2014. december 29. hajnali 2.43
Nos, azt mondták, ezen az éjszakán el lehet kezdeni írni,
beszélni… Hát, lássuk!
A csillagállások kedvezőek hozzá, ihletettséget adnak, és
segítenek közvetíteni az Isteni gondolatokat a Föld felé…
Erre várok évek óta…
36 évvel ezelőtt volt egy kislány, aki kapott egy lúdtollat…
Ez annyira elbűvölte, hogy fogott egy köteg írólapot és egy üveg fekete tust,
és írni kezdett… Egy idő után mintha már nem is ő írt volna, a tollából szinte
magától jöttek ki a gondolatok, és formálódtak kerek egésszé, addig, amíg a
saját maga számára feltett kérdése, problémája meg nem oldódott, írás közben
választ nem kapott rá…
Sok szép, értékes írás született, amiket soha nem mert
senkinek megmutatni…
Az íróasztalfiókban hevertek… Viszont az írás örömét,
élvezetét megtapasztalta, önálló világ tárult fel előtte, saját belső világa,
amely egybeért a természettel, a növényekkel, sziklákkal, kövekkel, vízzel,
napfénnyel és a csillagokkal…
Az emberek közül kevesen voltak, akik értették volna mindezt…
Így nem is beszélt róla senkinek…
De lelke mélyén élő kapcsolatban volt a mindenséggel…
Később, felnőtt éveiben mindig ezt a kapcsolatot kereste, a
„felnőtt” világban azonban ezt nehéz volt fellelni… Néha, némely szempárban,
némely hangban, egy ideig megtalálta, vagy megtalálni vélte, de ezek mindig
csak időleges élmények voltak…
Aztán más tapasztalatok jöttek. Hosszú évekig.
Az írás, a szó általi közvetítés azonban mindig a
szenvedélye maradt…
Nos, most itt vagyok, és várok… Várom, hogy „valamely tértelen
térből újra titokzatos áramok érkezzenek felém, lassan, észrevétlen
átsuhanjanak a küszöbön, ahol szavakká formálódnak bennem, és leírom őket” –
mint régen…
Itt vagyok és várok… Várom, hogy szellemi testvéreim,
otthonom követei üzenjenek, sugalljanak, hogy szavaimmal formát adhassak
energiájuknak, szeretetüknek, amely meg akar nyilvánulni szeretett Földem felé!
Formába önteni, manifesztálni, megnyilvánítani itt, a
látható valóságban a láthatatlan világok üzenetét, szeretet-hangjait…
Karácsony a legjobb kezdés erre…
Hiszen egyetlen vallásunk, egyetlen utunk van, az pedig a
szereteté...
Sokáig talán nem éltem „jól”, mert nem önmagamat éltem…
Bár akkor is mindig, mindenben valamilyen módon a
közvetítést akartam megélni, gyakorolni…
Sőt, annak egyik legmagasabb szintjét is megtapasztaltam, az
anya-gyermek közti kommunikációban, mielőtt megszültem a fiamat… - és azóta is,
folyamatosan…
Régen folyamatos beszélgetésben voltam a füvekkel, vizekkel,
növényekkel, fákkal…
Most talán újra itt az ideje…
Készen állok….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése