Tavaszi vers...

Úgy áradsz szét bennem,
mint vihar után eső a földben;
úgy kúszol föl testemben,
mint áprilisi nedv a fában,
s hogy végre virág-homlokommal
felhők közt úszva angyalok ablakát
karcolja ágam, csendes az ágyam,
s ottan,
mozdulatlan,
felhúzva lábam,
beszív s kilehel engem szűnetlen
a mindeneket mozgató örök áram...