Körülbelül három napja fantasztikusak az illatok a
természetben…!
Most van az évnek az a különleges, kitüntetett szakasza -
kb. egy hónap -, amikor annyira elvékonyodik a látható és láthatatlan valóságot
egymástól elválasztó fátyol, olyan keskennyé válik a határvonal, hogy az ember
olykor azt érzi, „Most…, most…!! ebben a pillanatban ki- és feltárul a csoda!”,
a határtalan, nem látható birodalmak jelenvalóságának csodája, amely a hirtelen
és intenzíven felemelő öröm érzésével tölt el, mert ilyenkor szinte Látunk!
Látjuk, ami láthatatlan! Látjuk, érezzük önmagunk teljes valóját, egybe-rezegve
mindazzal, ami körülvesz bennünket ilyenkor, május közeledtével…
És ehhez az illatok is nagyban hozzájárulnak!
Ilyenkor van legerősebben alkalmunk megtapasztalni a
kitágulás élményét, ha egy kicsit megállunk a természet közepén, és belül is elcsendesedünk…
Ha megállunk egy fa alatt és csak hagyjuk, hogy figyelmünk – minden szándék
nélkül – az érzeteinkre irányuljon: érezzük a fa gyökere, az Anyaföld felől
érkező áramlatokat, és a fa koronája, az Ég felől érkezőket is, megtapasztaljuk
kissé, amit a fák tesznek: az állandó és folytonos közvetítést Ég és Föld
között…
Amint a szívünkön át- meg átáramlanak ezek az erők, átmosnak bennünket,
és kitágulunk, egyre nagyobbra, és ezzel az örömünk is egyre tágul és
növekszik!
És egyszer csak titokzatos, hang nélküli susogásra
leszünk figyelmesek, a csend suttogására: ahogy a fák beszélgetnek egymással! A
természetben minden kommunikál egymással, és most megértjük, hogy ez a
kommunikáció és ez a kitágult, áramló valóság a Valódi Valóság, és hogy mekkora
ez ahhoz a kicsi világhoz képest, amihez napi szinten szokva vagyunk! Hatalmas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése