Átadni az irányítást

Jó, igen, tudom, hogy minden kis és nagy tettem, gondolatom és kimondott szavam befolyásolja az Univerzumot, nyomot hagy benne és hatással van az egész világegyetemre, a közös tudati mezőre, ezáltal a többi emberre…

Tudom, hogy emiatt meg KELL találnom azt a tevékenységet, minden pillanat helyes cselekedetét, és általánosságban is azt a feladatot, amiért ide születtem, amivel helyesen, a magam boldogságára és másoknak is üdvösségére tudok létezni…

Mintha olykor tudnám, sejteném is, hogy mi ez, máskor meg olyan nehéz…

Mintha csak kerülgetném, találgatnám…, mintha kicsúsznék az időből…

Pedig tudom, hogy az időből nem csúszhatok ki. Ilyen nincs. Az történik, aminek történnie kell, arra és olyan ütemben jövök rá, amire és ahogyan kell, visszanézve minden pont úgy illeszkedik majd az utamba, ahogy kell(ett)…

De mégis, olykor olyan, mintha már évtizedek óta csak lassított felvételként „rohannék” a célom felé, törpe-lépésekben…

Tudok pár dolgot. Például, hogy számomra a legfontosabb a szabadság. És hogy a szeretet nem egy érzelem, hanem a Világegyetem és a mi kis itteni világunk fenntartó ereje, energiája… A végső cél ez, ezt is sejtem. Azért vagyok itt, amiért talán mindenki, hogy eggyel több lény legyen a Földön, aki szeret! A szabadság ennek éléséhez kell! Úgy és akkor szerethessek, ahogy és amikor nekem ideje van, ahogy nekem helyes!

Arra is rájöttem már, hogy a dolgoknak több szintje létezik.

Itt, a földi szinten szükséges néhány korlátozás, de ez semmit nem változtat azon, hogy a szeretetemet bármikor, saját döntésből, akaratból ki tudom terjeszteni a saját szívemből! Az ott lakozik. Szabad akaratommal döntök úgy, hogy a szívemre koncentrálok bármilyen helyzetben, és azzal aktiválódik is az az energia…

Szeretem, ha onnan nyilvánulhatok meg. A szívemből. Egyre inkább ezt szeretném.

Mert az tűnik igaznak, megfelelőnek számomra.  Itt a Földön ez viszont már nem természetes… Elfelejtettünk érezni, érzékelni is olykor… A testi, érzékszervi érzékeléseken át vezethet út az érzések felébredéséhez bennünk! Csak gyakorolni kell! Érdekes érzés, amikor rájövünk, hogy tényleg létezik a csak úgy, önmagáért érzett öröm és szeretet! Amit a jóga „tárgy nélküli szeretet”-nek hív… J

Mi is lenne tehát itt a feladat…? Talán, ha azt csinálnám végre, amihez értek, amire vágyom, és írnék… A szívemből írnék, azt, ami jön, amit „küldenek”… Mint régen. J Akkor valahonnan érkeztek a gondolat-szerűségek, átsuhantak egy „küszöbön”, és gondolattá, majd rögtön szavakká váltak bennem…  Leírtam őket… Ezt szeretném. Úgy érzem, most is megy… J

Szeretném, ha mindenki tudná, érezné, hogy csodálatos lények vagyunk…! Hogy a testünk minden egyes sejtjében ott hordozzuk az örökkévalóságot, és amikor egymáshoz érünk, ezer meg ezer Univerzum érintkezik bennünk! Amikor ölelkezünk, ezer meg ezer Világegyetem öleli egymást…

Hogy ezt minden gyerek tudja még, és ha el is felejtjük időközben, a bennünk rejlő gyermek most is tudja! Sok fájdalom, csalódás miatt elzárkózunk magunkban ez elől, és csak megyünk bele a fizikai világba, tesszük a „dolgunk”-nak vélt dolgot, ami valójában sokszor egyáltalán nem az, amit tennünk kellene! Ezek a „tevések” csak arra „jók”, hogy elfedjük általuk magunk elől a valóságot: annak valóságát, hogy isteni lények vagyunk, jelenleg földi testben. És nem írom azt, hogy földi testbe „zárva”, mert a test nem zárka, nem börtön! Hanem tényleg érdemesebb templomként tekinteni rá! Egy csodálatos, különleges, összetett rendszerként, aminek a működése valóban egy csoda! De mi irányítjuk, nem más! A bennünk élő isteni szikra, vagy felsőbb önmagunk, akárhogy is nevezzük, de az a részünk, ami nem anyagi. Ő az irányító. Ő vagyunk valójában…

A materialisták is könnyen beláthatják ma már ezt, hiszen olyan, hogy matéria, anyag, önmagában nincs… Bebizonyosodott, hogy a legkisebb anyagi egységként ismert részecskék között is van még valami, ami a tudósok számára is rejtély, van még ott valami, „sejtek közti tér”, ami hol anyagi, hol energia-természetű, aminek a tulajdonságai nem férnek bele a fizika világába… Párhuzamos jelenlétek egy időben több helyen, láthatatlan egymásra hatások, a kísérletet végző ember személyes hatása a kísérlet eredményére, stb. stb.

Nem beszélve az érzelmekről, érzésekről… Ezeket a materialisták is érzik…, nem ? J Hogyan magyarázhatók akkor? Mi az, hogy érzés? Hol van ez az anyagi világban? Hogyan magyarázzák??

Az érzéseket a gondolataink okozzák, hozzák magukkal, vagy pedig a tudattalan tartalmaink, melyek valamiért egy adott helyzetben épp aktiválódnak… Az érzéseink az összekötő kapocs fizikai testünk és nem fizikai részünk között…

De ha néha sikerül kiüresítenünk az elménket, megérezhetünk valamit abból, mi van emögött…

Hogy képesek lehetünk tudatunkat olyanná tenni, hogy vele irányítani tudjuk érzéseinket, gondolatainkat… De furcsa dolog ez az irányítással… Nem úgy irányítjuk ezeket, mint ahogy talán elsőre képzelnénk… Nem parancsolunk nekik… Éppen ellenkezőleg, mindez valahogy az önátadással, a bizalommal függ össze… Amikor hajlandóak vagyunk egy kicsit elengedni a kontrollt önmagunk, az életünk felett és legalább feltételezni, hogy lehet ott még valami nagyobb összefüggés az elménkkel beláthatón túl, ami irányít, amibe beleilleszkedik minden a világon…

Ennek átadni az irányítást, önmagunkat, az életünket hihetetlen nagy lépés, nem is megy általában egyszerre, hosszú évek, életek mennek rá sokszor, hogy ezt megtegyük…

De van egy pont, ha már többször sikerült, amikor a mennyiség átbillen, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megtörténik… Hogy fejet tudok hajtani, és azt tudom mondani belül: legyen meg a Te akaratod! Legyen egy az én és a Te akaratod! Akármit, akárkit is értünk ezen a „Te”-n… Istent, az Univerzumot, bárhogy nevezzük is!

Ha el tudom hinni, illetve sokkal inkább: egyre inkább bizonyossággá válik bennem, hogy az Élet, az Univerzum, Isten gondoskodik rólam… Nem kell félnem, nem kell mindig mindent kézben tartanom…, legalábbis nem elmével… És akkor feltárul lassanként egy másfajta, csodálatos működési módja az Életnek, a Világnak, a Világegyetemnek! Amiben minden mindennel összefügg, nem pusztán ok-okozati összefüggések vannak, nem pusztán logika, hanem egy szövevény, egy csodálatos, élő organizmus, aminek mi is a részei vagyunk…

Amint pedig hozzáférhetővé válik számunkra ennek megtapasztalása, egyszerre kezdünk mindent másképp látni! Rájövünk, hogy mit jelent az, amikor régi tanítások azt mondják, ahová irányítod a figyelmedet, oda megy az energiád… Vagy mi az, hogy a szívünkkel látunk valójában…

És hogy például bármikor tudatosan úgy dönthetek, hogy most pedig a szívemre koncentrálok, és abban a pillanatban már érzem is, hogy onnan kiárad a szeretet, a boldogság vagy a hála érzése, és minden egyes sejtemet eltölti, majd pedig tovább áramlik rajtam keresztül és mindenbe beleárad, amivel érintkezem, amivel körül vagyok véve… J

Hogy ilyen módon megváltoztathatom a hozzáállásomat dolgokhoz, helyzetekhez, emberekhez, és ezt ők is érzékelik, ennek hatására ők is változnak, és sokminden egészen másképp történik, mint egyébként történt volna…

Ekkor megértjük, hogy mit is jelent az, hogy magunk alakítjuk a valóságunkat, a világunkat!

Hát ilyen messzire vezet egyetlen sugallat, ösztönzés, amit követ az ember…

És az „Angyalok Városa”…

Az életfeladat megtalálásának jelentősége

Újévi fogadalmak kontra belső vezettetés

2018 év eleji megszólalás - beharangozó

Énidő, szeretet-kupola, és cicák... :) / Ich-Zeit, Liebeskuppel und Katzen... :)

Az egész hétvégét magamra szántam, önmagam kényeztetésére, olyan dolgok csinálására, amire már rég nem jutott időm a városban...

A kertemben voltam, metszettem, fügét, diót és paradicsomot gyűjtöttem be, hosszan beszélgettem telefonon ill. messengeren a legjobb barátaimmal, a cicáimat kényeztettem (ill. hagytam magam általuk kényeztetni :)), kisétáltam a Balatonpartra és csak csodáltam az ég és a víz fényeit, sokat fotóztam :), és feltettem őket az oldalamra :), bicikliztem egyet az őszi utcákon, megnéztem barátaim házait, sütöttem magamnak ebédet, sokat ültem a világos verandámon, amit úgy szeretek és csak bámultam ki a kertembe! Este hallgattam az eső hullását és a dörgés-villámlást is..., fűtöttem, jó meleget csináltam a házban..., néztem a fakopáncsot és a mókust, ahogy a kertemben dolgoztak, :), megcsodáltam a napfény csillogását eső után a még mindig csodás virágaimon..., meghallgattam néhány videót, meditációt, előadást, amiket már rég akartam, ma reggel pedig hosszan ültem és kapcsolódtam a kertemet védő őrangyalokhoz, valamint a Földanyához, és egy nagy szeretet-kupolát építettünk fényből a kertem-házam fölé, amely szépséges, eleven, megindító erővel vibrál és a Föld felől is táplálva van!

Azután elment az internet. Tudom, hogy miért! Azért, hogy végre elolvassam azokat a fontos szövegeket, amelyeket egy ideje már akarok, és amelyekhez NEM KELL internet! ;)

Szép hétvégém volt! :) Nektek milyen volt?? <3

Ich habe das ganze Wochenende alleine mir selber gegönnt, ich habe mich verwöhnt, habe Dinge gemacht, wozu ich in der Stadt lange nicht mehr gekommen bin, sie zu tun…

Ich war in meinem Garten, habe einen Strauch geschnitten, Feigen, Nüsse und Tomaten eingesammelt, lange mit meinen besten Freunden am Telefon und Messenger gesprochen, meine Katzen verwöhnt (bzw. habe mich von ihnen verwöhnen lassen J), bin zum Strand am Plattensee hinausspaziert und die Lichter des Himmels und des Wassers bewundert, habe viele Fotos gemacht und sie auf meine Seite gepostet J, bin mit dem Fahrrad auf den herbstlichen Straßen entlang gefahren, mir die Häuser meiner Freunde angeschaut. Ich habe mir Mittagessen gebacken, bin viel auf meiner geliebten Veranda gesessen und nur so in meinen wundervollen Garten hinausgeguckt... Am Abend habe ich dem Fallen des Regens und dem Donnern zugehört und den Blitzen zugeschaut… Ich habe eingeheizt, schön warm im Haus gemacht, … hab den Specht und das Einhörnchen beobachtet, wie sie im Garten arbeiteten…, hab das Strahlen des Lichts auf meinen immer noch wunderschönen Blumen nach dem Regen bewundert, habe mir einige Videos, Meditationen, Vorträge angehört, die ich schon seit langem wollte, und heute früh hab ich lange gesessen und mich mit den Schutzengeln meines Gartens und Mutter Erde verbunden… Wir haben gemeinsam eine riesengroße Kuppel aus Liebe überhalb meines Gartens und Hauses aus Licht erbaut, die mit einer schönen, lebendigen und rührenden Kraft vibriert und auch von der Erde her genährt ist!

