsejlik rajta a formákon túli Egyetlen Isteni Valóság Fénye, csakúgy, mint egónkon át, attól kezdve mindent egész más fényben látunk. Önmagunkat és a világ valamennyi jelenségét, formáját, tárgyát egyaránt.

Amikor megpillantjuk valaminek a szépségét, harmóniáját, jóságát a világban, akkor az Önvaló sugárzását tapasztaljuk. Ezért vonzódunk a Széphez, a Jóhoz. Benne az Önvaló hívását érezzük, akkor is, amikor ezt még nem tudatosítjuk magunkban. A szépség felismerésének, átélésének képessége elvezethet a Világ Egységének, az Önvaló valóságának megtapasztalásához, a maya fátylának lehullásához.

Amikor elmélyülés, kontempláció, ima, vagy meditáció révén egyre többször sikerül elménket lecsendesítenünk, fokozatosan felismerjük, hogy valójában soha nem vagyunk – nem is voltunk – elválasztva Isten Egyetlen Valóságától. Minden pillanatban az – Az – nyilvánul meg rajtunk keresztül, illetve valójában minden pillanatban egyek vagyunk Vele.

És Az csakis a jelen pillanatban nyilvánul meg, mindig a jelen pillanatban. A múlt már múlt, semmi maradandót nem adhat nekünk – ahogy Papaji mondja –, a jövő pedig szintén múlt, mivel amint a jövőben következő szót itt leírom, az jelenné, majd rögtön múlttá válik. A létező, a valóban létező mindig csak a jelen, az adott pillanat. Az idő látszólagos linearitását így töri át az Istennel összekötő pillanat vertikalitása, mélysége, melyben végül a tér-idő látszat-hálója is feloldódik, hogy helyet adjon az Egyetlen Valóság Fényének, Békéjének, Boldogságának.

Nyilván a felébredést követően is megmarad a test, az egó (én), és továbbra is lesznek gondolatok, érzelmek. Az egó, az én, az elme azonban „csupán“ szükséges, fontos eszköz lesz a világban való éléshez, nem azonosul többé vele a Felébredt Lélek. Nem az elme szűnik meg, nem a gondolatok, csupán a velük való azonosulás. Az eszközök – a külső eszköz: a fizikai test; valamint a belső eszköz: az elme, az intelligencia és az egó – elnyerik megfelelő funkciójukat, „helyükre kerülnek“, a belső mag, a középpont: a Lélek – az Egyetlen Forma nélküli Önvaló – irányítása alá jutnak.

"Szeresd önmagadat"...?

„Szeresd önmagadat!”

„Szeressük az embereket, de ahhoz először önmagunkat kell szeretnünk!”

-  sokszor halljuk, szinte ömlik ez a frázis a mai spirituális világban, mindenféle formában, fórumon…

De mit is jelent önmagunkat szeretni? Hogyan is szerethetné önmagát éppen az, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá, mert „maga alatt van”, kétségbeesett, elhagyták, magányosnak érzi magát?

Ilyenkor ez a mondás, ez a tanács szinte arculcsapással ér fel, hiszen az illető éppen erre nem képes… Éppen gyenge, erőtlen hozzá, energiái a béka feneke alatt vannak…

De még egy „átlagos”, hétköznapi tudatállapotban lévő ember esetében sem nagyon világos, HOGYAN is szerethetné önmagát!

Az a helyzet, hogy ahhoz már meg kell tudnunk tenni egy nagyon fontos lépést:

el kell kezdenünk „kívülről” látni magunkat, kicsit „felülemelkedni”, kiemelkedni az épp ránk boruló érzelmi hullámokból, vagy épp érzelmi sivatagból…

„Meg kell kettőződnünk”, rá kell ébrednünk, hogy önmagunkat csak úgy tudjuk szeretni, ha kicsit kiemelkedünk önmagunkból, eltávolodunk az adott helyzettől…

DE! Itt szoktak jönni a félreértések!

Hogy azzal a „kis”, mindennapi énünkkel akarunk, próbálunk meg „szeretni” egy nála nagyobb, akár végtelen kiterjedésű valamit, amit mondjuk „Nagy Énnek” vagy „Önvalónak”, esetleg „Tudatnak” nevezünk…

Azzal az énünkkel, akit – úgy gondoljuk – jól ismerünk, hiedelmeink, viselkedésmintáink, gondolataink, érzelmeink gomolygó összességével, „akit” önmagunkként számon tartunk…

Pedig az nem mi vagyunk…

Itt szükséges egy felismerés… vagy legalábbis el kell kezdenünk „gyanakodni”, hogy mindez nem mi vagyunk. A legtöbb embernek szüksége van ezen a ponton valamire, hogy ne ijedjen meg ettől a felismeréstől. És kell egy fogódzó, hogy ha nem ez vagyok, akkor mi felé is tapogatózzak…!

Mi/Ki is vagyunk mi? Ki vagyok én?

Ilyenkor jó, ha van legalább valamilyen kis hit-csíránk, valami személyes hitünk, legyen az Isten, az Univerzum, vagy akármilyen felsőbb erő, amiben hiszünk, vagy hittünk egykor, vagy szeretnénk hinni!

Gyerekként a szív igazságában éltünk… Ha erre tudunk emlékezni, az is elég… Valamit fel kell idéznünk magunkban, ami felé továbbléphetünk!

Csak ha ezt a továbblépést meg tudjuk tenni (sokszor évekbe telik…), akkor kezdünk közelebb kerülni ahhoz, Ami/Aki valójában vagyunk…

Mondják, teremtsünk kapcsolatot „Felsőbb, Nagyobb Énünkkel”…

Én azt mondom, ne kapcsolatot teremtsünk, mert ezzel csak tovább mélyítjük a kettő között a szakadékot! A „kapcsolat” feltételez két felet, amelyek között létrejön… És feltételezi azt, hogy mi a "kis én" lehetünk csak, aki a "Nagy Testvérrel" kapcsolatot létesít!

A titok nyitja az, hogy váljunk Az-zá! Amikor elkezdünk tágulni, elkezdjük érezni, hogy valami sokkalta nagyobb vagyunk, mint amit magunkról előzőleg hittünk, akkor jó úton vagyunk…

Amíg nem azonosítjuk magunkat Az-zal, addig nem tudjuk önmagunkat igazán szeretni… A valódi, Nagy Önmagunk képes a „kicsit” szeretetével körülölelni, átjárni, megbocsátani, védelembe venni… magához emelni – és végül magába olvasztani…

Mert nem földi lények vagyunk, akik spirituális tapasztalatot akarunk szerezni, hanem hatalmas, végtelen szellemi-lelki lények, akik földi tapasztalatot szeretnének.

Erre a váltásra, nézőpont-váltásra van szükség, önmagunk áthelyezésére Önmagunkba, ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mit jelent „szeretni önmagunkat”.

Az én Szent Helyem / Mein Heiliger Ort

Ma hálát adtam a Balaton közepén, mindazért, ami körülvesz: a homok finom szemcséi a talpam alatt, a víz szentsége köröskörül, a langyos szellő a bőrömön, az ég végtelen tágassága és a Nap táncoló ragyogása a hullámokon... Nem kell sok a boldogságomhoz...

Ich habe heute mitten im Plattensee bedankt für alles, was mich umgibt: für die feinen Sandkörperchen unter meinen Füssen, für das Heiligtum des Wassers rund herum, die warme Brise auf meiner Haut, die unendliche Weite des Himmels und das tanzende Funkeln der Sonne auf den feinen Wellen... Ich brauche nicht viel um Glücklich zu sein...