2014. június 14., szombat

Ez itt egy vers – neked


Égkék szemed mélyéről
a nyugodt melegség árama,
Eggyévált vérkeringésben
közös dobbanásokból fel-felmerülő reszkető sürgetés,
mintha mégsem...,
mintha soha,
kettőből eggyé, egyből kettővé mozduló
boldog-boldogtalan pillanatok
végtelen sora...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése