Néhány csodálatos felismerésre tettem szert a nyelv kifejező
erejével kapcsolatban, Anita Moorjani beszámolóit nézve-hallgatva az utóbbi két
napban…
Anita Moorjani évekig tartó súlyos rákbetegség végsőnek tűnő
fázisában, egy kórházban kómába került, amelyből nem jósoltak számára
felépülést az orvosok, családjának azt mondták, már csupán pár órája van hátra.
A kóma ideje alatt Anita csodálatos halálközeli élményben részesült, melyről
több, az interneten látható-olvasható videóban, valamint könyvében is beszámol
("Dying To Be Me", "Meghaltam, hogy önmagamra találjak", Bioenergetic 2016).
A kómából harmincegynéhány óra után felébredt, a rákos
daganatai 4 nap elteltével 70%-kal zsugorodtak, majd néhány hét múlva a ráknak
nyomát sem lehetett megtalálni a szervezetében.
Azóta is jól van, egészséges, de ezen túlmenően az egész
élete, felfogása a dolgokról megváltozott.
A története, üzenete sokhelyütt látható-olvasható a neten,
nem ismétlem el. Lényege az, hogy mi magunk a feltétel nélküli szeretet
vagyunk, amely nem ismer határokat, mindannyian egy közös tudatban osztozunk,
és amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megtapasztaljuk, a fizikai testünk és
annak tapasztalatai is ehhez igazodnak, követik e felismerésünket – vagyis
kigyógyulhatunk a legsúlyosabb betegségekből is.
Anita számomra legmegragadóbb üzenete – ahogyan ő fogalmaz -
„We are amazing, magnificent beings, at our core that’s what we are: amazing,
magnificent, spiritual beings, who are supposed to live our truth and express
who we are”.
Vagyis: „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk, ez az, ami bensőnk
legmélyén valóban vagyunk: bámulatos, nagyszerű, spirituális lények, akik azért
vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk
valójában.”
Napok óta forgatom a fejemben, szívemben ezeket a csodálatos
mondatokat, nem utolsósorban annak az egyszerű, szuggesztív és rendkívüli
kifejezőerőnek köszönhetően, amellyel Anita Moorjani kimondja őket…
Ahogy forogtak a fejemben az angol és magyar kifejezések,
egyszer csak rádöbbentem valamire…
De ehhez még elöljáróban annyit, hogy a vele folytatott
beszélgetésekben rendszerint szó esik arról is, milyen nehéz a fizikai világunk
nyelvével kifejezni azokat az élményeket, igazságokat, amelyeket „a másik
oldalon” átélt, tapasztalt… Hiszen a nyelvünk, földi kifejezőeszközként, s az
elménk eszközeként nem képes „befogni”, átadni mindazt, ami az elmén, az anyagi
világunkon túl van…
Anita mégis mestere ennek, és a nyelv eszközeivel csodálatos
módon járja körül – szó szerint körüljárja – a megragadhatatlant. Egy helyütt
arról is beszél, megfigyelte, a mai világunkban a nyelvet nem arra használjuk,
amire kéne, hogy kifejezzük vele, amit érzünk, hanem épp ellenkezőleg,
igyekszünk vele elleplezni azt.
Nos, korábbi, nyelvvel kapcsolatos, illetve filozófiai
tanulmányaim gyakran arról szóltak, hogyan is lehet a nyelvvel, mint
kifejezőeszközzel megközelíteni a legfelsőbb igazságot. Erre a romantika
korában kialakult irodalmi műfaj, a „töredék” műfaja jelentette számomra a
legjobb példát, amelyben a német kora romantika költői – Friedrich Schlegel,
Novalis – arra tettek kísérletet, hogy a konkrét kimondott szavaik, mondataik
közti térben felsejlő Igazságot felmutassák, a nyelv, a költészet, a töredék
mint műfaj eszközével szinte szó szerint „körüljárják”…
Mint amikor a kínai tusrajzot nézve, a fekete ecsetvonások
negatívjában, a papír fehéren hagyott részén a negatívban, forma nélkül megmutatkozik
valami, ami valójában a rajz lényege…
Anita Moorjaninak különleges tehetsége, képessége, hogy a
szavak, a nyelv segítségével, a kimondott, kimondható segítségével utaljon
arra, ami kimondhatatlan, a lényegre, az esszenciára.
A nyelvi felismeréseim pedig ezzel kapcsolatban két angol
szóra vonatkoznak, illetve ezeknek magyar megfelelőire is. Az egyik a „being”,
„lény”, szó, a másik az „express”, „kifejez” szó.
A nyelv olykor mégis fantasztikus módon közelebb visz a
lényeghez, a kimondhatatlanhoz:
„We are amazing, magnificent beings…” - „Bámulatos,
nagyszerű lények vagyunk…”
Mik is vagyunk valójában? Be-ings. Az angol a létigével, egy
igével (igéből képzett főnévvel) fejezi ki az ember, az ember lényegi mivoltát,
mintha csak magyarul azt mondanánk: vagyok. Vagyok aki vagyok… Being. Létezés –
ezek vagyunk… A létigével a lét folyamatos áramlásaként nevez meg, „definiál”
bennünket, emberi lényeket… A magyar „lény” szó valamelyest visszaadja ezt,
amennyiben ez is nyilván a „lét”, „létezés” igéből ered… Tehát nem egy fix
főnévvel, hanem egy folyamatot, mondhatni végtelen áramlást jelentő szóval
nevezi meg az emberi lények legmélyebb valóságát… Szép… J
A másik az angol „express” – „kifejez” – szó.
„…who are supposed to live our truth and express who we
are.”
„…akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és
kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”
A magyar „kifejez” szó valójában csak árnyékát adja az angol
„express”-nek – ez utóbbit, ha a fenti összefüggésben képileg elképzeljük, úgy
néz ki, hogy az emberi lény megpróbálja a nyelvvel „kinyomni”, „kipréselni” ,
szinte megszülni a szavak közt megbúvó lényeget… Hogy kifejezzük igazságunkat,
azt, hogy kik is vagyunk valójában… Hogy
a megformált nyelvvel, szavakkal kipréseljük (tetten érjük) a szavak közti
űrből a megformálatlant – mivel hogy kik is vagyunk valójában, azt nem lehet
közvetlenül megfogalmazni… nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet
definiálni… Csak a létigével kifejezni…
„Ex-„ – egy kifelé irányuló mozgást jelöl, „press” pedig kinyomni,
kipréselni…
A „kifejez” a fej főnévből eredeztetve, talán egy távoli
asszociációval a szülésre, születésre emlékeztet, a fejjel előre ki-jönni
aktusára – amely rokon a fenti „kinyomni”, „kipréselni” jelentésével…
Kifejezem saját valóságomat, hogy ki is vagyok valójában… -
megkísérlem a nyelv eszközével behívni ezt a valójában megragathatatlan
esszenciát az elme, az anyag világába… Ez az, amihez Anita Moorjaninak óriási
tehetsége van… Valószínűleg a feltétel nélküli szeretet kegyelme az, ami átsegíti,
átrepíti a nyelvi kifejezés nehézségén, és a közös mag-unk, mindannyiunk közös
tudatának érzése az, amitől szavai szárnyra kelnek, és lényegünkben érintenek
meg bennünket…
Köszönöm… <3
Anita Moorjani, Wayne Dyer, Eckhart Tolle, Deepak Chopra |