2017. január 18., szerda

Nyelvi és nyelven túli gondolatok Anita Moorjani kapcsán

Néhány csodálatos felismerésre tettem szert a nyelv kifejező erejével kapcsolatban, Anita Moorjani beszámolóit nézve-hallgatva az utóbbi két napban…





Anita Moorjani évekig tartó súlyos rákbetegség végsőnek tűnő fázisában, egy kórházban kómába került, amelyből nem jósoltak számára felépülést az orvosok, családjának azt mondták, már csupán pár órája van hátra. A kóma ideje alatt Anita csodálatos halálközeli élményben részesült, melyről több, az interneten látható-olvasható videóban, valamint könyvében is beszámol ("Dying To Be Me", "Meghaltam, hogy önmagamra találjak", Bioenergetic 2016).

A kómából harmincegynéhány óra után felébredt, a rákos daganatai 4 nap elteltével 70%-kal zsugorodtak, majd néhány hét múlva a ráknak nyomát sem lehetett megtalálni a szervezetében.
Azóta is jól van, egészséges, de ezen túlmenően az egész élete, felfogása a dolgokról megváltozott.
A története, üzenete sokhelyütt látható-olvasható a neten, nem ismétlem el. Lényege az, hogy mi magunk a feltétel nélküli szeretet vagyunk, amely nem ismer határokat, mindannyian egy közös tudatban osztozunk, és amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megtapasztaljuk, a fizikai testünk és annak tapasztalatai is ehhez igazodnak, követik e felismerésünket – vagyis kigyógyulhatunk a legsúlyosabb betegségekből is.

Anita számomra legmegragadóbb üzenete – ahogyan ő fogalmaz - „We are amazing, magnificent beings, at our core that’s what we are: amazing, magnificent, spiritual beings, who are supposed to live our truth and express who we are”.

Vagyis: „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk, ez az, ami bensőnk legmélyén valóban vagyunk: bámulatos, nagyszerű, spirituális lények, akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

Napok óta forgatom a fejemben, szívemben ezeket a csodálatos mondatokat, nem utolsósorban annak az egyszerű, szuggesztív és rendkívüli kifejezőerőnek köszönhetően, amellyel Anita Moorjani kimondja őket…

Ahogy forogtak a fejemben az angol és magyar kifejezések, egyszer csak rádöbbentem valamire…

De ehhez még elöljáróban annyit, hogy a vele folytatott beszélgetésekben rendszerint szó esik arról is, milyen nehéz a fizikai világunk nyelvével kifejezni azokat az élményeket, igazságokat, amelyeket „a másik oldalon” átélt, tapasztalt… Hiszen a nyelvünk, földi kifejezőeszközként, s az elménk eszközeként nem képes „befogni”, átadni mindazt, ami az elmén, az anyagi világunkon túl van…
Anita mégis mestere ennek, és a nyelv eszközeivel csodálatos módon járja körül – szó szerint körüljárja – a megragadhatatlant. Egy helyütt arról is beszél, megfigyelte, a mai világunkban a nyelvet nem arra használjuk, amire kéne, hogy kifejezzük vele, amit érzünk, hanem épp ellenkezőleg, igyekszünk vele elleplezni azt.

Nos, korábbi, nyelvvel kapcsolatos, illetve filozófiai tanulmányaim gyakran arról szóltak, hogyan is lehet a nyelvvel, mint kifejezőeszközzel megközelíteni a legfelsőbb igazságot. Erre a romantika korában kialakult irodalmi műfaj, a „töredék” műfaja jelentette számomra a legjobb példát, amelyben a német kora romantika költői – Friedrich Schlegel, Novalis – arra tettek kísérletet, hogy a konkrét kimondott szavaik, mondataik közti térben felsejlő Igazságot felmutassák, a nyelv, a költészet, a töredék mint műfaj eszközével szinte szó szerint „körüljárják”…

Mint amikor a kínai tusrajzot nézve, a fekete ecsetvonások negatívjában, a papír fehéren hagyott részén a negatívban, forma nélkül megmutatkozik valami, ami valójában a rajz lényege…

Anita Moorjaninak különleges tehetsége, képessége, hogy a szavak, a nyelv segítségével, a kimondott, kimondható segítségével utaljon arra, ami kimondhatatlan, a lényegre, az esszenciára.

A nyelvi felismeréseim pedig ezzel kapcsolatban két angol szóra vonatkoznak, illetve ezeknek magyar megfelelőire is. Az egyik a „being”, „lény”, szó, a másik az „express”, „kifejez” szó.
A nyelv olykor mégis fantasztikus módon közelebb visz a lényeghez, a kimondhatatlanhoz:

„We are amazing, magnificent beings…” - „Bámulatos, nagyszerű lények vagyunk…”

Mik is vagyunk valójában? Be-ings. Az angol a létigével, egy igével (igéből képzett főnévvel) fejezi ki az ember, az ember lényegi mivoltát, mintha csak magyarul azt mondanánk: vagyok. Vagyok aki vagyok… Being. Létezés – ezek vagyunk… A létigével a lét folyamatos áramlásaként nevez meg, „definiál” bennünket, emberi lényeket… A magyar „lény” szó valamelyest visszaadja ezt, amennyiben ez is nyilván a „lét”, „létezés” igéből ered… Tehát nem egy fix főnévvel, hanem egy folyamatot, mondhatni végtelen áramlást jelentő szóval nevezi meg az emberi lények legmélyebb valóságát… Szép… J

A másik az angol „express” – „kifejez” – szó.

„…who are supposed to live our truth and express who we are.”
„…akik azért vagyunk itt, hogy saját igazságunkat éljük, és kifejezzük, kik is vagyunk valójában.”

A magyar „kifejez” szó valójában csak árnyékát adja az angol „express”-nek – ez utóbbit, ha a fenti összefüggésben képileg elképzeljük, úgy néz ki, hogy az emberi lény megpróbálja a nyelvvel „kinyomni”, „kipréselni” , szinte megszülni a szavak közt megbúvó lényeget… Hogy kifejezzük igazságunkat, azt, hogy kik is vagyunk valójában…  Hogy a megformált nyelvvel, szavakkal kipréseljük (tetten érjük) a szavak közti űrből a megformálatlant – mivel hogy kik is vagyunk valójában, azt nem lehet közvetlenül megfogalmazni… nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet definiálni… Csak a létigével kifejezni…

Ex-„ – egy kifelé irányuló mozgást jelöl, „press” pedig kinyomni, kipréselni…

A „kifejez” a fej főnévből eredeztetve, talán egy távoli asszociációval a szülésre, születésre emlékeztet, a fejjel előre ki-jönni aktusára – amely rokon a fenti „kinyomni”, „kipréselni” jelentésével…

Kifejezem saját valóságomat, hogy ki is vagyok valójában… - megkísérlem a nyelv eszközével behívni ezt a valójában megragathatatlan esszenciát az elme, az anyag világába… Ez az, amihez Anita Moorjaninak óriási tehetsége van… Valószínűleg a feltétel nélküli szeretet kegyelme az, ami átsegíti, átrepíti a nyelvi kifejezés nehézségén, és a közös mag-unk, mindannyiunk közös tudatának érzése az, amitől szavai szárnyra kelnek, és lényegünkben érintenek meg bennünket…

Köszönöm… <3


Anita Moorjani, Wayne Dyer, Eckhart Tolle, Deepak Chopra



1 megjegyzés: