A GYERMEK

Nekünk Embereknek – de a nőknek biztosan – a legnagyobb teremtésünk a gyermek. Mert ő kifeszít bennünket a látható és láthatatlan világ koordinátái közé, pontosan úgy és oda, ahogyan és ahová kell („helyre tesz” bennünket), olyan biztonságot, ugyanakkor hajlékonyságot adva ezzel létünknek, amit csak az érzékelhet, érthet, aki ezt a Csodát átéli…

Úgy kell(ene) tekintenünk minden teremtésünkre, mint gyermekünkre, hálát adva neki – és önmagunknak –, hogy emlékeztet bennünket valódi helyünkre, eredetünkre. Hogy „odahelyez” bennünket Önmagunkba. Erre minden valódi teremtésünk képes. De mindennek legtisztább manifesztációja – ahol ezt leginkább megtanulhatjuk –, a gyermekünk.