2019. április 27., szombat

Május

Körülbelül három napja fantasztikusak az illatok a természetben…!

Most van az évnek az a különleges, kitüntetett szakasza - kb. egy hónap -, amikor annyira elvékonyodik a látható és láthatatlan valóságot egymástól elválasztó fátyol, olyan keskennyé válik a határvonal, hogy az ember olykor azt érzi, „Most…, most…!! ebben a pillanatban ki- és feltárul a csoda!”, a határtalan, nem látható birodalmak jelenvalóságának csodája, amely a hirtelen és intenzíven felemelő öröm érzésével tölt el, mert ilyenkor szinte Látunk! Látjuk, ami láthatatlan! Látjuk, érezzük önmagunk teljes valóját, egybe-rezegve mindazzal, ami körülvesz bennünket ilyenkor, május közeledtével…

És ehhez az illatok is nagyban hozzájárulnak!

Ilyenkor van legerősebben alkalmunk megtapasztalni a kitágulás élményét, ha egy kicsit megállunk a természet közepén, és belül is elcsendesedünk… Ha megállunk egy fa alatt és csak hagyjuk, hogy figyelmünk – minden szándék nélkül – az érzeteinkre irányuljon: érezzük a fa gyökere, az Anyaföld felől érkező áramlatokat, és a fa koronája, az Ég felől érkezőket is, megtapasztaljuk kissé, amit a fák tesznek: az állandó és folytonos közvetítést Ég és Föld között…

Amint a szívünkön át- meg átáramlanak ezek az erők, átmosnak bennünket, és kitágulunk, egyre nagyobbra, és ezzel az örömünk is egyre tágul és növekszik!
És egyszer csak titokzatos, hang nélküli susogásra leszünk figyelmesek, a csend suttogására: ahogy a fák beszélgetnek egymással! A természetben minden kommunikál egymással, és most megértjük, hogy ez a kommunikáció és ez a kitágult, áramló valóság a Valódi Valóság, és hogy mekkora ez ahhoz a kicsi világhoz képest, amihez napi szinten szokva vagyunk! Hatalmas!

Ilyenkor átjár bennünket a Mindenség táncának öröme!






2019. március 24., vasárnap

ÖN-TÉR-KÉP, A magyar nemzet lelkiállapota - Tallián Hédi interjúja Jelenczky Istvánnal




Az interjú itt hallgatható meg:



Valódi köszönettel tartozom. Most, hogy a beszélgetés által újra felidéződött bennem a film-élmény, vált igazán tudatossá, világossá számomra, mit is indított el annak idején, miután megnéztem, mennyire alap-élménnyé, hozzáállássá vált az, ami valahogyan már addig is jelen volt az életemben, de igazán csak a film megnézése után vált bázissá számomra! Ez pedig az az érzés, meggyőződés, annak tudása, az arról való tudomás, hogy mennyire, milyen szoros szálakkal összefüggünk mindannyian a mélyben, és hogy tulajdonképpen „kötelességünk” a saját magunk belső, lelki dolgait rendbe tenni, hiszen minden egyes külső és belső tettünkkel, gondolatunkkal, érzésünkkel hatással vagyunk a nagy egészre, a közös tudati mezőre. Párkapcsolati, családi, nemzedéki, nemzeti szinten egyaránt, és még feljebb is!

Ezt persze addig is tudtam, de ott, akkor, a film megnézése után olyan erőssé vált bennem ez az érzés, hogy mondhatni, elsajátítottam (szép a magyar nyelv: sajáttá tettem) azt az alapállást mindenben, amit csinálok, hogy önkéntelenül mindig egy nagyobb egész szempontjából is nézem, érzékelem azt. A legfontosabb dolgok egyikévé vált számomra, hogy milyen hatást teszek, milyen energetikai lenyomatot okozok a tetteimmel, érzéseimmel, gondolataimmal a közös tudati-lelki terünkben! Ez szinte kézzelfoghatóvá vált számomra mindenki más esetében is, ez pedig a film megnézése óta van így igazán! Szépen lassan kialakult bennem, és most, az interjú hallgatása döbbentett rá, hogy ez azóta történt, a film volt a kiváltó oka!

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben „tökéletesen” és helyesen cselekszem, erről szó sincs! J J Egyáltalán nem! Csupán a belül és kívül zajló dolgaimnak visszavonhatatlan alapjává lett az a tudomás, hogy ezek nem elszigeteltek – és egyikünké sem! – a Nagy Egésztől, nevezzük ezt akár kollektív tudattalannak, kollektív tudatnak, nemzettudatnak, vagy közös lélekállapotnak! A nagy összefüggés persze ezen is túlmegy, túlmutat, egészen a szív szintjéig J, de ezzel nincsen semmi baj, különböző szintjei, rétegei vannak a Nagy Egységnek.

Persze kötelességből nem lehet az ilyesmit csinálni, de minden esetre én azóta ennek tudatában élek és létezem… Köszönöm az emlékeztetőt!


2019. február 13., szerda

Gregg Braden-interjú a LondonReal online TV-csatornán


Gregg Braden - You Are Wired To Be Extraordinary (Rendkívülinek születtél)

- részlet az interjúból -

(english below)




26:15-től 29:02 percig:

„Amit geológusként látok, az az, hogy jelenleg három erőteljes változás-ciklus ritka együtthatásában élünk – nagyon keveset beszélnek erről a mainstream médiában. Bruce Lipton és jómagam megosztottuk ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetével, ahogy az intróban említettem. E ciklusok közül bármelyik önmagában is elég lenne, hogy a feje tetejére állítsa világunkat, és az a tény, hogy ez a három épp most konvergál, azt is elárulja nekünk, miért van most ez a változás, miért van nyitottság az új ideákra. A három ciklus közül az elsőnek nagyon is tudatában vagyunk: ez a klímaváltozás. És ha csak a klímaváltozásról lenne szó, ez önmagában elég volna, hogy megváltoztassa gondolkodásmódunkat, azt, ahogy ételeinket termesztjük, ahogy megosztjuk tartalékainkat, ahogyan kölcsönhatásban vagyunk egymással.

A második a gazdasági ciklus. 67 éves gazdasági ciklus. Most fejeződik be egy, és a meghatározások szerint most kezdődik a következő. És ha erről nem tudunk, csak a gazdaságot értjük ezalatt, de ez nem csak a pénzről szól, hanem az emberekről. Arról a módról van szó, ahogyan az emberek együttműködnek, ahogyan megosztják az információkat és a tartalékokat. Ez a gazdaság része. A nehézségek és a szenvedés abból fakad, ha úgy gondolkodunk, mint 15 évvel ezelőtt.

A harmadik ciklus – és ez érdekes, mert az ENSZ-ben még nem hallottak erről a ciklusról, amin csodálkoztam, mert azt gondoltam, ismerik – az emberi konfliktusok ciklusa. Azt kérdezték: „Mire gondol? Nem csak úgy véletlenszerűen történnek ezek?” Azt válaszoltam: „Nos, a tudomány azt mutatja nekünk, hogy az emberi konfliktusok fellángolása és elcsitulása a Nap és a Föld, valamint az emberi szív közötti mágneses mezők ritmusait követi.” Nos, ezzel már a tudomány számára tiltottnak nevezett területre lépünk. De az emberi szív a legerősebb mágneses mező az emberi testben: ötezerszer olyan erős, mint az agy. Ma már tudjuk – a publikált tudományos felfedezések nagyon világosan megmutatják nekünk -, hogy amikor a Föld mágneses mezeje erős, akkor sokkal együttműködőbbek vagyunk és kevésbé vagyunk agresszívek. És a fordítottja is igaz, amikor a mágneses mező gyenge. És jelenleg egy gyengülő ciklusban vagyunk, amely 2020-ra csúcsosodik ki. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül konfliktusoknak kell keletkezniük. Azt jelenti, hogy sebezhetőek, könnyebben hozzáférhetőek vagyunk. És ha megnézzük a diagramokat, a történelem nagy háborúinak kialakulását és lecsengését, hogy mikor kezdődtek és mikor végződtek, azt látjuk, hogy akkor lett végük, amikor a ciklusok végződtek, ahol ezek csúcs- vagy mélypontjai találhatók.
Ez azt jelenti, hogy most a béke legnagyobb lehetőségét éljük! Éppen sebezhetőségünk miatt, de csak ha elég bölcsek vagyunk mindezt felismerni és nem csak a konfliktusok fokozásában vagy meggátlásában gondolkodunk.

Nos tehát, mit mond nekünk az a tény, hogy mindezek a ciklusok most összetalálkoznak? Az emberek azt kérdik: mi történik jelenleg? Ez az, ami történik. És mit tehetünk ezzel kapcsolatban? A ciklusokat nem állíthatjuk meg, de határozottan megvan a képességünk arra, hogy mi magunk határozzuk meg, hogyan válaszolunk ezekre. És ez az, amit én és a kollégáim tanítunk: hogyan tudjuk felébreszteni belső erőnket.
Mert önmeghatározó lények vagyunk. Nos, mit értek ezalatt? Azt tanították nekünk, hogy jóllétünket a külső, fizikai világon alapulva határozzuk meg: ha a világ körülöttünk rendben van, akkor elég jól vagyunk. Amikor a világ elkezd változni, ha nem tudjuk, kik vagyunk valójában, ez a változás ijesztő lehet. Most globalizáljuk a Földet. Összenyomunk, összekeverünk kultúrákat, vallásokat, embereket, gondolkodásmódokat, ahogyan férfiak gondolkodnak a nőkről és nők a férfiakról. Egyrészt összenyomjuk, egybe tereljük magunkat, másfelől viszont azt várjuk magunktól, hogy a változást egy olyan gondolkodásmóddal fogadjuk be, aminek már rég lejárt az ideje.

Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál kevésbé félünk számunkra idegen kultúráktól, annál kevésbé tartunk az ismeretlentől. Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál kevésbé félünk saját erőnktől. És amint elfogadjuk saját belső erőnket, annál könnyebben vesszük a külső átalakulásokat, mert azok már nem fenyegetőek számunkra. Az ősi hagyományok tehát erre tanítanak bennünket. A geológia segít nekem, hogy lássam a természetes ritmusok nagy vonalait. Az új tudomány pedig, a biológia, a neurológia abban segít, hogy lássam, mindez mit jelent személyes, egyéni életünkben. Így tehát legjobb képességeim szerint megpróbáltam ezt a kettőt egyetlen új történetté összehozni – ez az, amit tanítok…”

(a videó megnézéséhez regisztrálni kell a LondonReal TV oldalán. Megéri!)


Englisch transcription vom Video:
(from Min. 26:15 to 29:02)

As a geologist, what I can see, is that we are living this rare convergence of 3 massive cicles of change, that very few people are talking about in the main stream media. Bruce Lipton and I had shared it at the United Nations – I mentioned it in the intro. Anyone in this 3 cycles would turn the world up side down, and the fact that the all are converging right now tells us why the change is happening, why there is an openness for new ideas. The 3 cycles are: one we are very aware, it is clymate. And if there only climate change were happening, that would be enough to change the way we think, the way we grow our food, the way we share ressources, the way we interacted to one another.

There is an economic cycle. 67 year economic cycle. That is completting and by definition a new one is beginning. And if we don’t know that and if we1re thinking only in economic, but its not only about money, its about people. In the way people work together, share informations and share ressources. That’s part of the economy. If we are thinking as we were thinking 15 years ago, that’s where the struggle and the suffering comes from.

The 3rd cycle – its fascinating, in the United Nations they’ve never heard of this cycle, and I was amazed, becouse I was thinking they would. This is the cycle of human conflict. And they said: what do you mean? Doesn’t it just happen as it happens? And I said: well, actually, what the science showes is that human conflict abbs and flows following the rhytms of magnetic fields btw. the sun and the earth and the human heart. Now, this is where it gets in that what’s called for a forbidden territory for science. But the human heart is the strongest magnetic field in the human body: it’s 5 thousand times stronger than the brain. And what we know – the pre-rewiewed science is showing us very clearly – is it, that when the magnetic fields of the earth are strong, we are more cooperative and much less agressive. And the reverse ist thruth as a magnetic fields are weak. And we are now in a weakening cycle that peaks in the year 2020. So. It doesn’t mean that we must have conflict, it means we are vulnerable and accessabtable.  And if you look at the charts, at the abbs and the flows of the great wars of the past, when they begin and when they end, they also end when the cycles end on the peaks and the valleys of these cycles. That means we are living now the greatest opportunity for peace. Because of our vulnerability, if we have the wisdom to recognise that and not so come to the forces and impedes of the conflict.

So the fact that all these are converging now that tells us… people say, what’s going on? This is what’s going on.  And what we do about it: we cant stop the cycles, but we definitelly have the ability to determine how we respond to those cycles. Ant that’s what myself, my colleagues are sharing: how we have the opportunity to awaken our inner power. Because we are self referenting beings. So what I mean by that: we are thaught to determine our wellbeing based on the pyhsical, the external word: when the wordt out there is ok, we’re all pretty good. When that world begins to change, if we don’t know who we are, that change could be frightening. So right now we are globalising the planet. We pushing, we mushing together cultures, religions, people, ways of men thinking about women and women thinking about men. We are pushing ourselves together on the one hand, but we are asking ourselves to embrace that change through thinking that’s obsolet on the other hand.


The better we know ourselves the less we fear strange cultures to us, the less we fear the unknown, the better we know ourselves the less we fear our own power. And as we embrace our inner power, we are much more comfortable with the external change, because we are no longer threatened (fenyegetett). So this is what our ancient traditions have told us. The geology helps me to see the natural rhytms they are playing out on the big scale. And the new science: biology, neurology is help me to see what that means in our personal lives as individuals. So I did my best to bring those together to a story, and that’s what I’m sharing…”



(To look at the Video you have to register on the site of LondonReal TV. It worth!)

2018. szeptember 5., szerda

A meditáció számomra


Az évek alatt egyet sikerült megtanulnom: érezni a testemben minden gondolat, érzés energiáját, és intuitív módon olyan gondolatokat hagyni felmerülni bennem, melyeknek energiájára épp szükségem van. Ezeket az energiákat azután ÉREZNI, érzékelni, kiterjeszteni a testem minden sejtjébe és azon is túl…

Majd pedig:

megpihenni határtalan lényem ölében,
szabadon minden korláttól, formától, gondolattól, meghatározottságtól…!

(és kitágulni, mint kelő cipó a szakajtóban… , vagy azon is túl…? J)




2018. április 1., vasárnap

Jézus A Könyv - Feltámadás




„És egyszer csak ott volt a római, akit Kánaánban láttam először. Simon odament hozzá. A római felismerte. Miután beszélt vele, Simon intett nekünk, hogy menjünk oda hozzá. Mária, János, Mária Magdaléna és én odasiettünk. Itt, mintegy hetven méterre a helyszíntől, hirtelen egy dörgést hallottunk, mely átjárta minden porcikánkat! Mária Magdaléna ismét összecsuklott mellettem. Nem tudom, melyik volt hangosabb, a kiáltása, vagy a szögekre mért ütések, melyekkel Jézust a keresztre feszítették.