Dann ging das Internet weg… Ich weiss, warum J: damit ich endlich die wichtigen Texte lese, die ich schon seit längerer Zeit möchte, und wozu es KEIN INTERNET gebraucht wird! J

Ich hatte ein wunderschönes Wochenende! Wie war eures? <3

 

Nyelvi és nyelven túli gondolatok Anita Moorjani kapcsán

Néhány csodálatos felismerésre tettem szert a nyelv kifejező erejével kapcsolatban, Anita Moorjani beszámolóit nézve-hallgatva az utóbbi két napban…

Anita Moorjani évekig tartó súlyos rákbetegség végsőnek tűnő fázisában, egy kórházban kómába került, amelyből nem jósoltak számára felépülést az orvosok, családjának azt mondták, már csupán pár órája van hátra. A kóma ideje alatt Anita csodálatos halálközeli élményben részesült, melyről több, az interneten látható-olvasható videóban, valamint könyvében is beszámol ("Dying To Be Me", "Meghaltam, hogy önmagamra találjak", Bioenergetic 2016).

A kómából harmincegynéhány óra után felébredt, a rákos daganatai 4 nap elteltével 70%-kal zsugorodtak, majd néhány hét múlva a ráknak nyomát sem lehetett megtalálni a szervezetében.

Azóta is jól van, egészséges, de ezen túlmenően az egész élete, felfogása a dolgokról megváltozott.

A története, üzenete sokhelyütt látható-olvasható a neten, nem ismétlem el. Lényege az, hogy mi magunk a feltétel nélküli szeretet vagyunk, amely nem ismer határokat, mindannyian egy közös tudatban osztozunk, és amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megtapasztaljuk, a fizikai testünk és annak tapasztalatai is ehhez igazodnak, követik e felismerésünket – vagyis kigyógyulhatunk a legsúlyosabb betegségekből is.

Anita számomra legmegragadóbb üzenete – ahogyan ő fogalmaz - „We are amazing, magnificent beings, at our core that’s what we are: amazing, magnificent, spiritual beings, who are supposed to live our truth and express who we are”.

Vagyis: „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk, ez az, ami bensőnk legmélyén valóban vagyunk: bámulatos, nagyszerű, spirituális lények, akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

Napok óta forgatom a fejemben, szívemben ezeket a csodálatos mondatokat, nem utolsósorban annak az egyszerű, szuggesztív és rendkívüli kifejezőerőnek köszönhetően, amellyel Anita Moorjani kimondja őket…

Ahogy forogtak a fejemben az angol és magyar kifejezések, egyszer csak rádöbbentem valamire…

De ehhez még elöljáróban annyit, hogy a vele folytatott beszélgetésekben rendszerint szó esik arról is, milyen nehéz a fizikai világunk nyelvével kifejezni azokat az élményeket, igazságokat, amelyeket „a másik oldalon” átélt, tapasztalt… Hiszen a nyelvünk, földi kifejezőeszközként, s az elménk eszközeként nem képes „befogni”, átadni mindazt, ami az elmén, az anyagi világunkon túl van…

Anita mégis mestere ennek, és a nyelv eszközeivel csodálatos módon járja körül – szó szerint körüljárja – a megragadhatatlant. Egy helyütt arról is beszél, megfigyelte, a mai világunkban a nyelvet nem arra használjuk, amire kéne, hogy kifejezzük vele, amit érzünk, hanem épp ellenkezőleg, igyekszünk vele elleplezni azt.

Nos, korábbi, nyelvvel kapcsolatos, illetve filozófiai tanulmányaim gyakran arról szóltak, hogyan is lehet a nyelvvel, mint kifejezőeszközzel megközelíteni a legfelsőbb igazságot. Erre a romantika korában kialakult irodalmi műfaj, a „töredék” műfaja jelentette számomra a legjobb példát, amelyben a német kora romantika költői – Friedrich Schlegel, Novalis – arra tettek kísérletet, hogy a konkrét kimondott szavaik, mondataik közti térben felsejlő Igazságot felmutassák, a nyelv, a költészet, a töredék mint műfaj eszközével szinte szó szerint „körüljárják”…

Mint amikor a kínai tusrajzot nézve, a fekete ecsetvonások negatívjában, a papír fehéren hagyott részén a negatívban, forma nélkül megmutatkozik valami, ami valójában a rajz lényege…

Anita Moorjaninak különleges tehetsége, képessége, hogy a szavak, a nyelv segítségével, a kimondott, kimondható segítségével utaljon arra, ami kimondhatatlan, a lényegre, az esszenciára.

A nyelvi felismeréseim pedig ezzel kapcsolatban két angol szóra vonatkoznak, illetve ezeknek magyar megfelelőire is. Az egyik a „being”, „lény”, szó, a másik az „express”, „kifejez” szó.

A nyelv olykor mégis fantasztikus módon közelebb visz a lényeghez, a kimondhatatlanhoz:

„We are amazing, magnificent beings…” - „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk…”

Mik is vagyunk valójában? Be-ings. Az angol a létigével, egy igével (igéből képzett főnévvel) fejezi ki az ember, az ember lényegi mivoltát, mintha csak magyarul azt mondanánk: vagyok. Vagyok aki vagyok… Being. Létezés – ezek vagyunk… A létigével a lét folyamatos áramlásaként nevez meg, „definiál” bennünket, emberi lényeket… A magyar „lény” szó valamelyest visszaadja ezt, amennyiben ez is nyilván a „lét”, „létezés” igéből ered… Tehát nem egy fix főnévvel, hanem egy folyamatot, mondhatni végtelen áramlást jelentő szóval nevezi meg az emberi lények legmélyebb valóságát… Szép… J

A másik az angol „express” – „kifejez” – szó.

„…who are supposed to live our truth and express who we are.”

„…akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

A magyar „kifejez” szó valójában csak árnyékát adja az angol „express”-nek – ez utóbbit, ha a fenti összefüggésben képileg elképzeljük, úgy néz ki, hogy az emberi lény megpróbálja a nyelvvel „kinyomni”, „kipréselni” , szinte megszülni a szavak közt megbúvó lényeget… Hogy kifejezzük igazságunkat, azt, hogy kik is vagyunk valójában…  Hogy a megformált nyelvvel, szavakkal kipréseljük (tetten érjük) a szavak közti űrből a megformálatlant – mivel hogy kik is vagyunk valójában, azt nem lehet közvetlenül megfogalmazni… nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet definiálni… Csak a létigével kifejezni…

„Ex-„ – egy kifelé irányuló mozgást jelöl, „press” pedig kinyomni, kipréselni…

A „kifejez” a fej főnévből eredeztetve, talán egy távoli asszociációval a szülésre, születésre emlékeztet, a fejjel előre ki-jönni aktusára – amely rokon a fenti „kinyomni”, „kipréselni” jelentésével…

Kifejezem saját valóságomat, hogy ki is vagyok valójában… - megkísérlem a nyelv eszközével behívni ezt a valójában megragathatatlan esszenciát az elme, az anyag világába… Ez az, amihez Anita Moorjaninak óriási tehetsége van… Valószínűleg a feltétel nélküli szeretet kegyelme az, ami átsegíti, átrepíti a nyelvi kifejezés nehézségén, és a közös mag-unk, mindannyiunk közös tudatának érzése az, amitől szavai szárnyra kelnek, és lényegünkben érintenek meg bennünket…

Köszönöm… <3

Anita Moorjani, Wayne Dyer, Eckhart Tolle, Deepak Chopra

"Elengedem az elengedést" - és: a belső teremtésről

Úgy döntöttem, megbocsátom magamnak, hogy még vannak bizonyos dolgok, emberek, akiket nem tudok „elengedni”. Megbocsátom azt, hogy úgy érzem, úgy gondolom, vannak, amiket/akiket nem is kell, nem is lehet elengedni – mert örökérvényűek az ember életében… És azt is megbocsátom magamnak, hogy úgy érzem, ez a nézetem a jövőben sem fog változni… J

Rájöttem, most, így az év utolsó napján, hogy tele van a hócipőm az „elengedős” szövegekkel! J

És igen, most, MOST, itt és ITT beváltom, amit a spiri piac „legnagyobbjai” mondanak: ne hallgass másra, csak önmagadra, önmagadból, a lelkedből bányássz ki minden bölcsességet, tudnivalót saját utadat illetően! Hát tessék!

