Énidő, szeretet-kupola, és cicák... :) / Ich-Zeit, Liebeskuppel und Katzen... :)

Az egész hétvégét magamra szántam, önmagam kényeztetésére, olyan dolgok csinálására, amire már rég nem jutott időm a városban...

A kertemben voltam, metszettem, fügét, diót és paradicsomot gyűjtöttem be, hosszan beszélgettem telefonon ill. messengeren a legjobb barátaimmal, a cicáimat kényeztettem (ill. hagytam magam általuk kényeztetni :)), kisétáltam a Balatonpartra és csak csodáltam az ég és a víz fényeit, sokat fotóztam :), és feltettem őket az oldalamra :), bicikliztem egyet az őszi utcákon, megnéztem barátaim házait, sütöttem magamnak ebédet, sokat ültem a világos verandámon, amit úgy szeretek és csak bámultam ki a kertembe! Este hallgattam az eső hullását és a dörgés-villámlást is..., fűtöttem, jó meleget csináltam a házban..., néztem a fakopáncsot és a mókust, ahogy a kertemben dolgoztak, :), megcsodáltam a napfény csillogását eső után a még mindig csodás virágaimon..., meghallgattam néhány videót, meditációt, előadást, amiket már rég akartam, ma reggel pedig hosszan ültem és kapcsolódtam a kertemet védő őrangyalokhoz, valamint a Földanyához, és egy nagy szeretet-kupolát építettünk fényből a kertem-házam fölé, amely szépséges, eleven, megindító erővel vibrál és a Föld felől is táplálva van!

Azután elment az internet. Tudom, hogy miért! Azért, hogy végre elolvassam azokat a fontos szövegeket, amelyeket egy ideje már akarok, és amelyekhez NEM KELL internet! ;)

Szép hétvégém volt! :) Nektek milyen volt?? <3

Ich habe das ganze Wochenende alleine mir selber gegönnt, ich habe mich verwöhnt, habe Dinge gemacht, wozu ich in der Stadt lange nicht mehr gekommen bin, sie zu tun…

Ich war in meinem Garten, habe einen Strauch geschnitten, Feigen, Nüsse und Tomaten eingesammelt, lange mit meinen besten Freunden am Telefon und Messenger gesprochen, meine Katzen verwöhnt (bzw. habe mich von ihnen verwöhnen lassen J), bin zum Strand am Plattensee hinausspaziert und die Lichter des Himmels und des Wassers bewundert, habe viele Fotos gemacht und sie auf meine Seite gepostet J, bin mit dem Fahrrad auf den herbstlichen Straßen entlang gefahren, mir die Häuser meiner Freunde angeschaut. Ich habe mir Mittagessen gebacken, bin viel auf meiner geliebten Veranda gesessen und nur so in meinen wundervollen Garten hinausgeguckt... Am Abend habe ich dem Fallen des Regens und dem Donnern zugehört und den Blitzen zugeschaut… Ich habe eingeheizt, schön warm im Haus gemacht, … hab den Specht und das Einhörnchen beobachtet, wie sie im Garten arbeiteten…, hab das Strahlen des Lichts auf meinen immer noch wunderschönen Blumen nach dem Regen bewundert, habe mir einige Videos, Meditationen, Vorträge angehört, die ich schon seit langem wollte, und heute früh hab ich lange gesessen und mich mit den Schutzengeln meines Gartens und Mutter Erde verbunden… Wir haben gemeinsam eine riesengroße Kuppel aus Liebe überhalb meines Gartens und Hauses aus Licht erbaut, die mit einer schönen, lebendigen und rührenden Kraft vibriert und auch von der Erde her genährt ist!

Dann ging das Internet weg… Ich weiss, warum J: damit ich endlich die wichtigen Texte lese, die ich schon seit längerer Zeit möchte, und wozu es KEIN INTERNET gebraucht wird! J

Ich hatte ein wunderschönes Wochenende! Wie war eures? <3

 

Nyelvi és nyelven túli gondolatok Anita Moorjani kapcsán

Néhány csodálatos felismerésre tettem szert a nyelv kifejező erejével kapcsolatban, Anita Moorjani beszámolóit nézve-hallgatva az utóbbi két napban…

Anita Moorjani évekig tartó súlyos rákbetegség végsőnek tűnő fázisában, egy kórházban kómába került, amelyből nem jósoltak számára felépülést az orvosok, családjának azt mondták, már csupán pár órája van hátra. A kóma ideje alatt Anita csodálatos halálközeli élményben részesült, melyről több, az interneten látható-olvasható videóban, valamint könyvében is beszámol ("Dying To Be Me", "Meghaltam, hogy önmagamra találjak", Bioenergetic 2016).

A kómából harmincegynéhány óra után felébredt, a rákos daganatai 4 nap elteltével 70%-kal zsugorodtak, majd néhány hét múlva a ráknak nyomát sem lehetett megtalálni a szervezetében.

Azóta is jól van, egészséges, de ezen túlmenően az egész élete, felfogása a dolgokról megváltozott.

A története, üzenete sokhelyütt látható-olvasható a neten, nem ismétlem el. Lényege az, hogy mi magunk a feltétel nélküli szeretet vagyunk, amely nem ismer határokat, mindannyian egy közös tudatban osztozunk, és amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megtapasztaljuk, a fizikai testünk és annak tapasztalatai is ehhez igazodnak, követik e felismerésünket – vagyis kigyógyulhatunk a legsúlyosabb betegségekből is.

Anita számomra legmegragadóbb üzenete – ahogyan ő fogalmaz - „We are amazing, magnificent beings, at our core that’s what we are: amazing, magnificent, spiritual beings, who are supposed to live our truth and express who we are”.

Vagyis: „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk, ez az, ami bensőnk legmélyén valóban vagyunk: bámulatos, nagyszerű, spirituális lények, akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

Napok óta forgatom a fejemben, szívemben ezeket a csodálatos mondatokat, nem utolsósorban annak az egyszerű, szuggesztív és rendkívüli kifejezőerőnek köszönhetően, amellyel Anita Moorjani kimondja őket…

Ahogy forogtak a fejemben az angol és magyar kifejezések, egyszer csak rádöbbentem valamire…

De ehhez még elöljáróban annyit, hogy a vele folytatott beszélgetésekben rendszerint szó esik arról is, milyen nehéz a fizikai világunk nyelvével kifejezni azokat az élményeket, igazságokat, amelyeket „a másik oldalon” átélt, tapasztalt… Hiszen a nyelvünk, földi kifejezőeszközként, s az elménk eszközeként nem képes „befogni”, átadni mindazt, ami az elmén, az anyagi világunkon túl van…

Anita mégis mestere ennek, és a nyelv eszközeivel csodálatos módon járja körül – szó szerint körüljárja – a megragadhatatlant. Egy helyütt arról is beszél, megfigyelte, a mai világunkban a nyelvet nem arra használjuk, amire kéne, hogy kifejezzük vele, amit érzünk, hanem épp ellenkezőleg, igyekszünk vele elleplezni azt.

Nos, korábbi, nyelvvel kapcsolatos, illetve filozófiai tanulmányaim gyakran arról szóltak, hogyan is lehet a nyelvvel, mint kifejezőeszközzel megközelíteni a legfelsőbb igazságot. Erre a romantika korában kialakult irodalmi műfaj, a „töredék” műfaja jelentette számomra a legjobb példát, amelyben a német kora romantika költői – Friedrich Schlegel, Novalis – arra tettek kísérletet, hogy a konkrét kimondott szavaik, mondataik közti térben felsejlő Igazságot felmutassák, a nyelv, a költészet, a töredék mint műfaj eszközével szinte szó szerint „körüljárják”…

Mint amikor a kínai tusrajzot nézve, a fekete ecsetvonások negatívjában, a papír fehéren hagyott részén a negatívban, forma nélkül megmutatkozik valami, ami valójában a rajz lényege…

Anita Moorjaninak különleges tehetsége, képessége, hogy a szavak, a nyelv segítségével, a kimondott, kimondható segítségével utaljon arra, ami kimondhatatlan, a lényegre, az esszenciára.

A nyelvi felismeréseim pedig ezzel kapcsolatban két angol szóra vonatkoznak, illetve ezeknek magyar megfelelőire is. Az egyik a „being”, „lény”, szó, a másik az „express”, „kifejez” szó.

A nyelv olykor mégis fantasztikus módon közelebb visz a lényeghez, a kimondhatatlanhoz:

„We are amazing, magnificent beings…” - „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk…”

Mik is vagyunk valójában? Be-ings. Az angol a létigével, egy igével (igéből képzett főnévvel) fejezi ki az ember, az ember lényegi mivoltát, mintha csak magyarul azt mondanánk: vagyok. Vagyok aki vagyok… Being. Létezés – ezek vagyunk… A létigével a lét folyamatos áramlásaként nevez meg, „definiál” bennünket, emberi lényeket… A magyar „lény” szó valamelyest visszaadja ezt, amennyiben ez is nyilván a „lét”, „létezés” igéből ered… Tehát nem egy fix főnévvel, hanem egy folyamatot, mondhatni végtelen áramlást jelentő szóval nevezi meg az emberi lények legmélyebb valóságát… Szép… J

A másik az angol „express” – „kifejez” – szó.

„…who are supposed to live our truth and express who we are.”

„…akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

A magyar „kifejez” szó valójában csak árnyékát adja az angol „express”-nek – ez utóbbit, ha a fenti összefüggésben képileg elképzeljük, úgy néz ki, hogy az emberi lény megpróbálja a nyelvvel „kinyomni”, „kipréselni” , szinte megszülni a szavak közt megbúvó lényeget… Hogy kifejezzük igazságunkat, azt, hogy kik is vagyunk valójában…  Hogy a megformált nyelvvel, szavakkal kipréseljük (tetten érjük) a szavak közti űrből a megformálatlant – mivel hogy kik is vagyunk valójában, azt nem lehet közvetlenül megfogalmazni… nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet definiálni… Csak a létigével kifejezni…

„Ex-„ – egy kifelé irányuló mozgást jelöl, „press” pedig kinyomni, kipréselni…

A „kifejez” a fej főnévből eredeztetve, talán egy távoli asszociációval a szülésre, születésre emlékeztet, a fejjel előre ki-jönni aktusára – amely rokon a fenti „kinyomni”, „kipréselni” jelentésével…

Kifejezem saját valóságomat, hogy ki is vagyok valójában… - megkísérlem a nyelv eszközével behívni ezt a valójában megragathatatlan esszenciát az elme, az anyag világába… Ez az, amihez Anita Moorjaninak óriási tehetsége van… Valószínűleg a feltétel nélküli szeretet kegyelme az, ami átsegíti, átrepíti a nyelvi kifejezés nehézségén, és a közös mag-unk, mindannyiunk közös tudatának érzése az, amitől szavai szárnyra kelnek, és lényegünkben érintenek meg bennünket…

Köszönöm… <3

Anita Moorjani, Wayne Dyer, Eckhart Tolle, Deepak Chopra