Simon így szólt: „A római beváltja Jézusnak tett ígéretét. Megengedi, hogy hozzá menjünk és vele legyünk.” A római, akit annak idején Kánaánban láttunk először, lezárta az utat és átengedett minket oda, ahol Jézus keresztjét kötelekkel felállították. Így szólt: „Nem engedhetlek közelebb benneteket. Kérlek, maradjatok itt. A védelmem garantálja számotokra, hogy itt maradhattok.” Ránéztem: „Te hiszel benne!” „Hiszek, és szégyellem magam a népem miatt. De a kezem meg van kötve. Az egyetlen, amit tehetek, hogy így védelek benneteket és elzárlak a tömegtől, hogy vele lehessetek.” Ő volt a testőrünk, meg kellett állnunk pár méterre a Messiástól. Jézus egészen egyedül volt, senki nem ért hozzá a halál-szolgákon kívül. Letérdeltem, Mária ugyanígy tett. Láttuk, ahogy ott függ a kereszten. Imádkoztunk Istenhez, az Éghez, ahonnan hozzánk érkezett. Arimatiai József félrevonta a rómait, és valamit megbeszélt vele. A római bólintott. Hirtelen Magda emelkedett mellettem oszlopként, és így szólt: „Nemsokára szükség lesz a tudásunkra. Mirjam, felejtsd el, amit itt látsz! Hívd elő belső isteni erődet! Emlékezz arra, amit az esszénusoknál tanultál! Még semmi sincs megpecsételve. Isten csodái még velünk vannak!” Ebben a pillanatban egészen csöndessé és nyugodttá váltam. A kereszten függő Jézus képe megváltozott. Simon csak állt és csöndesen nézte Jézust. A szeretet áramlott kettőjük között.

Sajátságos módon már nem az embert láttam, aki a kereszten függött, hanem isteni ereje teljében láttam őt! Mögöttünk már nem volt senki más, a rómaiak mindenkit visszaszorítottak. Együtt voltunk vele sorsának eme hegyén. A hetedik órában Jézus hirtelen hangosan így szólt: „Uram, a Te kezedbe teszem lelkem. Elvégeztetett.” Ekkor feje félrebillent, mi megijedtünk. Csaknem megállt a szívverésem, de Magda kézen fogott. Csak rázta a fejét és azt mondta: „Várd ki a végét.” Arimatiai József jelt adott a rómainak. Ez a római, aki minket védett, odament Jézushoz és lándzsáját egy átitatott szivacsot tűzve a végére, a bordái közé döfte. Majd hangosan kihirdette: „Halott.”

Arimatiai József határozott pillantást vetett ránk. A többi kereszten függők még nem haltak meg. Jézus csodálatra méltóan gyorsan bevégezte, és ebben az órában elsötétült fölöttünk az ég. Halálos csönd hatolt ebbe a szférába, amely Jézust és bennünket körbevett. Nem létezett többé reális idő. Arimatiai József szólt: „Simon, ahogy megbeszéltük!” Simon Máriához és hozzám fordult: „Arimatiai József megpróbálja keresztülvinni, hogy Jézus testét minél előbb levegyék a keresztről. Be fogja vetni a kapcsolatait. Jézust minél előbb Arimatiai József családi sírboltjába kell vinni. József azt fogja kérni, hogy a holttestet ebbe a sírbolba helyezhessük.” Simon ránk nézett, és folytatta: „Jézus nem halott. Még él. Gyertek, most cselekednünk kell!”

Elhagytuk ezt a helyet, és Simon egy másik, a sírbolt közeli helyre vitt bennünket, ahol így szólt: „Itt várjatok! Nem szabad, hogy lássanak benneteket, nőket!” Megkérdeztem: „Simon, mit terveztek?” Így válaszolt: „Még semmi nincs véglegesen megírva. Mindent meg fogunk tenni, amit csak lehetséges. Érzem, hogy Jézus még él!” „De hiszen a római a bordái közé szúrt!” Simon rámnézett: „Az altatószer volt. Nem tanultunk éppen elég hosszan az esszénusok nagy mágusainál, te is, hogy tudjuk, mi mindent meg lehet tenni az emberi testtel? Most egyedül hagylak benneteket. Meg kell tennem a szükséges előkészületeket!”

Amikor visszajött, előadta: Gyertek! Arimatiai József elérte, hogy Jézust levegyük a keresztről! El tudta hitetni a papokkal, hogy halott, és kérte, hogy holttestét adják ki nekünk.” Visszatértünk a kereszthez, a római pedig segített nekünk egy másikkal együtt, akit odarendelt, a keresztet leengedni. A halottnak tűnő Jézust óvatosan leengedték a földre, mi pedig együttesen levettük őt a kereszről. A római nagy lélekjelenléttel és tetterővel cselekedett. Jézust egy hordágyra tettük, Simon megérintette és így szólt: „Még van benne élet!” Mária magához vonta az élettelen testet és elárasztotta teljes szeretetével! Akkor Simon szólt: „Gyertek, most cselekednünk kell!”

Nagyon óvatosan a hordágyra helyeztük, és a római segített nekünk Jézust Arimatiai József sírboltjához vinni, amely a domb mögött volt található. Két őrt odarendelt, és így szólt hozzájuk: „Ti fogtok hivatalosan felügyelni arra, hogy ezt a sírt senki ne zavarja meg.” Amint Jézust vittük, észrevettem, milyen különös sugárzás áradt a testéből, úgy tűnt, nem lélegzik, nem létezik, mégsem tűnt halottnak! A sziklasírboltba fektettük őt, a római pedig elrendelte a két katonának, hogy menjenek le és adják hírül a helytartónak, hogy a Názáreti halott. Ő itt marad, mondta, és őrködik, hogy a család nyugodtan búcsút vehessen. A két római őr elment, ő pedig ott maradt, de tapintatosan félrevonult tőlünk.

Arimatiai József ekkor így szólt: „Nos, itt az ideje, hogy most mindnyájan megmutassátok, mit tudtok!” A sziklasírboltba előzőleg gyógyfüveket és balzsamokat készített oda. Először is óvatosan megitatott Jézussal egy italt, és mi hirtelen megértettük, miről van szó. Elég hosszan tanultam az esszénusoknál ahhoz, hogy tudjam, mire vagyunk képesek: az embert tetszhalálba küldeni, majd a mérget egy itallal ismét eltávolítani a testből. Tudtam, mit itatott meg vele Arimatiai József.

Jézus hányni kezdett, remegett a görcsöktől. Szemünk előtt tért vissza testébe az élet, de még gyenge volt és ájult. De velünk volt! Egész lénye megint velünk volt. Mindegyikünk bevetette legnagyobb gyógyító erejét, hogy megtegyük a magunkét, meggyógyítsuk őt, visszaállítsuk légzését és visszaadjuk neki az életet. Magda hihetetlen volt! Jézus egész testét végigsimította, mire minden sebe és horzsolása elkezdett összezárulni, beforrni. Mária emlékezett esszénus gyógyerejére. Szinte emberfeletti erővel dolgozott Jézus testén. Én beléptem istentudatosságomba, és megtettem a részemet, hogy tagjaiba újra erő költözzön. Végül ott volt Simon, aki addig tartotta sebeit, amíg szinte teljesen összezárultak és csak kis forradások maradtak.

Jézusba csaknem teljesen visszatért az élet. Nyugodtan lélegzett, de még nem tért magához. Ekkor, miután emberfeletti erővel elvégeztük munkánkat, együttes erővel lezártuk a sziklasírboltot. Arimatiai József így szólt őrünkhöz, a rómaihoz: „Most már őrizheted a sírt. Elbúcsúztattuk és hagyományainknak megfelelően bebalzsamoztuk a testet.” Nem sokkal később a másik két őr visszatért, és elmondták, hogy elvitték a hírt a helytartónak. Római barátunk elrendelte: „Most átvehetitek itt az őrséget. Majd leváltalak benneteket!” Intett, hogy ideje elhagynunk a sírt. Azt hiszem, nem tudta, mit cselekedtünk, mégis teret adott ehhez számunkra. Arimatiai József megbeszélte vele az őrségváltás óráját, majd elmentünk onnan.

József így szólt hozzánk: „Most fontos, hogy amikor hazatérünk, úgy tegyünk, mintha semmi nem történt volna!” Simon hozzáfűzte: „Jézus most aludni fog. Az isteni erők által teste regenerálódik, éjjel pedig ismét itt találkozunk. Addigra már magához kell térnie.”

Visszamentünk a házba, ahol mindenki teljesen levert volt. Senkinek nem beszéltünk arról, amit végeztünk, abban a hitben hagytuk őket, hogy Jézus halott, majd kissé megpihentünk.

Pár óra múlva Simon újra felkeltett és szólt: „Gyere, mennünk kell!” Senki nem kérdezte, hová megyünk, mi pedig kiléptünk a házból Mária Magdalénával és Magdával, és ismét a sziklasír felé vettük az irányt. Arimatiai József azonban nem volt ott. A római már leváltotta őrködő katonáit, ott állt és őrködött a sírnál. Megpillantott bennünket és így szólt: „Nem tudom, mi folyik ebben a sírboltban, de azt hiszem, nem is akarom tudni.” Simon megkérdezte: „Gyanút fogott a két őr?” „Egy pillanatra igen”, felelte, „de nem elég intelligensek, hogy valóban rájöjjenek! Lehet, hogy egy csinos summát kéne adnotok nekik, és úgy kéne tennetek, mintha azt köszönnétek meg ezzel, hogy még egyszer odamehettek a sírhoz.” „Hol vannak most?” „Kissé odébb küldtem őket, és azt mondtam nekik, a család bizonyára nagyvonalúan meg fogja köszönni, ha még egy kis időt tölthetnek a halottal.” Simon pénzt adott neki, ő pedig elment. Egyedül maradtunk, de Arimatiai József nem jött. Egy kis örökkévalóságnak tűnt a várakozás, míg végre hirtelen föltűnt.

„Mi történt?”, kérdezte Simon. „Nem tudod elképzelni, mit műveltek velem! Amikor visszamentem, a főpapok együttes erővel egy terembe hurcoltak és bezártak. El akartak zárni engem.” „Hogyan szabadultál ki?” „Amikor elmentek, a kapu hirtelen szétrepedt, én pedig szabad emberként hagyhattam el a helységet. Ezért érkeztem késve.” Simon csak nevetett. „Gyere, most gyorsan kell cselekednünk!” Együtt elgördítettük a követ, és Arimatiai József még egy italt adott Jézusnak, ő pedig ismét magához tért. Ott voltunk. Mária, Mária Magdaléna, Simon és én – mind jelen voltunk, amikor visszatért a halálból az életbe!

Jézus kinyújtózott, majd felült. Nem ugyanaz volt többé. Feltámadt, és mosolygott. Mindannyian utat engedtünk neki, amikor kilépett a sírból. Simon tiszta ruhát hozott neki, ő felvette ezeket, aztán ott állt előttünk, szó nélkül. Mária Magdaléna hozzá akart lépni, de ő csak ránézett: „Ne érints meg. Ne köss engem. Nem ugyanazt találod, akit hagytál.” Simon nagy lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot: „Legjobb, ha elhagyjuk ezt a helyet!”

Simon segített Jézusnak menni, még túl gyenge volt. Hogy ne ismerjenek fel, egy nagyobb ívet tettünk a város körül és kerestünk egy titkos utat Arimatiai József házához. Később azt hallottam, hogy az őrök, amikor visszatértek és megtalálták az üres sírt, annyira hagyták magukat elvakítani a rómaitól, hogy azt hitték, elloptuk a holttestet. Hogy ezt a blamázst eltussolják, a katonákat még a főpapok is megvesztegették, hogy egész Jeruzsálemben azt meséljék, elloptuk a holttestet, de a főpapokat már nem érdekli, hogy megtalálják. Így legalább elsőre be lettek tömve a szájak és a gondolatok elterelődtek tőlünk.”


Durga Holzhauser - Frank Eickermann: Jesus Das Buch


Jézus A Könyv
részlet a 'Keresztrefeszítés és Feltámadás' c. fejezetből
Ford.: Hegyessy Mária