Mi a bajom a férfiak irányította katolikus vallással? - NEM feminista írás!

Egy kedves ismerősöm tette fel nekem a minap a kérdést:

Mi a bajom nekem nőként az elmúlt 2000 évvel? A katolikus vallással? Azzal, hogy ezt ebben a formájában férfiak találták ki?

A téma egy baráti-családi beszélgetés alkalmával merült fel, ahol az elmúlt két évezredet a mi világunkban uraló vallással kapcsolatos kételyeimet, problémáimat fejeztem ki, a másik oldal pedig abbéli megfigyelésének adott elítélőleg hangot, miszerint egyre több a katolikus ill. a keresztény vallást lejáratni akaró olyan próbálkozás, mint pl. a mindenféle előkerült apokrif iratokra való hivatkozás, amelyek még akár olyasmit is el akarnak hitetni velünk, hogy Jézus esetleg feleségül vette volna Mária Magdolnát… és hogy mi nők a Biblia alapján valóban második helyen állnánk, hiszen második emberi lényként az első ember, Ádám bordájából lettünk teremtve…

Úgy gondoltam, az új évre való tekintettel ideje kifejtenem, miben is hiszek. Hiszen engem gyerekkorom óta mélyen foglalkoztató kérdésekről van szó. És egész fiatal korom óta a legfontosabb dolgok közé tartoztak számomra a szabadság, az igazság és a megértés/értelmezés kérdései. 

Íme, a válaszom a kérdésekre: 

Az a "bajom" vele, hogy ez a katolikus-keresztény vallás, intézményes formájában nem ismer el engem, női formában létező lényt, egyenjogúnak a férfi nemű emberi lényekkel. Mert nem adja meg számomra a szabadságot, hogy belső intuícióm, szívem és elmém összhangja, belső felismeréseim által magyarázzam, értsem meg világomat, önmagamat. Kívülről akar kész magyarázatokat rám kényszeríteni, és fenyegetésekkel elérni, hogy ezeket elfogadjam. Nem ismer el más hiteket, csak a sajátját, és az engedelmességet tartja legfőbb erénynek, ehhez a középkori felfogásához a mai napig ragaszkodva. 

Minderről tanúskodnak a dogmák, amelyek még ma is a vallás alapját képezik. 

Ez a hozzáállás a világhoz, az emberhez, mint szabad, gondolkodó és érző lényhez férfi hozzáállás, amely uralkodni akar a teremtés fölött. Nem adja meg a nőnek az önmeghatározás jogát, szabadságát, nem ismeri el ugyanolyan érvényűnek a világmagyarázatban, önmegértésben a tipikusan "női" eszközöket, mint az intuíciót, belső megértést, egészben látást, egységben gondolkodást. A női oldalt ezzel tagadja a teremtés egészében, holott anélkül a férfi oldal sem létezhetne. Elférfiasították az egész jézusi történetet is, pedig Jézus körül mindig is ott voltak a nők, a női tanítványok, akiket ő ugyanúgy elismert és szeretett, mint férfi tanítványait (ld. Mária (Mirjam) és Márta esete).  

Mindezt pedig a férfi princípium alacsony oktávján működő uralkodni akarásból teszi. Az Istent is kisajátítva, akit hagyományosan férfi alakban képzeltek el, ábrázoltak az elmúlt évszázadok teljes művészetében. Az uralkodni akarás pedig a félelemből fakad. Félelemből mindattól, ami más, mint azt ők fel tudnák fogni. Félelemből mindattól, ami nem írható le fogalmilag, ami nem magyarázható száz százalékig észérvekkel, a racionalitással, elmével. Ami nem megfogható, ami túlmutat az analizáló gondolkodásmódon, aminek mélyén ott a megfoghatatlan, a csoda, olykor a sötétség is, az egységlátás, a fizikai világon, a láthatón túli érzékelése, s ami valójában ugyanúgy az emberi tapasztalat részét képezi, mint a racionális, az ész-oldal.  

Félelem tehát attól, ami a női princípium mélységében ott rejlik, amit azonban jól ismertek például a misztikusok - nők, férfiak egyaránt. Ők nem féltek saját belső tapasztalatuk alapján keresni és megtalálni Istent, belső egységélményükből magyarázni világukat, megélni életüket, a Teremtés két teljesen egyenrangú - férfi és női - oldalának együttes működése alapján. Nem arattak nagy sikert ezzel a szabad hozzáállásukkal saját koruk uralkodó világnézeti környezetében - máglyán végezték sokan. 

Tűzzel-vassal irtani kellett a másként gondolkodókat. 

Az összes ősvallás, természetközeli nép vallása matriarchális volt, mindannyian ismerték és elismerték Földanya szakrális tudását, a női istenség szerepét. Hosszan sorolhatnánk a példákat, a régi magyar Babba (= hold)Mária, és Aranyasszony-hagyománytól kezdve, az indián Medicin man/ és woman-eken át, a minószi kor kígyós istennőiig, a kasmiri sivaizmus 10 isteni női minőségének, a Maha Vidyáknak alakjáig.

Ezek a hitek, vallások még a mindennapi életbe ágyazottak voltak, és jól tudták, milyen fontos a női princípium megtartó ereje, amely az egész földi teremtést óvó-védő karjaiban hordozza, annak ciklikus változásai fölött őrködve, a lelkeket a fizikai és nem fizikai világ között kísérve. Így van az, hogy a nők önmagukban képesek összekötni a világokat, egységet teremtve fiaik és lányaik számára a látható és nem látható, Ég és Föld között. Erre a férfiak is képesek, de csak az igaziak, akik nem félnek a bennük lakozó férfias erőt gyengédséggel, a nő elismerésével, felemelésével párosítani, a bennük is ott rejlő női princípiumot kultiválva. 

De minden nézet, amely a különbözőségekre helyezi a hangsúlyt, a megosztásra, az elválasztásra, bármiféle rangsorolásra, az elveszi az ember szabadságát, mert nem az Élet, a Teremtés egészét tekinti – amely női és férfi oldalból egyenrangúan áll –, hanem abból egy részt, egy elvet, egy világlátásmódot, egy látszólagos érdeket kiragad, és aki ehhez nem igazodik, azt elítéli, kitaszítja. Ezzel azonban saját maga alól is kihúzza a talajt hosszú távon, hiszen ő is csak a másik oldallal való egységének köszönheti létét. Most, 2000 év után kezd ez látszani. Hogy hová is értünk el a férfiasnak vélt elvek szerint irányított világgal!

Ideje, hogy a világalkotó férfi és női princípium végre együttesen irányítsa a világ dolgait, ész és szív egymásba hajlón működjön a döntésekben, és merjünk kiállni mindezekért az értékekért!  

Ehhez azonban a férfiaknak merni kell felfedezni saját női oldalukat, felszámolni félelmüket a lélek mélységétől, és elismerni a női oldal "módszereinek", gondolkodás- és látásmódjának, intuitív lélek-erejének világfenntartó szerepét!

Vissza kell adniuk Földanya, az Isteni Anya őt megillető helyét!

Ha okosak, belátják, hogy ezzel nem veszítenek semmit, csak nyernek. 

És a világ is nyer, mert csak így lehet véget vetni a háborúk, a pénz és a hatalommámor uralta világnak, és - először természetesen önmagunkban belül megteremtve - létrehozni a béke, a szeretet és a szabadság világát, a közös tudati emelkedés által, a szeretet, mint univerzumot fenntartó erő (f)elismerése által.