Rájöttem, mert megéreztem az igazságát, hogy nem attól fognak jönni az új dolgok/emberek az életembe, mert a „régit”, az „elhasználtat”, „ami már nem szolgál engem”, azt mind lazán elengedem. És nem kell rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerül… Mert pont EZ az akadály! Ez a hiedelem! Ha nem tudom elengedni, húha, akkor még sokat kell „dolgoznom”, „igyekeznem”, hogy sikerüljön, mert máskülönben nekem annyi! Benne maradok a régi mintáimban, nem „fejlődök”, nem haladok előre spirituális utamon!

(itt zárójelben megjegyezném, hogy a nagy Egész, az Egy tudatszintjén nem lineáris az idő… nincs haladás, fejlődés, valahonnan valahová elérés… Felismerések vannak, rápillantások, bepillantások, belelátások, beleérzések, és egy vagy több csodálatos, megmagyarázhatatlan átváltozás…!)

Igen, megéreztem a fenti állításom igazságát, mert abban a pillanatban, ahogy ez bevillant, eltűnt az a levert, görnyedt állapot, amelyben „vártam” az év utolsó óráit! Eltűnt a görcsösség, a „harc” azért, hogy sikerüljön elengedni!!

Nem. Nem engedem el. Mert az életem része, és az is marad, mindörökre. Jó helyen van ott belül, ahol van, és hála tölt el, hogy megélhettem, rálelhettem, tapasztalhattam. És nem (csak) azért, mert ez a „fájó, negatív” tapasztalás majd milyen hasznos lesz nekem az utamon! Nem. Azért, mert szerettem, szeretem azt, amit nem engedek el. A szeretetért…

Az új dolgok/emberek pedig jöhetnek, szeretettel várom őket! Igyekszem nyitottnak lenni, de nem fogok ezen se görcsölni! Ha épp zárva vagyok, majd kifüggesztek egy táblát:

„Türelem, átalakulás miatt zárva!”

Nem a régi adja át a helyét bennem az újnak, hanem az örömöm tud sokszorozódni azáltal, hogy még, megint, újra megélhetek majd csodákat! AMELLETT, ami(ke)t már eddig megéltem!!

Köszönöm az elmúlt év csodáit!

Először 2016-ban kezdett el működni nálam egy fontos dolog: amit a spiri világban „tudatos teremtésnek” hívnak. Hogy te „teremted a valóságodat”, meg ilyesmi… J

Egy nagyon nagy trükkre jöttem rá! Ami persze nem trükk! Inkább titok...

Nem külső dolgokat/történéseket kívántam, kértem, nem azt, hogy ez-vagy-az történjen meg az életemben. Azt kértem, hogy BENNEM, a belső világomban nyilvánuljon meg, jelenjen meg egy bizonyos érzés, dolog, energetikailag! És ez a lényeg! Valójában soha nem a külső dolgokra vágyunk, hanem az érzésre, az energiára, amely azt kíséri, ami azzal jár! És ehhez nem kell semmi! Nem kell hozzá semmi külső eszköz! Csakis egyedül a belső!

Kértem, jelenjen meg bennem az ÚJRAKEZDÉS energiája, akármely területen. Ez volt a nyár nagy élménye, érzése. Egyszer csak magától jött az érzés, hogy ezt kell kérnem, ennek kell most eljönnie. Megjelent. Belül teljesen fel tudtam idézni többször az érzést, azt az energiát.

Nem sokra rá a külső életemben is megjelent… J

Az ősz nagy „dobása” a TELJESSÉG, BETELJESÜLTSÉG, BŐSÉG, GAZDAGSÁG kívánása volt – amely szintén teljesen természetesen jelent meg bennem, mégpedig az őszi napéjegyenlőség idején, amikor ennek igencsak ideje van! Megéltem belül, fenntartottam magamban ezt az érzést, energiát, mert jó volt! Erre vágytam! Gyakorlatilag el is engedtem azt, hogy a külvilágomban is megjelenjen, mert már elég volt az érzés, az energia is – hiszen az ugyanolyan valóságos! Sőt!

Aztán megjelent kívül is… J

Tudom, mi a következő. J Tudom, mi jön most. És azt is tudom, hogy megvalósítom. Magamban mindenképp, mert az csak és kizárólag rajtam múlik. A külső megvalósulást meg majd meglátjuk. Örülni fogok, ha úgy is megjelenik, de a lényeg a belső!

Sok szép tudatos belső teremtést kívánok mindenkinek!

És élvezzük, ha külsőleg is megteremtődnek a dolgok!

Boldog Új Évet!